Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

76.Az ápoló"nő"

-Megyünk Esme-hez.-jelentettem ki.

-Mi..? Nem! Nem mész a nővéredhez!-tartott vissza Nicholas.

-Oh dehogyisnem! Jogom van látni őt és a gyerekét, hamár képes voltál felcsinálni a nővérem!!-kiabáltam vele. Ki jött mindenki az udvarra, az ajtó elé. Axel csak röhögött mellettünk, ahogy a többiek.

-Kérlek! Nyugodj meg és..

-Nem! Nem nyugszom meg! Nem tudtam, hogy gyereketek lesz és azt sem, hogy már meg is szülte! Csak 1 rohadt évig nem beszéltünk és te már elvetted és gyereket csináltál a nővéremnek!-ordítottam még mindig. Ezt nem ússza meg.-Mégis mikor akartátok elmondani? Mikor már a 3. gyereket szüli? Vagy az első összeházasodik? Válaszolj!

-Nem jegyeztem el Esme-t..-nézte a földet.

-Szóval még csak nem is.. Csak.. Szörnyű vagy! Ugye azért ott leszel a kölyök mellett? Mert ha nem..!

-Tudom.. Tudom.. Mondta a nővéred, hogy ez lesz ha megtudod. Még mindig óhajtasz menni hozzá?-kérdezte.

-Mégszép! Shan.. Jösz velem?-néztem az említettre. Bólogatott, szóval van testőröm. Márcsak Cameron-nak kell elmondani, hogy addig az öccse, Ryan fog rá vigyázni.

Felrohantam a beteghez és kiskutya szemekkel oda ültem mellé az ágyra.

-Mindent hallottam.-mosolygott.-Nagyon kiakadtál.-nevetett. Haladás..

-Pont ez lenne az, amiről beszélni szeretnék.. Elmegyek a nővéremhez. Shan elkísér.

-És akkor ki marad itt velem?-néz csalódottan.

-Szereztem neked ápolónőt!-mosolyogtam. Kopogtak az ajtón. Ryan nővérke ruhában. A lábát is leborotválta?!

-Ki a beteg?-kérdezte egy tűvel a kezében. Valami zöld folyadék volt benne. Ugye nem akarja, hogy 3 keze legyen Cameron-nak??

-Az biztos, hogy te az vagy!-mondta.-Mondd, hogy csak halucinálok és ez csak a láztól van!!-nézett rám.

-Akkor én is lázas vagyok.-mosolyogtam.-Aztán gyógyulj meg mire hazaérek!-adtam egy puszit a homlokára és nevetve sétáltam ki a szobából.

Lementem. Láttam, hogy Shan már ott várt az ajtóban Axel-el és Nicholas-sal.

-Mehetünk?-kérdeztem.

-Rád vártunk, Hercegnő!-nyitotta ki előttem az ajtót Shan.

1,5 órás az út. Ennyit kellett kibírjak egy utált, egy bunkó és egy normális ember társaságában.

-Végre megjöttünk..-sóhajtott Nicholas.

Kiszáltunk, kinyitotta az ajtót és hívta a nővérem.

-Kicsim! Itt a húgod!!-kiabálta.

-Bella? Mit keres itt? Azt hittem..-jött le a lépcsőn, de mikor engem látott meg, abba hagyta a mondatát.-Lehetelen.. Azt mondtad nem szólsz neki!-mondta ismét másnak. Remek! Nem látja 1 rohadt évig a húgát és mégcsak egy "szia"-t sem kapok!

-Nem is én voltam!-válaszolt.

-Még itt vagyok. És mégis mikor akartad ŐT-mutattam a háta mögé, a gyerekükre.-elmondani, hogy van?! Azt hittem veled szorosabb a kapcsolatom! Nem hiszem el, hogy te sem mondtál el nekem semmit! És hogy hogy nem vagytok házasok? Mégis mikor tudtad meg, hogy lesz?-kiabáltam ismét.

-Ne ordíts!-suttogta. Leguggolt a gyerekhez..-Ő itt-mutat rám.-Anya egyik hugocskája! A te nénikéd!-mosolygott.-Igen. Na gyere! Megyünk aludni vissza!-kapja fel. Nevetett a drága. Hogy mivaan?! Nem szeretem a kölyköket! Egyfolytában sírnak. Nem tudnám elviselni!

-Megbeszéltétek.. Na viszlát!-sürgetett Shan.

-Neked meg mi bajod? Nem kényszerítettelek, hogy gyere!

-Kis naiv.. Ryan egyedül van Cameron-nal. Joey és Marie most biztos nem fognak figyelni, hogy mit csinál a lázas kis Rómeóval! És ő túl gyenge ahhoz, hogy megvédje magát. Na azért akarok haza menni!-magyarázta el.

-Most ha belegondolok..-néztem rá. A nővérem most jön le. Szóval el aludt a kicsi.-Mennünk kell!

-Holnap úgyis visszajössz. Vagy mikor már rendbe jön Cameron..-pakolta össze a tányérokat.

-Honnan tudsz ról.. Oh tényleg.. Boszorkány vagy! Most jut eszembe, feléleszteni nem tudsz dolgokat?

-Sajnálom. A kislánynak már késő! Sokkal hamarabb meghalt, mint mielőtt megtalálták volna őket..-hunyta le a szemét.

-Megyünk már. Látom majd elalszol!-mosolyogtam.

-Oké!-húzta félmosolyra a száját.

Kimentünk és elindultunk haza. Késő este van. Lehet már senki sincs ébren.

Szerencsénkre égett a lámpa a szobánkban.

Bementem, felsiettem és benyitottam.

-Nem kell! Nem vagyok éhes! Főleg nem a te házi "levesed" ha ezt az izét annak lehet nevezni.. Fog kelleni!-feküdt az ágyon Cam.

-Hogy beszélsz azzal, aki ennit ad neked? És ha beleköptem? Vagy netán mérget raktam bele?-kérdezte egy kis széken ülve Ryan még mindig nővérke jelmezben.

-Még a méreg is jobban ízlene, mint amit te főztél!-kontrázott vissza a beteg.

-Rosszkor jöttem?-szóltam közbe.

-Végre itt vagy! Nem tudom, hogy hogy bírsz ki mellette ennyi időt eltölteni! Szörnyű egy alak.. Minden rossz neki, amit csak elé rakok!-panaszkodott Ryan.

-Hála! Műszakváltás!!-nézett a plafonra, majd vissza ránk Cameron.

-Sok sikert!-adta oda a kis fehér sapkáját, amin volt egy piros kereszt. Kiment.

-Sokáig bírtátok..-nevettem.

-Nem. Mész. El. Nélkülem. Sehova! Megértetted? Ha beteg vagyok, ha nem! Mégegyszer nem csinálhatod ezt velem! Itt maradsz és ketten leszünk csak, vagy én megyek veled!-mondta Cameron.

-Holnap is akartam menni.. Shan jobb ápoló lenne?-gondolkoztam el rajta, hogy megint itt hagyom, de most Ryan-nel mennék.

-Nem! Vagy velem vagy sehova!-jelentette ki.

-Egyenlőre itt maradok.-feküdtem be az ágyba mellé. Átölelt.-Majd holnap kiderül, hogy hogyan fogod érezni magad..

-Ha nagyon rosszul leszek itt maradsz?-kérdezte a kisfiús mosolyával.

-Talán.-feleltem.