Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

93.Minden játékban ott a halál..

Bólintott egyet az elrablóm, majd kihúzott az ajtón.

-Nem kell annyira szorítani a kezem..-mondtam.

-Vörös megfelel?-kérdezte, miközben sétáltunk a folyóson keresve a szobát ahova be fognak zárni.

-Nekem mindegy..-válaszoltam.

Megállt az egyik szoba előtt. Bekopogott. Nem hallott semmit ezért benyitott.

-Üdv a szobámban! Jelenleg csak ezzel tudok szolgálni, mivel még azt sem tudom melyik lesz a te szobád. Helyezd magad kényelembe!-mutatott az ágyra.

Szűk volt a szoba, mint kb. egy kollégiumban. Egy kis szekrény, egy íróasztal, egy ablak, egy külön fürdő és az egy személyes ágy.

-Ha én itt leszek.. Te hol..?-kérdeztem.

-Úgy terveztem, hogy a földön. A főnök lestoppolt szóval..-nevetett.-Nem maradt más választási lehetőségem.

-Mikor is lesz a bál?

-Este.. De majd látni fogod, hogy megérkeznek a kocsik és kiszállnak belőlük a sok gazdag sznob és az ő "feleségük" akit nem csalnak meg ugye senkivel.-mosolygott.

-A szüleim is gazdag sznobok voltak. De képzeld.. Az apámban volt annyi, hogy ne csalja meg az anyám-vágtam a fejéhez. Kicsit sem voltunk annyira jó "család", mint ahogy fényezem a hírnevünket de akkor is.. A leendő (lehet hogy nem) uralkodó családjáról, ne terjessze senki, hogy olyan mint a többi. Bármennyire is áll távol az igazság, muszáj jószínben feltűntetni őket. Hazudtam eddig is. Most már szemrebbenés nélkül megy.

-Igazán? És honnan is tudod? Ott voltál minden lépésüknél? Lehet pont Anyád csalta meg Apád!

-Khm..-"köhögött" valaki az ajtóból.-A hölgyet hívatja a főnök.-majd elment.

Rám nézett majd megfogta a kezem és ismét húzott maga után.

-Vajon mi baja lehet már megint..?-morogta halkan.

Megérkeztünk az ajtó elé. Kopogott majd meghallotta a "gyere"-t. Beléptünk. Scott az ablakán nézett kifelé és már teljesen átöltözött abba a ruhába amit a bálon fog viselni.

-Még nem vagy kész?!-nézett rám idegesen.-Miért is voltál te az őröd szobájában? És te!-nézett a srácra mögöttem.-Hogy mersz veszekedni a menyasszonyommal?! És szidni a családját? Kinek képzeled magad?-kiabált. Jobban kiakadt, mint én?

-Scott, fejezd be! Ne kiabálj vele..-utasítottam.-és nem vagyok a menyasszonyod! Semmi közöd hozzá, ki hogyan beszél az ÉN családomról!-válaszoltam kiabálással. Szemében látni lehetett a düh és az idegességet egyszerre. Dühös azért mert az egyik őre ezt csinálta. Ideges pedig az miatt, hogy védtem őt és kiabáltam.

-Menj és öltözz át! A szemközti szoba a tiéd.. És lehetőleg akkor egyedül tartózkodj mikor öltözködsz. Nem akarok ismét kiabálni..-mondta. Milyen kedves! Khm.. Szarkazmus.. khm..

Kimentem az ajtón. Úgy vágtam be magam mögött, mint mikor ideges voltam anyámra mert nem engedett sehova mondván, hogy túl sokan akarnának megölni.. Milyen igaza volt/van.

Az ágyon egy vörös ruha volt. Pont olyan, mint..

Mióta elment Cameron, azóta nem gondoltam a nőre. Mostanáig. Egyből ő jutott az eszembe.

-Valami baj van?-kérdezte a srác. Ide is követett?

-Öltözni akartam. Ahogy parancsolta a "vőlegényem"-mutattam az idézőjelet.

-B..bocsánat.-dadogott. De még mindig ott állt..

-Kimennél?!

-Oh. Persze.. Igen!-megfordult és végre elhagyta a szobát.

Nem nagyon értek a ruhákhoz, de ez biztos nem volt olyan olcsó..

