Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

7.Minek is mentem az erdőbe?

Másnap reggel kómás fejjel ébredtem. Nem is tudom hogy mi történt tegnap.. Lementünk, a srácnak barna haja és kék szeme van. Fekete hosszú nadrág és kockás inget viselt. Húgom átölelte, én pedig csak messziről rámosolyogtam. Leültünk. A fiú szeme furcsán sárgásodott, gondolom hogy a "mássága" miatt. Pár perc múlva suttogott valamit a húgomnak és felmentek. Majd mindenki befejezte és mi is felmentünk. Erik furcsán viselkedet az asztalnál, de amint elmentek felélénkült. Furcsa egy család vagyunk.. Talán sejthet valamit. De ennek most nem én leszek aki megissza a levét. Bella hozta ide..

Gondolat menetem egy kopogás zavarta meg az ajtómon.

-Bejöhetek?-kérdi egy mély hang.

-Gyere!-válaszoltam kissé félve mert nem ismertem fel a hang birtokosát.
Erik volt az..-Mit akarsz?

-Házi dolgozatott kell írjak a családunkról. És elméletileg te tudsz a legtöbbet erről a furcsa rokonságról.. Akitől még meg tudnám kérdezni az a másik okoska Stephan.. De ő már elment az Akadémiára.

-Persze segítek.. Mit akarsz tudni?

-Apu oldaláról tudsz valamit? A többiek azt mondták te voltál vele a legtöbbet, csak mesélt valamit..

-A felmenőiről nem tudok csak annyit, hogy az édesanyja egyszerű cseléd volt, és a nagyapánk változtatta át.

-Anyu?

-Róla sem tudok sokkal többet. Az ő szülei mindketten nemesek voltak a Levegő klán közül.

-Az mi?-néz értetlenül.

-Te sosem figyelsz az órákon?

-Öhm.. Nem-nevet.

-Ezt majd iskola után elmesélem. Most menj az iskolába és figyelj is a tanárra ne csak a lányokra!

-Kikérem magamnak! A tanárunk is nő..- kiment.

Remek.. Pár óra múlva tarthatok történelem órát.

Felöltöztem majd kimentem a közeli erdőbe.
Pár méter séta után egy mezőre értem ahol egy nagy szikla mögül sziszegést hallottam.

-Ki vagy?- kérdeztem félve.

-Nem olyan mint te! Szóval ne merj közelebb lépni! Fegyver van nálam.-figyelmeztetett.

-Semmire nem mész vele. Azonban érzem hogy vérzel, tudok rajtad segíteni de ha nem..- nyitok a pszichológiával.

-Na jó! De amint ide érsz, tedd fel a fejed fölé mind két kezed! És lássam az arcod!

-Igen is főnök!- közelebb mentem. Majd láttam, hogy Bella "pasija" fekszik a földön egy hatalmas sebbel az oldalán.-Mi történt veled?

-Nem látszik?- kérdi gúnyosan.-És mégis, hogy tudnál rajtam segíteni?

-Mit tanultad egyes vámpíroknak erejük is van. És személyem ereje.. Láss csodát a gyógyítás.-mondtam.

-Ne beszélj velem úgy mint egy gyerekkel!- emeli fel a hangját.

-Fejezd be!-kiabálok-Amíg meg nem gyógyítalak, addig a helyedben nem beszélnék így. Ja és ha megakarnál ölni.. A húgom levadászna. Kettő halhatatlan vagyok.

-Nem csak idegenekkel vagy nehezen elviselhető. Látom már hogy ilyen a valódi éned is.- kacsint. De utálom az ilyen idiótákat..

-Mintha nekem egy élmény lenne a társaságod..-forgattam a szemem és befejeztem az utolsó öltést. Most pedig haza mehetek egy idegesítő, egomániás idiótával.