Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

49.Ő a legfontosabb..

~Shan szemszöge~

Ott feküdt mellettem, ártatlanul. Hallgattam halk szuszogását,ahogy próbál aludni. Átöleltem. Igazából nem tudom miért. Azt gondoltam, hogy így olyan kis.. Védtelen. Mikor átkaroltam, mosolyra húzta a száját.

-Jobb?-kérdeztem tőle suttogva.

-Már nem fázok.-válaszolta.

Minek kell Cameron beleszóljon?

Mikor elutazott, beszélgettem a báttyámmal és egyezséget kötöttünk. Miszerint, hagyuk hogy Ő válasszon.

Hogy lehet valaki ennyire aranyos mikor alszik?!

Hajnali 3, nem tudok aludni. Folyton a mellettem lévő lány jár a fejemben. Vajon szeret? Vagy csak elvisel? Mi lehet Cam és közte? Mit tegyek, hogy az legyek, akire vágyik..? Miért nem tud valami jelet adni?

Túl sok a miért.. Nem tehetek ez ellen semmit. Meg van kötve a kezem. Remélem a báttyám se szegi meg a szavát, mert akkor már nem fogom nézni a közös őseinket! Számomra.. Ő a legfontosabb. Küzdeni fogok érte!

Felpattantam az álmok világából és elindultam lefelé, hogy találjak valami ehetőt.

Lerohantam a lépcsőn és elindultam a konyhába. Az óra hajnali fél ötöt mutatott. Ideje felébreszteni a Hercegnőt..

Felmentem két serpenyővel, vissza a szobánkba. Benyitottam, de az "alvó oroszlán" eltünt a helyéről.

-Hova..?-amint kiejtettem ezt a számon, az arcomba egy nagy adag habos valamit kaptam.

-Jó reggelt Sárkány! A serpenyő csörrenésére ébrettem. Nem vagy egy ninja be kell vallanod!-mondta mosollyal az arcán.

-Igen..?-közeledtem felé.-Kérsz egy kis habot?-tettem a kezem a derekára.

-Kösz nem.-rontotta el a megható pillanatott. Hol nőtt fel? Gyilkosoknál, hogy nincs benne semmi érzelem??!!

Bementem a fürdőbe, hogy letöröljem magamról a maradék habot. Megpillantottam a törölközőjét.. Bosszú? Az arcomon még mindig elég sok maradt, így beletöröltem az anyagba. A sötét kék, mostmár világosabb árnyalatott vett fel.

Kijöttem és láttam, amint valamit keresgél a polcomon.

-Következő visszavágás?-kérdeztem. Megijedt.

-Remek megfigyelés Watson.-gúnyolódott.

Én csak mosolyogtam a beszólásán és ledőltem az ágyra. Elaludtam. Este nem tudok aludni, de reggel majd elalszom?! Méghogy a nőknek van sok problémájuk..

Kb.10 perccel később éreztem mellettem, lesüppedni a matracot. Szóval, itt van még.

-Mesélj anyádról!-utasít. Nem nyitottam ki a szemem. Nem szeretem ezt a témát..-Tudom, hogy ébren vagy!-mondta ismét azzal az aranyos kislányosan dühös hangján.

-Annyit tudok, mint te. És lezárhatnánk a témát? Semmi kedvem ezzel most, itt foglalkozni.-válaszoltam dühösen. A szemem még mindig csukva volt.

-Hazudsz. Mi történt?-kérdezte ismét. Ilyenkor elegem van belőle. Mikor érthetettlen.

Csak nem mondhatom el neki, hogy lehet miattam kellett meghalnia! Azok után szóba se állna velem. Cameron-nál lenne. De abba belepusztulnék.

-Semmi. Nem tudok semmiről.-zártam le ennyivel. Háttal fordultam neki. Most nem tudok a szemébe nézni. Szomorú. Mégis mi a baja? Az, hogy nem mondom el? Miért kéne minden titkomat tudnia? Úgyis látni fogja az egészet az utolsó szakaszon..

-Sajnálom. Nem akartalak felzaklatni. Megleszel?-simogatta meg a karom. Mik ezek a hangulatingadozások?!

Válaszként csak bólintottam. Erre ő felállt és kisétált. Csak ne Cameron-hoz menjen..