Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

104. Az Alakváltó és a Kísérőm..

-Hercegnő! Bent vagy?-kérdezte Axel.

Most mégis mit csináljak? Mondjam azt, hogy csak azért hívtam, hogy megköszönjem a segítségét vagy tényleg utasítsam el? Tudom jól, hogy rosszul esne neki.. De ha később mondom el ugyanúgy fog fájni neki.

-Igen! Gyere be!-ahj Aurora.. Miért nem maradtál csendben és elment volna..

Bejött, majd egyenesen felém sétált. Azt hiszem jön fel a reggeli..

-Ügyes voltál!-mosolygott.-Nagyon izgultál?

-Igen. Azt hittem elrontottam. Meg hogy ezzel utolsó leszek.-válaszoltam.

-Ne aggódj! Harcban is simán legyőzöd őket! Oh.. És ma este..

-Tudom. Már épp készülni akartam.-vágtam a szavába.

-Miért is hívtál?-kérdezte.

Mikor mondjam el neki? Vagy hogy is van a mondás? Amiről nem tud nem is fáj neki? Ilyenkor ez bejöhet?!

-Öhm.. Khm.. Hogy miért is hívtalak ide?-kérdeztem inkább magamtól.

-Nem megy hozzád. Azt akarja finoman megfogalmazni csak megint fél, hogy mit fogsz reagálni.-jött ki a fürdőből Scott. Mikor ment be oda?

-Ez igaz amit ez a 2 méteres szőke szamár mond?-néz rám Axel.

Nem merek a szemébe nézni, így csak az ágyra ülök és összehúzom magam. Várom mikor kezd kiabálni.. De semmi. Meg sem szólal.

-Mondj már valamit te szerencsétlen! Nem látod, hogy mindjárt elbőgi magát?!-mondta Scott.

Axel leült mellém és átölelt.

-Nyugi!-nevetett.-Amúgy is tudtam, hogy nem akarsz hozzám jönni!-mosolygott.-Elmondjak egy idáig titokban maradt infót?-kérdezte. Válaszul bólintottam, majd folytatta.-Már ennek az egésznek az elején megmondták, hogyha például te nyersz.. Akkor az egyik versenytársadnak kell elvennie, hogy megmaradjanak a tisztavérűek.. Mert Benjaminhoz hasonlóan mások is az erőtökre vágynak.-felnézett Scottra. Nem nagyon bízik benne.-Bármire is vett rá...

-Ne csináld ezt okoska, mert leverem a vigyort a képedről! Ellenem uszítod a menyasszonyom?!-vágott a szavába Scott.

-Menyasszony? Hozzá akarsz menni? Azt hittem Shan-hez!-lepődött meg Axel.

-De nem mehetek hozzá.. Az előbb mondtad, hogy csak tisztavérűhöz mehetek.-válaszoltam a kérdésére.

-Nem mondtad el neki?!-állt fel Axel az ágyról.-Na gyerünk szőke herceg! Ilyenkor legyen nagy szád..-vágta a fejéhez. Miről beszél?

-Aurora.. Én.. Igazából..-sóhajtott egyet.

-...Tisztavérű.-fejezte be Axel helyette a mondatot.

-Mikor akartad elmondani?-kérdeztem.

-Nem tudom. Már pár hete terveztem csak..

-Pár hete? Pár hete tervezted?!-kérdeztem.-Jó, hogy nem akkor akartad elmondani, mikor már..-megakadtam.

Én komolyan hozzámegyek valakihez? Legyen az bárki.. De én? Sosem gondoltam még a házasságra.. Mit kell csinálni? Én nem fogok gyereket szülni! Biztos, hogy nem!

-Hahó!-integetett az arcom előtt Axel.-Nekem mennem kell, de ti beszéljétek meg!-mosolygott. Ennyire utálják egymást?

Amint kiment az ajtón Axel, szinte egyből elkezdte megmagyarázni Scott, miért is nem mondta el, hogy tisztavérű.

-Hidd el, én már nagyon régen el akartam mondani! Csak.. Nem tudtam. Mindig valaminek örültél és nem akartam elrontani a jókedved.-mondta.

-Nem rontottad volna el. Ez is csak meglepett, hogy hogy nem jöttem rá előbb. Scott.. Most menj el kérlek!-néztem a szemébe.