Ujjatlan (?), derékhoz simuló, nagy szoknyás, vörös volt a ruha. Amint felvettem, szinte egyből kopogtak.

-Kész van, Hercegnő?-kérdezte valaki az ajtó mögül.

Kinéztem az ablakon és láttam ahogy a nagy, gyönyörű, sárga, zöld, kék, rózsaszín ruhájú hölgyek párjukkal az oldalukon mentek a kapu felé. Fiatal lányoktól az öreg asszonyokig. Párjuk pedig öltönyben díszelgett mellettük. Mosolyogtak, örültek, boldognak látszottak. Pont ilyen nem leszek.. Ma eldől minden. Scott bejelenti. Pár nap múlva esküvő. És kezdődik a rémálmom.

-Igen.-válaszoltam.

Nyílt az ajtó. Benézett egy öltönyös fiatal "férfi". (Nem lehet sokkal idősebb, mint én ezért tettem idézőjelbe)

-Jöjjön-mosolygott. Ő az! Ő a maszkos srác! Felismertem a hangját..

Kisétáltam az ajtón. Pont akkor jött ki Scott is.

-Gyönyörű vagy!-mosolygott.

-Tudod jól, hogy utálom ha ilyeneket mondanak..-néztem a földet. Miért nem látom ebben a nagy ruhában a cipőm?!

-Zavarba hoztalak?-jött közelebb.

Megfogta egyik kezével a derekam, másikkal a kezem. Felnéztem a szemébe és.. Elnevettem magam. Nem tudom miért. Mikor "kínos" helyzetben vagyok csak úgy elkezdek nevetni. Fogalmam sincs miért.

-Még kis is nevetsz? Na jól van Hercegnő..-nevetett már ő is.

-Nem fogsz/fogunk elkésni arról a bálról, amit te rendeztél?-kérdeztem.

-Dehogynem. De tudnak várni. Majd az a nagy hír kárpótolja őket azért mert várniuk kellett. Na gyere!-indultunk el az említett helyszín felé.

Beparáztam. Komolyan.. Hozzá fogok menni? Nem lehet. Megkell szökjek valahogy!

Odaértünk a teremhez. Kinyitották előttünk az ajtót és bejelentették, hogy "megérkezett" a főnök, vagyis Scott. Mikor engem nem említettek, a hölgyek suttogásba törtek ki. Most mondjam azt, hogy már megszoktam? Mikor már nem találgatták ki is ez az idegen, mindenki törődött a maga "gondjával". Scott elment kezet fogni mindenkivel, aki csak eljött. Én pedig álltam a nagy lépcső mellett.

Valaki hirtelen megfogta a vállam.

-Emlékszel még rám?-kérdezte.

Megfordultam és..

-Mit akarsz? Nincs semmim. Mégegyszer nem tudsz elrabolni. Mindenki engem figyel. És Scott keresni fog.-tájékoztattam.

-Oh dehogynem. Gyere szépen!-utasított. Megszorította a kezem és húzott kifelé. Betuszkolt az egyik kocsiba és szólt előre, hogy indulhat.

-Mit akarsz tőlem, Robin?-kérdeztem ismét.

-Pénzt. Benjamin keres téged. És ha megmondom neki, hogy nálam vagy.. Természetesen pénzért elvihet. Nekem megfelel.. Neked pedig nincs beleszólásod. Persze.. Ha valaki több pénzt ígér, nem tagadom, neki foglak eladni.-nevetett.

Egyik beteg pszichopata meg akar ölni, másik eladni, harmadik a feleségének akar, negyedik.. Ott hagyott. Axel az egyetlen aki EDDIG nem tett semmit ellenem. De biztos vagyok benne, hogy ő is hátbaszúr.

-Bella is már ott van?

-Nem tudom. Miután elmentél, elköltöztek, majd váratlanul meghalt a..-nézett maga elé. Meghalt a báttyja?

-Sajnálom.-érintettem meg a kezét. Egyből odanézett.

-Én a nővéredre gyanakodtam. Persze minden erejével azon volt, hogy a bizonyítékok mellette szóljanak. Végül úgy ítélték, hogy.. Öngyilkosság. Egy késsel elvágta az ereit és.. Fejbe lőtte magát-nézte ismét a földet.

Hallgattam tovább, hogyan is ölte/ölték meg az egyik családtagját. Vajon Bella volt az? Ha igen, mégis miért?