Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

73.A kívánságom valóra vált

Mit keresek Benjamin-éknál? "Visszaraboltak"? Mi történt?

A saját fekete-szürke-fehér-bíbor színű szobámban ébredtem, betakarva az ágyban. Nap már fent volt. Fénye áttőrt az ablak üvegen, egyenesen a padlóra.

Kinyitottam a szemem, felálltam, kinéztem az ablakon és Cameron-t láttam, aki a kertükben sétálgat.

Átöltöztem és lerohantam hozzá. Hátulról átöleltem, elsőnek megijedt, utána mikor látta, hogy én vagyok az felém fordult.

-Hercegnő! Mikor keltél fel?-ölelt meg, mikor már szemben volt velem.

-Az imént..-mosolyogtam.-Hogy kerültem ide?-váltunk el egymástól. A szemembe nézett. Nem akarja elmondani de tudja, hogy addig nem fogom békén hagyni.

-Kiszabadítottunk.-válaszolta.

-És mi lett a fiúval??-kérdeztem ismét.

-Hipnotizálás. Tudod.. Shan is tisztavérű.-nevetett.

-És az a nő? A többiek emlékezni fognak erre! Megkeresnek és ismét elrabolnak!-akadtam ki.

-Ne is gondolj ilyesmire! Minden lépésednél ott leszek!-görnyedt össze, hogy egy szinten legyen a fejünk..-Megértetted?-kérdezte. Válaszul csak bólogattam. Homlokomra nyomott egy puszit, megfogta a kezem és behúzott a házba. Leültünk az asztalhoz és ettünk. Alig ültünk le, már jött Shan. Őt követte Ryan, majd Marie. Ő még itt van?

-Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem a lányt.

-Féltem egyedül a házban. És felajánlották, hogy ameddig Joey és Melody nincs meg..-könnyezett be.-addig maradhatok.

Nehéz lehet neki. Elvesztette a szerelmét és a lányát.. Lehet, hogy már sosem fogja viszont látni őket, de még harcol.. Ez lenne a szeretett?

-Ülj le és nyugodj meg, jó?-kértem tőle, hogy pár percre nem ezen gondolkozzon. Leült és egyből jöttek a kérdések a fiúktól.

-Mit csináltak ott veled? Ugye nem erőszakoltak meg?!-első kérdes Shan-től.

-Nem, nem erőszakoltak meg. Sebzést tanultam. Harcoltam a főfő ellenséggel, az anyjukkal.. És találkoztam az árulóval, aki a főellenség talpnyalója lett. Csak a szokásos..-meséltem.

-Hogy kivel találkoztál??-nézett értetlenül Ryan.

-A húgával, agyhalottak!-szólt közbe Cameron. Mikortól tudja az össze gondolatom?

-Találkoztál a húgoddal? És mi lett vele? Őr?-kérdezett ismét Ryan.

-Nem.. Menyasszony.-néztem a reggelimet. Itt tartottam egy kid hatás szünetet.-Nos, ha érdekel még valami.. A szobámban leszek.-műmosoly a végére.

-Szobánk..-javít ki Cameron. Ott sem leszek egyedül?!

-Bocsánat.. Szobánk. Kész vagy?-néztem a "testőrömre".

-Mehetünk.-állt fel az asztaltól.

Felmentem a lépcsőn, át a folyóson, be a szobá(nk)mba. Ledőltem az ágyra. Cameron meg állt előttem és ő is kérdezgetett.

-Ki volt az a srác és mit keresett az ágyadban?

-Honnan tudod..-akadtam el.

-Mit gondolsz honnan tudtuk, hogy melyik cellába vagy? Szíven ütött, tudod? Amíg én itthon szenvedtem, te ott enyelegtél egy másik sráccal!-kiabált.

-Nem enyegeltem vele!-álltam fel és én is feltekertem a hangerőm. Nehogymár csak ő kiabálhasson..

-Ki volt az?-könnyezett be a szeme. Csak csalódni tudnak bennem az emberek.

-Az egyik őr.-suttogtam. Elment a hangom.-A.. "főnök" fia. Az anyja azt kérte, hogy láncoljanak meg, hátha elszöknék. Meg is tette, csak rá pár órára ki is szabadított. Befeküdtem az ágyba ő pedig mellettem nyugtatott. Elhiszed?-kérdeztem a mesém végére.

-Miért kellett nyugtatgatni?

-Az előtt pár perccel jelent meg a húgom. Kissé kiakasztottam..-nevettem.

-Na látod? Ezt már elhiszem!-viccelődött.

-Ha olyan idegesítő lennék..-hajolt közelebb.-Most.. Nem.. Akarnál.. Meg..

A végét már nem tudtam "kidadogni", mert már meg is csókolt.

-Hiányoztál.-suttogta, mikor elváltunk egymástól, de a homlokát még az enyémnek támasztotta.

Így lehettünk pár percig. Nem mertem mozdulni. Még a végén elrontanám a legszebb pillanatott, ami velem történt, ebben a pár hétben.

-Egész nap így akarsz állni?-kérdeztem, mikor már zsibbadt a lábam az állástól.

-Nekem így tökéletes..-mosolygott.-de látom te nem bíros sokáig.-nevetett.-Délután van. Reggel 8 kor keltél. És most úgy.. Fél kettő,három lehet. Sokáig csámcsogtál azon a kis szendvicsen..-viccelt.

-Hé!-ütöttem meg a kezét nőiesen. Kiment belőlem minden erő..

-Gyengülsz Hercegnő! Menjünk edzeni?-ajánlotta fel.

-Kösz nem. Elég volt akkor, mikor elraboltak..-igazítottam meg a nyakkendőjét.-Mellesleg mi lesz ma, hogy így ki vagy öltözve?

-Apám konferenciára behivatott. Pár óra múlva kezdődik. Addig.. Nehezemre esett, de Shanre bíztam, hogy figyeljen rád. Ryan.. Ő nem lesz otthon, kettő kikészítene téged.-húzta fél mosolyra a száját.

-Értem. Marie?-néztem rá nagy szemekkel. Általában ez megszokta hatni.

-Még mindig Joeyt keresi.. Ezért nem lesz itt Ryan. Segít neki és vigyáz rá, nehogy levesse magát valamelyik szikláról bánatában. Szegény nem tudja elfogadni, hogy lehet már meghaltak..-nézte a padlót.

-És hol lesz a konferencia? Mert még oda is kell érned..

-Igaz is! Már indulok..-nézett a kezén lévő órára. Megpuszilta a homlokom és kiment. Követtem a kapuig, majd bementem a csendes kis kastélyba.