Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

66.Máris kezdődik?

Az udvarunkban vagyok. A faházban. De nem egyedül. Egyetlen társaságom volt ebben az időszakban.

-Hamarosan haza jönnek a testvéreid.-figyelmeztet.

-És ha meglát valaki más?-bizonytalankodtam.

-Sh! Nem fog senki meglátni.. Bízz bennem!-nyugtatott. Kár volt elhinnem minden szavát.-Csak csókolj meg!

Megtettem. Az első csókom, Scott-tal. Életem első csókja. Kár volt megtennem..

-Nos?-zavart meg a visszaemlékezésem David.

-E..elnézést. Sajnálom, cs..csak ez sok.-dadogtam.

-Mi..mi történt? Azt hittem, hogy van valami..-mutat rám majd saját magára, így jelezve, hogy a kettőnk kapcsolatára gondolt.

-Nem a te hibád! Csak.. Történt valami a múltban, amit ez az egyszerű mondat jutatta az eszembe.-magyaráztam ki magam.

-Sajnálom.-állt fel. Kiment a fürdőbe, gondolom lenyugodni.

Pár perc múlva sem jött vissza. Az ajtóhoz sétáltam. Lassan benyitottam, de vissza is csuktam. Még egyszer nem szeretném látni, ahogy zuhanyzik!

Elpirulva csuktam vissza az ajtót. Csak erre az egy mozdulatomra lett figyelmes. Nem is vette észre, hogy benyitottam?!

Elkészültem és pont akkor jött ki mikor kész lettem a pakolással.

-Ami az előbb történt, az..-nézte a földet, keze pedig a zsebében pihent.

-Nem láttam sem..mit.-siettem be a fürdőbe.

Mikor végeztem, David az ágyon feküdt és olvasta a könyvet. Ugyan azt amit én is reggel.

-Miről szól?-kérdezte.

-Olvasd el és megtudod!-mosolyogtam, az ajtónak támaszkodva.

-Esti mesét?-nevetett. Mutatott a mellette lévő üres helyre az ágyban.

Befeküdtem mellé, betakaróztam és figyeltem mit is fog mesélni.

-[...]A hercegnő a kertben sétálva figyelte a csillagokat. Majd megpillantott egy férfi alakot a kastély kapujában. Rá mosolygott, mire a Hercegnő oda sétált a szőke hajú délceghez. Éjfélig beszélgettek, majd elérkezett az az idő, mikor a Hercegnőt hivatta a dadusa, akire a második anyjaként tekintett. Mivel a lányt, már más Herceghez ítélték, nem lehettek együtt. [...] Elérkezett az esküvő napja. Mindenki boldog. Kivéve a menyasszony. Azóta is arra az idegenre gondol. Belé szeretett. De a lány várakozásának is egyszer vége lett. Eljött érte, szíve birtokosa és elszöktek.[...] megtalálták a két szerelmest, ketté választották őket. Csak egy alkuval maradhattak együtt. Ami így szólt:"Közel lesztek egymáshoz, de mégis távol. Mindketten láthatjátok őshazátok. Sosem lesztek mindketten egyhelyen. De együtt lesztek.."[...] Így lett, hogy a Hold és a Nap, sosem fog találkozni..-mesélte.

A végén csak mosolyogtam. Nem tudtam semmit sem hozzáfűzni.

-Aludjunk.-mondtam ki végül.

-Rendben, Hercegnő..-suttogta a végét.

Másnap reggel, nem tudta nagyon felkelni. Hogy történhet az meg, hogy alszok és reggelre már sokkal jobban fáradt vagyok? Mit csináltam este, hogy jobban kifáradtam, mint mikor elaludtam?

-Nincs fent. Tessék? Hogy ide jön? De még nincs is kiképezve! Nekem?! Miért nem..?-hallottam David hangját az ajtóban. A partnerét már nem értettem, mert ő jobban suttogott, mint az őrőm. Becsapta az ajtót és elment a fürdőbe. Felkeltem és megvártam az ajtóban, mikor óhajt kifáradni.

Végre 30 percre rá kijött. És még a nők készülnek sokáig..

-Hé! Megijesztettél!-mondta.

-Mit beszéltél reggel?-tettem fel az első kérdést.

-Ne várd azt, hogy majd elmondom!-vágott vissza.

-Azt mondtad:"nincs fent" és hátra néztél. Szóval rólam van szó. És jogom van tudni ha rólam beszéltél!-magyaráztam.

-Ma húzós napod lesz!-mosolygott.-és amiért így beszélsz az edződdel duplán megfoglak szivatni.-nevetett ördögien.

-Idiota..-motyogtam.

-Hallottam!-kiabálta a szobából, mert időközben bemehettem a fürdőbe.

-Direkt úgy mondtam!-válaszoltam.