Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

60.Az Akadémián

-Megérkeztünk.-jelentette ki Cameron.

Kinéztem az ablakon és tényleg az Akadémia tárult elénk.

-Sosem akartam ide visszajönni..-szólt oda Nicholas.

A narancssárga, piros, citrom sárga épület előtt állt Axel. Karba tett kézzél, falnak dőlve mosolygott.

-Hercegnő.. És az udvari bolond. Oh.. És két hős lovag.-viccelődött.

-És a paraszt.-szólt vissza Nicholas, miközben pakolták ki a táskákat. Shan és Cameron csak mosolyogtak azon, ahogy ezek ketten beszélgetnek.

Felmentem a kis lépcsőkön, kikerültem VOLNA Axelt de megfogta a csuklóm.

-Hova sietsz? Köszönni?-simogatta meg az arcom.

-Szia. Mostmár mehetek?-kérdeztem.

-Ha.. Valami baj lenne.. Tudod kivel. A szembe szobába leszek.-nézett a szemembe.

-Honnan tudod, hogy kivel leszek egy szobában?

-Nicholas írta. És gondoltam, hogy a magasabb. Mindig is a nagyobb tetszett.-kacsintott. Hogy lehet valaki ilyen gyökér?? (Ha valaki félre értette a "nagy" és a "tetszett" szavakat.. Nem. Nem arra gondoltam. Ne légy ilyen perverz pls 😂😂)

Olyan nagy szó, hogy alacsony vagyok? Nálam mindenki magasabb.. Ki szedtem szorításából a kezem, és meg kerestem a portást aki egyből felismert.

-Nocsak.. Azt hittem csak pletyka, hogy ide jösz. Hogy vagy aranyom?-kérdezte a második anyám. Izmene volt a portás és a könyvtáros is. Az évek alatt mindent megtudtam róla és ő is rólam.-mióta nem láttalak már..

-Mióta meghaltak.-mondtam fapofával. Érzéstelen arccal.

-Igen. Sajnálom.-sütötte le a szemét. Olyan kis egyszerű, nem is próbálja elrejteni az érzéseit előttem. Mikor elsőnek találkoztunk akkor is ilyen volt.

Annyi idős, mint anyám. Vörös haja van, és zöld szeme. Nincs férje, se gyereke. Bár.. Azt hallottam, hogy az Igazgatóval egy iskolába jártak és volt valami köztük.

-Hallottad, hogy 2 helyes srác jött Mr.Nicholassal és a kis kedvenckéjével?-suttogta egy lány a másiknak. Oh milyen ariik.. Máris rólam beszélnek.

-Ne is törődj velük. A szőke a pletykás az iskolában.-nyugtatott a mellettem álló. Mindenről tud ami itt történik.

Mosolyogtam válaszul. Megfordultam és kihallgattam, miről is beszélgetnek. De semmi érdekes.. Pasik, bál, sport, pasik.. Oh és ruhák! Ilyenkor én szégyelem miattuk el magam..

Megjött a hirhedt jó pasi, akitől minden lány elolvad. Ahogy végigsétál a majmaival a folyóson, a lánytömeg kihúzza magát, igazítják a ruháikat, pudereznek vagy mi az.. Lejön a lépcsőn, és egyenesen az "anyuuhoz" ment, a pulthoz. Még a végén féltékeny leszek, hogy vele törődik.. Izmene elment valahova, én pedig egyedül maradtam a sráccal. Nem tudom mitől döglenek utána a lányok. IQ-ja szerintem egyenlő a nullával. Első látásra.

-Szia. Új vagy?-kérdezte hozzám fordulva. Ismerős arc. Mintha láttam volna már valahol.

-Nem én..-akadtam el. Axel állt meg mögöttem és megfogta a derekam.

-Öcsi! Találkoztál a Hercegnővel?-mosolyog. Mi az hogy az öccse??

-Oh.. Igen.-mosolygott válaszul báttyjának és elment Izmene után.

-Miről beszéltetek?-fordult felém.

-Semmiről.-néztem a földet és a cipőmet.

-Gyere!-fogta meg a csuklóm és húzott maga után.

Felmentünk a piros szőnyeges lépcsőn, a tetőre.

-Emlékszel? Mindig itt voltál.-csúszott le a keze a kézfejemhez. Röviden: megfogta a kezem.

-Honnan tudod?-néztem fel rá.

-Én is itt voltam. Csak nem láttál. Az égre néztél mindig, vagy olvastál. Leakartalak szólítani, csak akkor még a stréberek közé tartoztam. És a húgodból ítélve, azt gondoltam te is az a "menő" lazulós fajta vagy. Mikor a kezembe fogtam az aktád elolvastam a neved és a szívem kihagyott egy ütemet. Felismertelek.-mesélte.

-Sajnálom.-csak ennyit tudtam kinyőgni.-Mivel lenne jobb a kis sebzett szívednek?

-Légy velem! Hadd vigyázzak rád én! Nem szeretem ha mással látlak..-nézett mélyen a szemembe.

-Ha ezt szeretnéd..-egyeztem bele. Lenéztem a földre zavaromba, de tekintetem hamar visszatévedt a szemeihez.

-Zavarok?-kérdezte valaki a hátam mögött..