Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

74.Részvétem..

Elment Cameron. Unatkozok. Shan fent csinál valamit a szobájában. Uh.. Eszembe jutott, hogy itt van egy "könyvtár" szoba. De.. Ahhoz kulcs is kell. Shan!

Felrohantam az említetthez. Bekopogtam, de nem jött válasz. Benéztem és full sötétség. És olyan jó, hogy most van vihar.. Jobb pillanatott nem is talált volna Cam, hogy magamra hagy Shan-nel, aki szeret ijeszgetni. Bemerészkedtem a szobába. Nem láttam semmit szinte. Valaki megfogta a csuklóm. Fel sikítottam.

-Cukorfalat..-ismerőshang. Ez nem Shan..

-Robin?! Mit keresel itt?-kérdeztem.

Felkapcsolta a villanyt. Shan ott ült a szoba közepén lekötözve.

-Vagy jösz velem önszántadból és nem ölöm meg a szőkét.. Vagy választhatod azt is, hogy erőszakkal viszlek el és a drága-fogja meg a vállát.-meghal. Te döntesz..

Mi legyen? Nem fog senki jönni, hogy segítsen. Cameron már rég elment. Ryan és Marie sem fog egyhamar visszaérni. Benjamin a fiával van. Brian a jegyesével. Shan lekötözve..

Hogy is volt a sebzés..? Megvan! Úgy, mint a gyógyítás csak most a "Kín"-t kell mondjam a fejemben. De hozzá kell érjek valahogy.. De mégis hogy?

-Tudod Robin.. Mindig is érdekeltél. Csak mindig valahogy a képbe jött David. És a csókunk.. Azt sosem felejtem el..-adtam be az ártatlant és a szerelmest. Ahogy ezt hallgatta Shan döbbenten figyelte, mit mondok következőleg.-Te is így éreztél?-néztem az idiótára, aki látszólag be is vette.

-É..Én? Persze, csak.. Ha..

-Sh! Maradj csendben.. Nem kell a magyarázatt!-hajoltam közel hozzá. Megcsókoltam Shan szeme láttára. Ha ő is bevette bajban leszek.. Eltávolodtam.

-Gyere vissza a kastélyunkba!-ajánlotta fel.

-Sajnálom, én már itt maradok!-kacsintottam majd letérdeltem az érzékeny pontját. Összecsuklott, majd földre zuhant. Kiszabadítottam Shan-t addig. Levitte Robin-t a pincébe és bezárta, amíg nem jönnek vissza, addig nem engedi el.

-Ez mégis mi volt?-kérdezte mosolyogva.-Tudod, hogy így is féltékennyé teszel.. De plusz még egy srác.. Az már kiakaszt!-nevetett.

-Improvizálás.. De amúgy tényleg volt egy csók. De az is csak stratégiai szempontból. Ki akartam szabadulni onnan!-magyaráztam.

-Na és Cam?-kérdezett ismét.

-Mi van vele?-válaszoltam kérdéssel.

-Ő és te..?

-Nem.-vágtam rá egyből, lehet egy kivsit túl hamar..

Lementünk és beszélgettünk. Majd megjött Ryan és Marie. Elmondtuk mi történt miután elmentek stb..

-Lent van?-kérdezte Ryan.

-Igen. De várjuk meg Apánkat is! Ő fog dönteni a sorsáról.-válaszolta Shan.-A kötéltől piros lett a csuklóm..-nyafogott.

-Nekem lánc volt rajta, mégsem haltam bele!!-akadtam ki rajta.

-De te valami hibrid vagy.-nevetett.

-Kösz! Lehetne egy csajozós szöveged is.. Szia édes! Nem különleges, hanem hibrid vagy! *kacsint*-mondtam.

-Ezen még nem gondolkodtam!-nevetett.

-Lehet megkérdezem majd valamelyik lánytól!-csatlakozott be a beszélgetésbe Ryan.

-Na látod! Valaki ihletett merít belőle, vagy ez esetben felhasználja!-szólaltam meg.

-Megjöttünk!-kiabálja Cameron a bejárati ajtóból.

Egyből odarohantam hozzá, a nyakába ugrottam. Meg is lepődött előszőr, de vissza ölelt.

-Nem hagyhatsz legközelebb egyedül, vagy éppen másra! Érted?-suttogtam a fülébe, hogy más ne hallja.

-Megértettem, Hercegnő!-mosolygott.-Mindjárt megyek, Törpe! Csak még el kell intéznem valamit, rendben?-kérdezte.

-Fent megvárlak..

