Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

64.Egy tárgy?

Reggel van. Semmi fény. Nem vagyok egyedül a szobában. Az egyik őr van még itt rajtam kívűl.

-Jó reggelt!-mondta valaki az árnyékvilágból.

-Ne..Neked is.-nyőgtem ki végül.

-Félsz?-kérdezte elnevetve magát. De nem a hosszantartó nevetés volt. Csak egy kis szisszenés. Mintha, csak elmosolyodott volna.

-Nem.-válaszoltam határozottan.

Hirtelen egy pisztoly volt a fejemnek szegezve.

-És most?-kérdezett ismét.

-Még most sem.-fordítottam felé a fejem. Megint csak mosolygott.

-Mondták már, hogy kibírhatatlan vagy?-teszi el a fegyvert és leül az ágyra, ahol eddig csak én feküdtem.

-Nem. Ezt még nem mondták.-jelentettem ki teljes komolysággal.

-Mit mondott az öcsém? Rád ijesztett?-nevetett, most hangosabban.

-Tessék?-kérdeztem.

-A csalóban sosem bíz meg! Erre lettünk nevelve. Hogy verjünk át olyan kis naivokat, mint te. Vagyis.. A jó szívűeket..-hajtotta le a fejét.

-Te voltál itt este?-dőltem hátra az ágyon.

-És én is maradok. Cseréltünk. Mikor felkellsz, Robin-nak kell jeleznem, hogy fent vagy és hogy jöjjön, váltson le.-magyarázta.

-De már fent vagyok..-mondtam.

-De ezt még ő nem tudja! És én meg lusta vagyok megnyomni a gombot..-mesélte a megtestesült lustaság.

Néma csend uralkodott köztünk a levegőben. Semelyikünknek sem volt semmi mondani valója. Míg végül megunta, és feltápászkodott. Megunta a semmit tevést és élvezte a ágy által nyújtotta lehetőséget, hogy elterüljön. El is aludt.

Kilenc óra után 13 perccel, beront Robin. Hogy mégis mit csinálunk, hogy nem kellett az őr váltás miatt csipogjon a karján az óra.

-Hallod te majom! Kelj már fel!-ugrott rá a báttyjára.

Elkezdtek "bírkózni" az ágyon, majd leestek a földre és ott folytatták. Én csak olvastam tovább, a könyves polcon talált szerzeményt. A Klánokról szólt. A múltjukról.. A háborúról.. És, hogy egyes nép szegényebb rétege, hogyan élte meg ezeket az éveket. A köny első mondata: Szerelemben és háborúban, mindent szabad.

Ezzel el is árulva, mi is lesz a tartalma. Már a közepén jártam mikor, ezek ketten befejezték.

-Mi az Cukorfalat? Még ilyenkor is a könyvet bújod?-ül mellém Robin.

David felállt és kiment. Én pedig újra kettesben maradtam az öccsével. Remek társaság momdhatom..

-Tedd azt le!-vette a ki a kezemből.

-Hé! Már csak pár oldal kell!-ellenkeztem.

-Pár oldal?! Inkább pár ezer oldal!!-mutatta, hogy még csak a felénél járok. Jól van na.. Most kezdtem mégcsak olvasni.-Meséljek még Cukorfalat?-karolt át. Nem válaszoltam semmit, csak lebiggyesztettem alsó ajkam, ezzel azt üzenve, hogy nekem tökmindegy mit csinál.

-Milyen volt a gyerek korod?-kérdeztem, felnézve rá.

-Komolyan azt kérdezed egy ilyen hitvány életűtől, hogy milyen a gyerek kora? Meglepően nem rózsaszín felhő lesz a válaszom.-nevetett.-Mesélj inkább a tiédről! Az biztos izgalmasabb, mint az enyém..

-Egyfolytában tanulnom kellett. A többiek játszottak, én pedig be voltam zárva 4 fal közé. Csak akkor mehettem ki ha Nicholas nálunk volt és a szabadban tanultunk. Igazából.. Még sosem használtam az erőm. Mindig csak az elméletet kellett tudnom.-mosolyogtam.