Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

39.Látomás

Reggel kómás fejjel ébredtem. Egyedül voltam. Már megszokhattam volna.. Hajnali 5. Akkor miért nincs itt Shan? Kettőnk közül ő alszik sokáig.

Kinézek az ablakon. Már süt a nap? És.. Mi az a kocsi? Oh tényleg! Most.. Jó. Leesett. Beszáll egy hozzám hasonló, barna hajú lány. Hát.. A magaság stimmel. Bár.. Lehet egy kicsit magasabb vagyok.

Kinyílt az ajtó.

-Oh. Már fent vagy?-kérdi rekettes hanggal.

-Most vitték el a lányt..

Látomás

Itt az a nő. Jön egy kocsi. Beül. Őt követi egy férfi. Elhajtanak valahová. Mi ez a fehérség?? Mi.. Új helyszín. Ez.. Egy kastély. Pont ellentéte a másiknak. Ez ismerős! Ez, nálunk van! Anya!!

-Rég láttalak, Hesna Shadow!-momdta a nő. Lágy hangja van. Boldognak tűnik.

-Igen. Már rég voltunk fiatalok.-nevetnek. Egy kislány rohan oda hozzá. A nap állásából ítélve reggel, délelőtt lehet. Ilyenkor.. Én voltam csak otthon. Néha April, mikor játszotta a beteget, hogy ne menjen az Akadémiára.

-Látom lett egy lányod.-lehajol hozzám. Megfogja a kezem. Furcsa.. Valami történt vele. Egyre fehérebb lett a szeme. Arcán, a mosoly eltünt. Megijedtem. Elvettem a kezem, a nő pedig visszatért a jelenbe. Engem figyelt. Mikor látta, hogy már nem féltem annyira elmosolyodott és anyámhoz fordult. Szorosan öleltem az említett nőt. Általában lila, kék, zöld ruhákat viselt. De most fehérben volt. Elmentek. Ott maradtam egyedül. Macimat fogtam a kezemben amit Nicholastól kaptam. Bekönnyezett a szemem. Nehogy elkezdj sírni! Letöröltem a könnyeimet a maci kezével. Nem valami higénikus.. Rá néztem a zongorára. Oda ültem és lenyomtam pár billentyűt. Nos, nem vagyok egy zongora művész azóta sem. Az ismeretlen nő felfigyelt rám. Bár ezt az össze-visszaságot ki ne hallaná? Oda jött mellém, leült és elkezdett valamit játszani rajta. De az biztos, hogy jobban hangzott, mint az enyém.. Folyton a szemembe nézett. A billentyűkre egyszer-egyszer oda figyelt, de végig engem bámult. Igen. Ez határozottan az a nő, aki a látomásokban benne van. Mikor vége lett az előadásának, megmutatta nekem is. Őszinten? Nem nagyon értettem mit magyaráz.. 6 éves voltam. Elmondta, hogy hogyan csináltam, majd ismét mrgmutatta. Megsimogatta a fejem és kérdezte:
-Mostmár menni fog?-válaszként csak bólintottam egyet. Felrohantam a szobámba. A nő, anyámat nézte és mosolyogtak.
-Gyönyörű kislányod van. Ő az a..

-Igen.-vág közbe Anyám.

-Szegény.. De, biztos képes lesz rá. Sikerülni fog neki!-válaszolta, miközben felállt a zongorától.

-Tudtommal te is hordozod a..-okoskodott tovább Hesna.

-Igen. És sajnos, szintúgy rajtam van. Utódunk is hordozza.

-Negyedik?-kérdezte vissza Anyám.

-Mi más..?-nevetett.

Miről van szó? Milyen negyedik? Milyen hordozás? Én már semmit sem értek..

Visszatértem. Ugyan úgy állunk, mint az előtt.

-Jól vagy Hercegnő? Sápadtanak tűnsz.-kérdezte Shan.

-Jól persze. Mi is volt Anyád sírján?

-Árnyék. Te olvastad..

-Shadow..! Hesna. Anya. Miért nem tudtam rájönni?-csaptam a homlokomra. Shan csak kérdő tekintettel nézte, miként sétálgatok fel-alá a szobában.

Mi ez a negyedik..? Mi köze van anyámnak ahoz? És mit hordoz? Mi folyik körülöttem?! Mit nem árulnak el? Miért vannak látomásaim? Ki ez a nő? Miért látom folyton őt? Mi köze ehhez Benjamin-nak? Mit tettek a szüleink?