-Maradj csak itt lent a többiekkel! Legalább szemelőtt leszel..-nevetett. Mi vagyok én? 3 éves, hogy valakinek figyelnie kelljen rám? Bár Robin is itt volt előbb.. Ezt elmondjam Cameron-nak? Még a végén összeveszne az öccsével.

Nem érdekelt, hogy jelenleg úgy bánik velem, mint egy gyerekkel. Felmentem leültem az ágyra és csak néztem ki az ablakon. Telihold van. Farkasok vonyítanak. Minden éjszakai állat vígan mászkál/repül/ugrál az erdőben. Semmi gondjuk nincs.. A szülők védik és óvják a kölykeiket, a testvérek játszanak még este is. Hűségesek és bíznak egymásban. A kis farkas kölyök bíz az édesanyjában/édesapjában, aki elment, hogy ételt tudjon hozni a kisfarkasoknak. Bízik benne, hogy egyszer visszajön két nyuszival a szájában, lerakja elé és ő boldogan hozzálát a nyers húshoz. Ez tartja össze a családot? A bizalom? És nem a vér? A közös múlt.. És a rejtélyes jövő..

-Megmondta, hogy lent várd meg! Pipa lesz és nem leszek itt, hogy megvédjelek! Inkább tisztes távolságra leszek tőletek és ha felém jön, megdobálom csokival!!-nevetett a végére Shan.

Én csak mosolyogtam rajta és próbáltam leplezni, hogy már megint a családomon járt az agyam.

Ezért is szeretem Shan-t. Bármikor meg tud nevetettni.. Ha nagyon magamalatt vagyok még akkor is. Bedob egy béna faviccet és már mosolygok. De Cameron mellett biztonságban vagyok. Nem kell féljek attól, hogy bármelyik pillanatban elrabolhatnak megint. Miért ilyen kedves velem mindkettő??

Villanás. Valami történt. Lent. Valakinek baja esett.

Felálltam és szó szerint kirohantam a szobából, le az előtérbe, hátha ott vannak. De senki. A konyhából sírást hallottam. Besiettem. Marie térdelt valamilyen fekvő ember előtt. Csak nem..

-Nem lehet!-sírt. Az örömtől? Vagy..

-Vigyétek fel őket!-adta ki az utasítást Cameron-nak és Ryan-nek.-Te pedig jó, hogy jössz!-fordult felém, mikor észrevette, hogy ott állok.-Gyere kérlek az irodámba! Sürgős!-elindult.

Bólintottam és mentem az említett szoba felé. A földszinten van, ezért csak át kell sétáljak az előszobán, majd a konyhán és már ott is állok az ajtóban.

Bekopogtam, hallottam egy "tessék"-et és benyitottam. Leültem Benjamin-nal szembe és bele kezdett.

-Joey itt van a kislánnyal. Csak.. A csecsemő halott. A fiam pedig eszméletlen. Tudnál rajta segíteni? És gondolom Melody-t nem tudod még "feléleszteni"..-kért meg Benjamin.

-Ahhoz sajnos nem értek. Gyógyító erőm van, nem feltámasztó. Anyám és Esme tudna segíteni ebben. Csak.. Tudja.-néztem a padlót.

-Arra kérlek, hogy minél hamarabb üzenj a nővérednek, hogy jöjjön ide! Most pedig menj Joey-hoz!-utasított. Kérem vagy valami??

Felálltam és kisétáltam. Felmentem a lépcsőn, benyitottam Marie szobájába. Joey az ágyukon feküdt a kislány pedig.. A kiságyban. Anyja könnyes szemmel nézte a halott gyermekét. Mikor észrevett, oda rohant hozzám utána a fiúkhoz, akik a lány férjét próbálták felkeljteni.

-Menjetek arrébb!-mondta Marie. Bólintott egyet felém én pedig közelebn léptem az eszméletlenhez. Mindenhol vér. Majdnem elájultam de azt mondogattam magamba, hogy ki kell bírnom! Nem adhatom fel. Joey élete függ ezen!

10 perc szerencsétlenkedés után felköhögött. Leesett a felesége szívéről az a hatalmas szikla.

-Hol a lányom?-kérdezte 2 köhögés között.

-Meghalt.-mondta Benjamin az ajtóban. Mikor lett itt??

-Részvétem..-ennyit tudtam csak kinyőgni.-Sajnálom.-öleltem meg a síró.. Lányt. Nehéz volt/lesz neki. De harcolni fog tovább.

Marie és Joey is bekönnyezett. Rosszul zárult ez a nap.