Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

61.Rád vártam..

Uuh hosszabb resz ^^ csak azert mert kificamodott a bokam 😂😂😂

-Zavarok?-kérdezte valaki a hátam mögött. Hátra fordultam és már majdnem megijedtem, hogy vagy Shan vagy Cam áll ott.. De szerencsére csak Axel öccse.

-Miaz?-lépet közelebb a fiúhoz és tőlem távolodott.

-Nicholas hívat. És az Igazgató is kért, hogy vidd neki a papírokat a..

-Jó. Értettem.-fordult felém-Beszélgessetek! Mindjárt jövők!-utasított minket. Lesietett a tetőről a csigalépcsőn, ezzel otthagyva engem és az öccsét.

-Mi a neved?-léptem egy kis lépést előre.

-Teodor. De mindenki csak Teo-nak hív..-válaszolta és szintén közelebb jött, megszüntetve a köztünk lévő távolságot. Azzal, hogy ő is közeledett, azt is üzente, hogy kezd megkedvelni, vagy csak megbízik bennem.

-És.. Hogy állsz a lányokkal?-kérdeztem mosolyogva. A fiúknák ez mindig kényes téma. Nem szeretnek a kiszemeltjükről beszélni.

-Sehogy. Egyik sem az esetem. De látom a báttyjám megtalálta.-mosolygott ő is.

Az nem olyan biztos.. Még én sem tudom. Egyenlőre senki sincs, akit tudnék úgy szeretni. Eddig sosem volt csak.. Scott. De benne megbíztam, mert nem volt más választásom. Most van, itt állok és várom a csodát, hogy valaki eldöntse helyettem. Sosem az volt, amit én akartam. Mindig megmondták mit kell csináljak. És ehhez hozzá szoktam.

-Nem akarsz bemenni? Mindjárt esik az eső.-kérdezte pár perc néma csend után.

-De. Mehetünk.-indultam meg a lépcső felé.

Ahogy elhaladtunk egy szinten, mindegyiken volt egy kis ablak és párkány, ezzel jelezve, hogy: Hahó! Le sétáltál még egy szintet!!

Megérkeztünk ahonnan elindultunk. A portánál nem volt senki, pedig ilyenkor még itt szokott lenni Izmene. Bementem a kis mellék szobába, ahol az iratok és a belépők stb.. szokott lenni. De ott sem találtam. Milyen meglepő, pont erre jönnek a pletyka csapat 2 különleges ügynöke. Mint megtudtam, 4-en vannak.

Oda sétált mindkettő mellém. Én inkább a könyvet bújtam a pultnál, minthogy felnézzek és beszélgetnem kéne velük. De nem vették a lapot és elkezdtek nekem magyarázni.

-Te vagy Nicholas kedvence?-kérdezte a szőke.

-Nem.-válaszoltam egyszerűen.

-Dehogynem.-jelentette ki a vörös.

-Akkor legyen igazad..-olvastam még mindig a könyvet.

-És ki jött ma veletek? Az a két srác..-emlékeztett vissza a délutánra.

-A fekete hajú és a barna?-kérdeztem.

-Igen.-csillant fel mindkettőnek a szeme.

-A cselédeim.-válaszoltam. Majdnem elröhögtem magam, de kibírtam. A lányok pedig bevették. Lekonyult az arcukról a mosoly és ismét kérdezgettek.

-Mi van közted és Mr.Axel között?-kördezte a vörös. Gondolom ő köztük az "ész".

-Nem értem, mi közötök lenne hozzá, ha lenne valami is.-mondtam.

-És Teommal mit beszéltél?-váltott át flegmába a pláza cica.

-Teod? Nekem azt mondta, nincs senkije.-mosolyogtam a szemébe. Ezt a csatát is én nyertem.

A két lány elviharzott, miután meglátták, hogy (az emlegetett szamár) oda jött hozzánk.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Az ég világon semmi. Beszélgettem csak a "csajoddal" és a talpnyalójával.-válaszoltam.

