Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

44.Egy nap a rokonoknál

Itt állok a nővéremék kapujában, és azon izgulok vajon mit fog szólni, ha beállítok csak úgy hozzájuk. Veszek egy mély levegőt és kopogok.

A férje hátteréből, igen szép "házuk" van. Ha ez egyáltalán még háznak lehet nevezni. Ez inkább egy kastély.

Nyílt az ajtó. Ez kissé rossz ötletem volt. Most komolyan beparáztam a NŐVÉREMTŐL??!

-Jöjjön be!-utasított egy komornyik. Hmm.. Ilyenük is van.

Teszem amit mond és át adom a cuccaimat. Egy kis fiú rohant ki az egyik ajtó mögül. Fején egy papír korona és kezében egy fa ló. Gondolom ő lenne az unokaöcsém..

-Szia!-nyújtom oda a kezem.-hol van az anyukád?-próbáltam kedvesen kérdezni.

-Konyhában. Veszekszik a szakáccsal.-mutat az egyik ajtó felé.

-Mint az anyja..-ütöttem meg a fejem.-megmutatnád?

Elindult az egyik fehér ajtó felé. Benyitott lassan.

-Gregori nem ehet ilyet! Már megmondtam párszor! Miért felejted el? És ha megint rohama lesz?!-ordibált April.

-Hagyd abba!-húztam ki magam a küszöbön. Nővérem rám nézett, majd a kisfiára a lábamnál.

-Sajnálom.-nézett vissza a szakácsra. Majd leült és fogta a fejét.

-Mi a baj?-mentem hozzá közelebb.

-A fiam. Aggódom érte. Annyira más. Semmiben sem hasonlít rám.-nevett.-olyan, mint te!

-Furcsának tartasz?-mosolyogtam.

-Igen. Nem is találkoztál vele, de máris rád hasonlít. Anyáéknak, hogy bírtak veled?

-Hahaha.. De vicces valaki.-mondtam. Befutott a szobába az emlegetett szamár. Befurakodta magát anyja ölébe és hallgatta miről beszélgetünk.

-Anyám. Játszhatok Nicholas bácsival?-kérdezte a kisfiú.

-Kivel?!-álltam fel. Megijedt szegény.

-Kicsim. Nicholas bácsi régen, ennek a néninek a tanára volt.

-Néni?!-akadtam ki. Nem vagyok annyira öreg!!

Bejött az, aki tönkre tette az életem. Meglátott és lesokkolta. Oda rohantam hozzá és átöleltem. Majd elkezdtem ütögetni a melkasát.

-Idiota vagy.-hajtottam le a fejem. Elfáradtam.

-Remek Hercegnő, de most mennem kell a kisfiúval, hogy legalább őt megtudjam tanítani valamire!-akart menni az asztal felé, amihez mellettem kellett volna elmenjen. De a beszólása miatt, kigáncsoltam és elesett. Én és Gregori szakadtunk a nevetéstől. Látszik a rokonom..

-Keljen fel Nicholas bácsi. Menjünk játszanii!-ugrált mellette a kis fiú.

-Egy kicsit pihenek még, majd Hercegnőt megverem és mehetünk játszani!-mondta még mindig a földön.

-Elsőnek el kell ahhoz kapj!-válaszoltam és futottam kifelé.

-Megint kezdődik.-hallottam April hangját, aki mellett el futottam.

Már léptem volna ki a bejárati ajtón, mikor valaki elkapott és lerántott.

-Megvagy!-mondta és mellé kacsintott.

-Ilyenkor úgy bevernék neked egyet, mikor így vigyorogsz.-válaszoltam neki. Erre elkezdett csikizni.-Hagyd abba!-próbáltam kinyőgni a nevetés mellett. Erre egy "khm"-t hallottam. April állt előttünk.

-Ha befejeztétek azt, amit minden találkozásotoknál szoktatok.. Nicholas kérlek menj fel a fiamhoz és végre csináld azt amiért itt vagy. Te pedig-néz rám.- szépen velem jössz a birtokra!

-Oda én nem megyek!!-ellenkeztem.-Semmi kedvem azt nézni, ahogy a húgom és a drága barátja összenyálazzák egymást!!

-Nincs már ott Bella. Elköltözött. A fiúk vannak és Esme. Hogy vigyázzon is rájuk valaki. Pontosabban Erikre.-forgatta meg a szemeit

-Mehetünk akkor.-vidultam fel.

30 perc múlva a régi börtönömnél voltunk. Ott az öreg fa.. Hm.. Mennyi döglött madaramat ástam el oda..

Benyitottunk. Láss csodát senki nem volt az ebédlőben. Pedig ilyenkor a konyha malac otthon szokott lenni.

-Hol van az öcsém?!-kérdeztem a nővérem.

-Csajozik.-válaszolta a másik az ajtóból.

-Stephan.. Milyen kisfiús maradtál! Na és mi van a könyveiddel?-kérdeztem szarkazmussal a végén.

Erik a csajozós Stephan pedig a könyves. Egymás ellentétei..

-Szerinted pár hónap alatt annyit változnék? Nővérkém.. Ennél okosabbnak hittelek.-és itt a lenéző stílusa.

-Ne csináld.. Még a végén megríkatsz. Ifjú tanítványom!-tártam szét a karom, hogy megöleljem.-sokat fejlődtél! De most komolyan.. Hol a rosszabbik feled?