Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

16. Az irodában..

A képen egy anime jelenete látható. Nem, ez nem egy fiúxfiú anime. Csak rátaláltam és beraktam😳 (ez félre érthető mondat volt..)

Visszajött egy dobozzal a kezében.

-Nem kell!-mondtam határozottan.

-Nem érdekel, hogy kell e vagy sem. Oda adom, te pedig elfogadod. Ha nem akkor megsértődök, mint egy kislány és nem szólok hozzád.-fenyegetett. Odanyújtotta az ajándékát. Kibontom, és egy füzet van benne.-Még mindig írsz naplót?

-Már nem. Túl sok a szörnyűség. Nem szerettem volna leírni.-válaszoltam.

-Akkor most elkezdheted újra. Lesz miről írj. Hihetsz nekem.- mondta majd bement. Utána mentem és kérdezgettem:

-Mégis honnan tudod, hogy ki(k)hez megyek?! Elmondta neked??

-Nem. Ismerem azt a családot. El leszel ott.-mondta miközben csinálta a vacsoráját.

-És legalább a nevüket tudhatom?

-Majd bemutatkoznak.. Ha kell kaja, van a hűtőbe. Keresgélj!-utasított. Meg kell tudnom.. És ha ők is megakarnának ölni??

Ezután a beszélgetés után, mindketten mentünk a dolgunkra. Nicholas a fürdőbe ment. Addig én átöltöztem és indultam a Központba. Kutakodni Axel irodájába.

Bejutottam az épületbe. Felmentem a liftel az irodájához. Felértem. Eddig sikerült. Carla már nem volt ott. Miért is lenne este 21 órakkor? Megláttam a szobát, de égett a villany. Résnyire volt az ajtó kinyitva. Benéztem. Senki sem volt bent. Beljebb mentem. Az íróasztalnál kerestem először, de nem találtam. Majd a szekrények közt kezdtem kutakodni, mikor léptek jöttek kifelé az iroda melletti szobából. Axel volt.

-Miért kell ilyen sok majomnak ennyi aktát készíteni?-mérgelődött. Én gyors elbújtam az egyik üres szekrénybe. Szerencsére oda még nem pakolt be.-És még ez a Shi ügy..

Kivette az aktákat a zárható szekrényből. Persze, pont ott nem kerestem.. Lerakta az asztalra. És vissza ment ahonnan előbb jött ki. Kiléptem a szekrényből és az asztalához mentem. Idegesen keresgéltem. Mikor megláttam, hogy ott állt alsónadrágban, az ajtónak dőlve. Komoly nem akarnak ezek soha rendesen felöltözni??!

-Mit keresel?- kérdi nevetve. Minek nevet? Idegesítő..

-É.. Én.. Cs.. Csak..-dadogtam.

-Csak te?-kérdezte vissza.

-Miért vagy alsóban?-tereltem a témát.

-Mert mért ne. Azt hittem egyedül vagyok. És épp indultam volna fürödni. A beképzelt idióták, minden ügyet rám hagynak, ezért itt szoktam aludni.-magyarázta.-És minek köszönhetem, hogy itt vagy?

-J..ja.. Semmi. Csak.. Nicholas, tudod vagy 5 óráig fürdik én pedig.. Unatkoztam.. Igen!..-válaszoltam, kissé füllentve.

-Ugye tudod, hogy nagyon rosszul hazudsz?-nevet. Majd közelebb lépet hozám. Én pedig úgy hátráltam, amíg a falnak nem ütköztem. Na jó.. Kell egy terv.-Tudod.. Aranyos vagy mikor menekülésen töröd a fejed.. Olyan kétségbe esett arcot vágsz. Mitől félsz? Megölni nem tudlak.. Akkor?-mosolyog. Miközben egyre közelebb és közelebb jön hozzám. Alig 1 lépésre van tőlem.

-Hagy békén! Mit akarsz csinálni?-játszom a félénk kislányt akit látni akar..

-Nevetséges.. Okosabbnak hittelek. Itt állok tőled vagy 20 centire egy alsóban és te még megkérdezed, hogy mit akarok csinálni??-nevet. Az egyik kezét a falnak támasztotta. Mélyen a szemembe nézett. Csak ott állt. Nem szóltunk egymáshoz. Majd meguntam és már szabadulni akartam. Rövidre fogtam. Megcsókoltam. Kikerekedt szemekkel figyelte, hogy mit csinálok. Amitől mosolyognom kellett. Tényleg ennyire hihetetlen tőlem? Mondjuk.. Még sosem volt ilyen. Igen.. Aranyhajnak első csókja. Mikor már láttam rajta, hogy kezdi élvezni a helyzetett.. Elváltak ajkaink.

-E..ez mi? Mi volt?!-kérdi elpirulva. Meglepődött.

-Miért? Nem tetszett?-válaszoltam kérdéssel. Zavarban van.-Nem nézted ki belőlem, igaz?-nevettem.

-Nem nagyon.. De. Mi..-nem jut szóhoz. De kis cuki..

-Viszlát holnap!-mondtam mosolyogva és intettem. Minek mosolygok, mint a tejbetök? Elindultam ki az épületből.

Beértem a hotelba. Nicholas már ott várt az ajtóba.

-Mégis mit képzelsz?! Scott megtalált. És megakar ölni!! És te csak így lelépsz?!-ordította le a fejem.

-Képzeld Apuci.. A drága barátodnál voltam, míg te pancsoltál 5 órán keresztűl!! Én pedig unatkoztam..-hazudtam ezt ismét.

-Axellel voltál? Akkor.. Mindegy. Menj aludni.-bevette.

- Megyek. De tudd nem azért mert rám szóltál! Amugy is oda tartottam..-mondtam. Mit tettem?! Megcsókoltam..