-El akarsz taszítani magadtól? Pont ilyenkor? Aurora, ne tedd ezt velem!-mondta. Pár percig némán álltunk egymás mellett.-Hát jó.. Akkor elmegyek. Majd találkozunk remélen este..

Kilépett az ajtón. Leültem a földre és mindent ami jelenleg benne volt kisírtam. Tudom lányos szokás sírni.. De most kellett. Nem lepődtem meg ismét a kezem látványán. Ennyi idő alatt hozzászoktam.

Valaki rángatja a kilincset. Mégjobban összehúzom magam. Majd hirtelen bevágódik az ajtón valaki..

-Mit keresel itt?-kérdeztem a váratlan látogatótól.

-Neked is szia hugocskám..-ült le mellém lihegve. Futott? Mégis minek?

-Ki illetve Kiktől menekülsz?-kérdeztem.

-Hosszú történet. Legyen annyi elég, hogy nem hagyhatom ki a győzelmed!-mosolygott.-Látom megint sírtál..-látta meg a kezem. Lehúztam az addig felgyürt pulcsi ujját, hogy ne nézzen rá többet.

-Úgyis tudod. De te nem a húgodnak jöttél szurkolni. Valami más történt. Mesélj csak, Bella!

-Na jó.. Mivel vagyok olyan aranyos és elmondom a hugocskámnak.. Na szóval.. Van itt. Mármint nem itt, de ezen a versenyen egy olyan hibrid vagy.. Hogy mondjam, hogy megértsd.. Egy olyan erejű lény, aki képes alakot váltani. És mivel a drága volt férjem üldöz.. Mert elszöktem. Így befutottam egy szobába, de a sors is úgy akarta, hogy a tesókámhoz jöjjek be.-mosolygott.

-Jaj de cuki történet... Kár hogy nem igaz.-ültem fel az ágyra a földről. Drága nővérem is követte a példám.-Mostantól követni fogsz?

-Hátha meglátnak melletted, a híres elsőhelyen álló, különleges erővel rendelkező, tisztavérű, húgom mellett.. Nem hiszem, hogy tovább fognak üldözni, mert amilyen hülyék.. Elmondják a férjemnek azok a majmok, hogy én kit is próbálok "elvinni" neki.. Nem keresnek tovább.-mondta.

-Úgy tudtam, hogy valami hátsószándékod van!-nevettem. Még most is hülyének akar nézni..

-Nem viszlek el neki te..-megállt.-Csak azt mondom, hogy addig segítesz elrejtőzni, amíg el nem kapom az Alakváltót! Ja és ma mehetünk együtt arra a bálra vagy micsodára! Biztos vagyok benne, hogy ott lesz de egyedül nem mehetek be a terembe. Így.. Mivel férjezett asszony létemre nem akarok rámászni az egyik kanos őrre.. Így a te kísérőd leszek.-hogy tud ennyit beszélni?

-Akkor keresni is kell neked egy ruhát.. -mondtam. Elindultunk Lucy szobája felé.

167, 168, 169, 170

171 Végre!

-Itt be!-intettem a nővéremnek. Kinyitottam az ajtót. Lucy az asztala előtt ült és rajzolt valamilyen ruhát.

-Van egy kölcsön ruhád?-kérdeztem tőle mosolyogva.

-Neked vagy a híres vadásznak, akinek köszönhetem, hogy a szüleim meghaltak? Mert utóbbi személy örülhet ha eddig nem dobtam ki.-magyarázta fel sem nézve az alkotásától.

-Ugyanmár.. Annyi erőd van, mint az anyádnak és vele is végeztem 3 perc alatt.. De nem ezért jöttünk. Van itt egy Alakváltó, akit el kéne kapjak, mielőtt az téged vagy a húgomat kapna el. Ha vagy oly drága.. És inkább a saját kis szánalmas életed mented meg.. Azzal, hogy adsz egy órára egy rohadt ruhát vagy mind meghalunk de legalább büszke lehetsz magadra, hogy megvédted azt a sötét családi véred ami miatt meg kellett ölnöm azokat a lényeket, akik téged kiskorodban meg akartak fojtani. Nos? Csak rajtad múlik.. De figyelmeztetlek.. 3 perced van csak.-mosolygott Bella. Jól ért ahhoz, hogy hogy manipuláljon valakit.

-Rendben. Milyen színű, stílusú, hosszú legyen?