Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

77.Mi történt?

A képet nem hagyhattam ki. Olvassátok el! Ha nem ismeritek még akkor is megértitek, hogy.. Na mindegy :'D aki érti az nevet rajta, nekem az már fél siker.

Éjfél körül felriadtam. Mintha hallottam volna valamit, vagy valakit. Cameron pedig nem volt mellettem. Lázasan kikelt az ágyból?? Normális az ilyen? Ha beteg vagyok fel sem kelek egész nap.. Nemhogy még menjek mindenfele, meg testőrösködjek. Azért annyira még nem ütöttem be a fejem, hogy lenne alkalmam pihenni és nem használom ki.

-CAMERON!-kiabáltam, de nem jött válasz.

Felültem az ágyban. Sötét van. Nem látok semmit. Senki sincs mellettem. Félek. Nem félhetek. Nem arra neveltek, hogy megijedjek!

"Ha már csak fél karod van.. Még akkor is küzdj!"

Emlékszem ezt mondta mindig Anyám..

"Feladni, csak a vesztesek szoktak. A győztesek végig szenvedik!"

Másik híres mondata. Erre neveltek.. Küzdenem kell, mert más nem fog helyettem. És ha egy feladja.. A többi már bukta. Egyedüli harcosként, már nincs semmi energiám. April és Esme anyuka lett. Bella pedig.. Elárult. Már csak a két öcsémben bízhatok. Bár nekik sosem mondták, azt amit nekünk. Ők voltak a kis aranyos rosszcsontok a családban. Velük nem voltak olyan szigorúk. De mégis.. Bennük bízok már csak. Ha ők feladják.. Akkor már az egész család elbukott. Sosem lesz olyan, mint régen. Ezt már mindenki tudja. Még van benne egy kis remény, hogy hátha bennük van egy kis szeretet és nem adják fel.. A gonosz ellen vívott csatát. Bár a gonoszt még nem sikerült megtalálni. De közeledik. Valami nagy támadni fog. Mi pedig felkészülünk rá. Nem hagyom, hogy feladják. Mostmég nem!

-Felkeltél? Mi történt?-kérdezte Cam aki feküdt az ágyban mellettem. Mikor jött vissza?

-Hogy..? Hol voltál? Mikor jöttél vissza?-kérdeztem. Ülő helyzetből változtattam, vissza dőltem. Felé fordultam és hallgattam mit mond.

-Tessék? Hova mentem volna? Itt feküdtem végig.-nézett rám. Hogy miről van szó? Szóval.. Egész végig itt volt, csak nem láttam? Vagy mivan?

-Hogy..? Mindegy. Ez magas nekem, így estére.-mosolyogtam. Válaszul csak féloldalra húzta a száját (ami megfelekt egy félmosolynak) és magához húzott.

-Rosszul vagyok.-felelte 5 percre rá.

-Nehogy ide rókázz! Menj ki a fürdőbe inkább. Vagy hozok egy vödröt!-nevettem.

Halál nyugottam kijelenti, hogy rosszul van. Szörnyű..

-Mégsem.-mosolygott.

Hogy a fenébe tud ilyenkor mosolyogni?! Majdnem ide hányt! És még mosolyog.. Én meg még csodálkozom rajta, pedig már megszokhattam ezt a furcsa családot. Bár a sajátom sem normálisabb..

-Nem láttalak előbb! Mi történhetett??-kérdeztem.

-Begolyóztál.-nevetett.

-Olyan gonosz tudsz lenni..-mosolyogtam.

-Nem gonoszság.. Csak kihasználtam az alkalmat.-válaszolta.

-Nem jöhetsz velem. Új nővérkét kerestem.

-Ne máár!-tolt el magától. Na most megsértődött, mint a kislányok ha nem kapják meg a babát amire annyira vágynak.

-Shan nővérkének hívják. Nagyon aranyos tud lenni. Szereti ha azt mondják, hogy "kérem" vagy "köszönöm". Tudom udvariságban nem vagy otthon de próbálj nem az idegeire menni, mint Ryan ápolónéninek. Oké?-beszéltem úgy mintha egy 6 éves kisfiúnak mondanám.

-Megpróbálhatom.-csukta le a szemét. Szegény álmos.. Azért se fog aludni!

-Cam. Cam. Cam. Cam. Cam. Cam-ismételgettem a nevét. Mikor megunta "dühösen" oda szólt, hogy:

-Mivan már? Aludni akarok!

-Semmi. Aludj akkor.-ásítottam.

-Na eső lesz..-nevetett.

-Hogy?

-Ha ásít egy szamár, eső lesz.-magyarázta.

-Mondom gonosz vagy!