Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

94.Az Álom

-Közeledik a Klánok közti. Addigra el kell tünnöd tőlünk..-mondta.

Lelassított a kocsi, majd megállt.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Uram.. Valaki..-kezdte volna a sofőr.

-Mindjárt megnézem.-vágott közbe Robin.

Kiszállt, elindult az előttünk lévő kocsi felé. Beszélt valakivel. Erre nézett, majd vissza. 5-10 perc múlva egy táskát vett el. Majd bólintott és vissza sétált. Suttogot valamit a vezetőnek, majd az elindult. Robin ott maradt. Én hátul pedig csak néztem és vártam a magyarázatott, hogy mi is történt.

-Mit mondott magának?-kérdeztem a sofőrtől.

-Szerencsés napja van, Hercegnő. Máris mehet el.

-Me..megvettek?!-vontam le abból a 2 mondatból amit elárult nekem.

-Méghozzá az egyik udvarlója!-mosolygott.

-Scott? Cameron? Vagy ki?-kérdeztem.

-Axel, hölgyem. Most épp oda tartunk! Lehet ez lesz a 2. leánykérés ezen a napon. És mind kettő a bájos hercegnőt akarja..-nevetett.

-Honnan tudta meg, hogy ismét elraboltak?

-Azt én már nem tudom. Csak egy egyszerű alkalmazott vagyok..-magyarázta-És hogy van kegyed családja?

-Nem tudom. Nem beszéltem egyikkel sem az elmúlt pár órában. Remélem az öcsem jól van..-néztem a tájat. Elgondolkoztam vajon mi fog történni ez után. De a játékokra is kell készülnöm.

-Megérkeztünk.-mondta. Ilyen sokáig gondolkoztam?!

Széles mosollyal az arcán köszöntött Axel. Kiszálltam a járműből és rohantam hozzá megölelni. De mikor épp siettem volna, elestem az egyik lépcsőfokban és arcom találkozott a földel. Pontosabban a fejem.

Látomás..

Esküvői ruhában állt az egyik tükör előtt a nő. Kopogtak.

-Bejöhetek?-kérdezte Benjamin. Igen. Ez határozottan az ő hangja.

-Gyere!-mosolygott a nő.

Nyílt az ajtó. Benézett a férfi, majd odasietett menyasszonyához (aki pár perc múlva a felesége lesz) megölelni. Boldognak látszottak.

-Mi van a hátad mögött?-kérdezte a nő.

-Ajándék..-mondta.-De csak akkor kapod meg ha megbeszéltük a fiam nevét.-fogta meg a nő hasát.

-Még az sem biztos, hogy fiú lesz!-nevetett.

-Nem baj.. Ezt pedig -adott a feleségének egy fekete rózsát.- Az anyukájának hoztam..-mosolygott.

Felkeltem. Amennyire tudtam körbe néztem. Axel irodája. Mióta van itt ágy?!

-Ébren vagy?-lepődött meg.. Na vajon ki..

-Hogy..? Miért aggódsz? Sejtettem.. Meghaltam.-nevettem.

-Nem. De közel voltál hozzá. Tudod mennyire megijesztettél?! Mégegyszer ne merj elesni! Nézz mindig a lábad elé!-osztott ki.

-Már megint játszod az Apát?!-nevettem. Olyan vicces mikor próbál nevelni.

-Hogy lehetsz ennyire elviselhetettlen, cuki, gonosz, aranyos? Mégis miért csinálod ezt velem?-váltott komoly arcra. Na ne!

-M..mit?

-Egyszerre megőrjítesz és tönkre teszel..-hajolt közelebb. Megcsókolt.

-A..Axel..-szakítottam meg a csókot.