Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

45.A két öcsém

Újra a régi, kopott, megszokott börtönben. Azzal az egyetlen különbséggel, hogy mostmár bármikor elmehetek innen. Igen.. Egy ilyen gyereknek az is öröm ha kimehetett az ajtó elé.

-Esme?-kérdeztem az okosabbik öcsémet.

-Kettőt tippelhetsz..-néz le a földre.

-Vagy a pincében megint próbálkozik a baromságaival... Vagy Nicholas után nyáladzik.-mondtam. Stephan szeme kikerekedett.

-Első.. De honnan..?

-Nem ma kezdte a hülyeségeit.-körbenéztem.-Hova tűnt April??

-Előbb ment el. Nem is láttad?-nevet.

-Az nem lehet. Nem hagyhat itt!! Apriiiiiil!-kiabáltam a kocsi után, ami épp most hagyta el a birtokot. Gonosz egy nőszemély..

-Itt fogsz maradni?!-haborodott fel.

-Nocsak.. Vársz netán valakit. Oh persze! Hogy nem vettem észre! Mindenki máshol van, te ki vagy öltözve, a szobák bűzlenek a virág szagtól. Egy lány jön..?-kérdeztem.

-Mi..? Dehogy! Hozzám? Már miért jönne..-pirosodott el az arca.

-Kis öcsikémnek barátnője van!!-mentem oda hozzá és mint a nagymamák, megcsipkedtem az arcát.

-Ne már! Ez fáj! Eriknél miért nem csináltad ezt?!-haborodott fel.

-Azt hittem ennél okosabb vagy..-vágtam vissza a saját szövegével.-Tőle ez az egész várható volt. Ő az apjára ütött, míg te.. Tiszta anyu vagy! Még viselkedésre is..-magyaráztam.

-Nem is!-folytatta volna, de hallottuk, hogy a bejárati ajtó becsapódik.

-Szörnyű ez az egész n..ap..-mondta a másik öcsém. Amint meglátott hozzám futott és megölelt. Nos.. Ha úgy vesszük, csak én és Erik voltunk az "apás" gyerekek. És mikor már nagyobb lett, az ő helyét Stephan váltotta át. Mivel számára más utat választottak.-Mit keresel itt? Esme már látott?

-Nyugii! Aprilel jöttem, de itt hagyott. És eddig csak a csajozó gép látott.-bokszoltam bele Stephan karjába.

-Elmondtad neki?-kérdezte nevetve Erik.

-Rájött.-válaszolta ennyivel a megsértett. A báttyja pedig alig bírt megszólalni a nevetéstől.

-Az úgy volt..-nevet még mindig.-Hogy! Találkoztam egy lánnyal, az apja pedig rühelt. És mikor megjelentem VELE a bálban amit tartottak, az apja azt mondta, hogy ismeri Stephan-t és hogy szívesen látják a rendezvényen. És így szeretett meg a mostani barátnőm apja.-mesélte.

-És hogy lett NEKI csaja? Mert azt még mindig nem mondtad el..-kérdeztem.

-Ja. Ennek a lánynak volt egy húga. Kb 1-2 évvel fiatalabb, mint mi. És azzal most készült volna összejönni.-mutat az ajtóra, ahol egy lány állt. Látszólag nem tetszett neki valami.

-Megcsalsz?!-kérdezte. Majd kiment és beszált volna a kocsiba, de Stephan megelőzte. Valamit magyarázott a csajnak és vissza jöttek.-Sajnálom. Nem tudtam, hogy a nővérük vagy.-hajtotta le a fejét. Elkapott a röhögőgörcs. Azt hitte, hogy.. Ez nevetséges.

-Már miért kéne nekem.. Ez?!-fogtam meg Erik két pofikáját és összenyomtam. Úgy nézett ki így, mint egy hód vagy egy mókus. Próbált kiszabadulni. A lány és Stephan csak nevettek. Mikor elengedtem, a kút fiatal felment a "hangszigetelt" szobába és.. Nem tudom mit csináltak.

-Ugye tudják, hogy a szobámból mindent hallanék?-vetette fel az ötletett Erik. Egy percig elgondolkoztam...

-Neem.. Akár mennyire is akarjuk, nem lehet. Hallottál olyanról, hogy magán élet??-kérdeztem.

-Jó! Oké. Akkor nem hallgatózunk..

Pár perc néma csend.

-Menjünk!-állt fel az öcsém. Engem is érdekel, miről beszélgethet egy könyvmoly és egy apuci kislánya..

Hallani lehetett ahogy beszélgetnek.

-Holnap is átjössz vagy menjek én?-veti fel az ötletett a másik öcsém. Ezzel csajozik?!

-Hát.. Ha a tesóid is itt lesznek, menjünk inkább hozzánk.

Néma csend. Most vagy ugyanolyan dinkák és nem szólalnak meg.. Vagy csókoloznak. Hallottunk egy ajtó csapódást. Majd egy kocsi búgást. Elment??

Kimentünk és a konyhába megtaláltuk a hős szerelmest.

-Na. Mivan a kiscsajjal?-kérdeztem.

-Semmi. Mi lenne?

-Hallottuk.-vallta be Erik. Ahj.. Kezdők!

-Csend már!-néztem rá.

-Amúgy is tudtam. Azért is csókoltam meg. Őt is meglepte de nem ellenkezett.-válaszolta.

-Stephan első csókja!!-cukkolta a báttyja.