Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

91.A nővéreméknél

Beléptünk az ajtón. Nővérem gyermekükkel ott várt már minket.

-Végre megérkeztetek! Már vártunk titeket!-ölelte meg a férjét.

Esme tudja, hogy nem szeretem ha ölelgetnek vagy ha csak hozzám érnek. Nem azért mert nem merek hozzáérni más emberhez, hanem egyszerűen.. Komolyan meg akarom magyarázni, hogy utálom ha szeretnek?

-Várod már?-kérdezte Nicholas.

-Hogy..? A nővéremet?-tértem vissza a sötét jelenbe- igen, persze.

-Vacsorázzunk!-terelte el a szót a nővérem.

Megterítettek, leültünk az asztalhoz és máris hozták az ételt.

-Mesélj milyen volt a napod?-kérdezte tőlem Esme.

-Csodás.

-Mégsem olyannak tűnsz, mint aki egész nap boldog volt. Fáradtnak és kimerültnek látszol-kezdte a pszichológiával.

-Minden rendben van. Így jobb?

-Kérlek!-csap az asztalra Nicholas-Fejezétek be! Semmi sincs rendben. Lehet megölnek vagy elveszik az erőd és te még itt hazudsz a nővérednek, hogy minden rendben?!-kiabált.

-Megölnek??-kérdezte Esme.

-Hogy..? Te nem tudsz róla?-néztem értetlenül rá. Azt hittem mindenki tudta csak én nem.

-Mégis miről kéne tudjak?!

-Benjamin és a felesége ügyéről-válaszolta Nicholas.

-Oh.. Azt hittem másról van szó. Sajnálom-mondta, majd evett tovább.

A vacsora többi része csendes volt. Senki nem szólt a másikhoz. Amit.. Kifejezetten élveztem. A nyugalom, csend. Minden oly halk volt és.. Csengettek. Ezt is pont ilyenkor kell elrontani!

-Uram.. Bella kisasszony érkezett-jelentette be az egyik szolgáló.

Amint meghallottam futottam az ajtó felé. Megálltam a nővérem előtt.

-Korán jöttem, tudom. Ne vágj olyan meglepett arcot! Inkább hajolj meg!-hogy mivan? Miért is kéne meghaj.. Oh! Már emlékszem! A férje az egyik nemesi család örököse.

Tettem amit mondott őnagysága.

-Megfelelt?

-Nem annyira, de elment-hogy mi?

Kijött az előszobába a másik nővérem is.

-Húgom! Holnap is ráértél volna megérkezni!-ölelte meg.

Én csak szemforgatva figyeltem a cuki, kis "családomat" akik tetteték, hogy annyira jóban lennének.

-Bella.-hajolt meg Nicholas. Na nehogymár! Még ő is?

-Nicholas.-mosolygott maga a Sátán. Ez tetszik. Illik rá ez a becenév.

-Aurora!

-Honnan tudod, hogy tudom a nevem?

-Oh drágám..-drágám??-mindent tudok ami ott történik. Jól jegyezd meg!

-Mit akartál mondani?

-Igaza lesz Axel-nek-mosolygott.

-Mit mondott az az idióta neked?-kérdezte egyből Nicholas.

-Nővérkém!-szólt Esme-hez Bella-hamarosan esküvőre megyünk!

Az az önelégült mosoly a képén.. Legszívesebben megütném, de sajnos jelenleg még erősebb nálam.

-Hogy?!-kérdezte ismét rám nézve ISMÉT Nicholas.