-Ashley és Britney. Van még Kourtney és Ambery. A négy Y. Azért ez a becenevük, mert mindegyiknek azzal végződik a neve és az egyik focis srácnak feltűnt, hogy ugyanilyen alakjuk is van. Mármint az Y két elágazó része a..-mesélte.

-Értem. Nem kell megmagyarázni.-nevettem. Annyira átlátszóak a fiúk. Mindegyik ugyan arra gondol.

-Miért kerested Imene-t?-tette fel az egy milliós kérdést.

-Megtudjam, hol lesz a szobá..nk Axel-lel..-néztem a földet. Hogy ha nem látja senkii ilyenkor az arcomat, mikor zavarba jövök.

-Keressük meg!-húzott az irodába.

Megkereste az asztalon a mai papírok között, és pár perc elteltével megtalálta.

-0617-es szoba.-mondta. És elment a szekrényhez ahol a kulcsok sorakoztak.-És parancsolj! Itt a kulcs is hozzá. Ha akarod megmutathatom, hol a szoba.-mosolygott. Most dícséretett várna, mint a kutyák ha megtalálják a botot?

-Innen átveszem.-mondta Axel. Mindig, a legváratlanabb helyen tud felbukkani.

-Akkor megyek.-jött zavarba Teo. Bizonyítani akar a báttyjának. Látszik rajta, hogy ezt akarja. Cseléde ként játsza meg magát, ezzel megnyerve Axel bizalmát.

-Ezt miért kellett?-akadtam ki.

-Mégis mit?-nézett értetlenül, de mosolyogva.

-Teo-val akartam menni!-vágtam a fejéhez. Ideje egyszer valakinek megvédeni ezt a fiút.

-Akkor menj vele.-csapta be az iroda ajtaját.

Kifutottam, megkerestem a fiút és elmeséltem mit beszéltünk az imént a báttyjával. Mosolygott és megölelt.

-Köszönöm.-vált el tőlem.-Gyere! Megmutatom!-mondta mosolyogva.

Felmentünk vagy 6 emeletett, mire azt mondta, hogy a folyósó végén van jobbra.

Benyitottam és barna, fehér,sárga, fekete színékben pompázott szobában, a fotelben kinézve az ablakon, megláttam a duzzogó Axelt.

-Már megint mi bajod van?-kérdeztem miközben oda sétáltam az ajtóból.

-Amit fent mondtam neked.. Az az öcsémre is vonatkozik.-válaszolta, majd bele ivott a barnás löttybe a kezében.

-Hogy lehetsz ennyire féltékeny?? Nem is vagyunk együtt!!-emlékeztettem arra, hogy csak egy csók volt köztünk, semmi egyéb.

-Nem értheted! Éveken át vártam arra, hogy végre beszélhessek veled. De az utolsó évben, már nem jöttél. Ismét vártam éveket, és mikormár beletörődtem, hogy soha többé nem látlak.. Egyszer csak újra felbukkantál..-emelte fel a hangját és bekönnyezett. Megsajnáltam. Ennyit várni arra, akinek lehet nem is jelent semmit.. Szív szorító.

-Nem.. Nem tudtam.-magyaráztam.

-Hát persze. Menj vissza Cameronhoz. Most egyedül akarok lenni.-"kérte".

Megfogtam a táskám és át mentem a szemben lévő szobába, ahol Cam már rég aludt. Befeküdtem mellé, mert nem volt semmi erő átöltözni, majd a saját ágyamhoz sétálni. Egyenesen bedőltem Cam-hez, aki erre felkelt.

-Miaz? Nem Axel-el alszol?-kérdezte.

-Összevesztünk. Miért zavarok? Vagy vársz valaki mást?-kérdeztem mosolyogva.

-Rád vártam.. Gyere ide, Törpe!-nyújtotta két oldalra a kezét. Átölelt én pedig pár perc múlva, már Álomvilág kapujában voltam. Félkómás fejjel, még hallottam egy mondatát.

-Mindig itt leszek melletted!