Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

98.Dühkitörés

-Tudom már! Ja mégsem.. Oh! Szereted a.. Nem. Nem, ez sem jó. Készüljünk az első feladatra?-mosolygott. Ennyire hogy lehet valaki boldog? Ilyen hirtelen..

-Drága Jason. Vagy.. Tényleg! Lány létedre a szüleid a Jason nevet adták?!-hu de nagyot koppant Aurora..

-Szüleim kisfiút akartak. És sokáig nem lehetett gyerekük. Sokszor próbálkoztak. Éveken keresztül. Mikor már majdnem feladták akkor jöttem én. Csak.. Nem lettem fiú.-próbált az arcára erőltetni egy mosolyt.

-Így vagy tökéletes ahogy vagy! Gyere, menjünk Lucy-hoz!-mondtam.

El is indultunk megkeresni a szőke leányzót. Hol is lehetne máshol mint vagy a varrodába (?) vagy a pasijával mászkál valahol. Aha.. Én csak azt hiszem. A cérna vékony Lucy épp kétpofára falta az ételt ami a MI sátrunkban volt.

-Izlik drága?-mentem oda mellé nevetve.

-Ma egész nap nem ettem még..-mondta miközben betolta az egyik sütit.

-Láthatnánk a ma esti ruhákat?-löktem egy kicsit oldalba a lányt aki úgy eszik mintha három napja nem evett volna.

-Persze!-azt hiszem ezt mondta..

Át mentünk a másik fehér sátorban ahol csak nők voltak. Mit is keresne egy férfi ott ahol varrják/kiválasztják a ruhákat?

-Ez a tiéd!-mutatott egy rózsaszín ruhára.-Ezt pedig a.. Tiéd!-fogta meg az egyik öltönyt.

-Öhm.. Igen. Hát pont erről szeretnénk veled beszélni..-kezdtem.

-Nem tetszik a rózsaszín?-ijedt meg Lucy.

-Nem. Nem az én ruhámról lenne szó. Az tökéletes..-mondtam.

-Nem öltönybe akarok menni..-vágott a szavamba Jason.-Mivel a lányok nem azt szoktak viselni.-emelte fel büszkén a fejét.

-Hogy?-nézett rám Lucy.-T..te lány vagy?!-lepődött meg.-Akkor.. Kell keresnünk egy megfelelő ruhát.-rohant is az egyik szekrényhez.

-Akkor.. Magatokra hagylak. Én úgy sem értek hozzá...-akartam menekülni a sok ruha elől.

-Nézd meg elsőnek a ruhát! Hogy jó-e rád!-kiabálta Lucy az egyik szekrényből.

Pár percig kerestem a szememmel hol is van az a ruha. Aztán az egyik kedves lány kuncogva a kezembe adta. Kerestem egy helyet ahol át tudok öltözni. Próbafülke.

Nagy nehezen de sikerült felvennem a ruhát.

-Lucy!-kiabáltam miközben kimentem.. Nem kellett volna.

Jason és Lucy mosolygott. Daniel röhögött. Shan furcsán nézett rám. Axel.. Bekönnyezett?!

-Te sírsz?-nevettem.

-Nem.-fordult el.-Megyek megkeresem..-a végét már nem hallottam.

Lucy és Jason nevetni kezdett.

-Gyönyörű vagy ebben a ruhában!-mondta és megölelt Jason.

-Na és te min nevetsz?-kérdeztem Daniel-től.

-Vicces vagy ebben a ruhában-válaszolta.

-Tünj innen!-mondta Lucy a barátjának. Daniel még mindig (!) röhögve távozott a sátorból.

-Te.. Nem mész vele?-kérdeztem Shan-től aki még mindig furcsán nézett rám. Elmosolyodott és elment.-Na jó ez mi volt?-néztem a lányokra. Ők csak megvonták a vállukat.

Visszamentem az öltözőbe. Átöltöztem. Kimentem. Hova tüntek ezek ketten?

-Lucy! Jason! Hol vagytok?!-kiabáltam.

-Elmentek.-mondta egy mély hang.-Ide jöttem, hogy megkereselek. Kuncogtak és elmentek valahova.

Megfordultam. Márcsak ő hiányzott.. Shan..

-Mit akarsz?-kérdeztem, miközben leraktam a ruhát az egyik asztalra.

-Azt nem a szekrénybe kéne rakni?-válaszolt kérdéssel. Ahj.. Csak engem idegesít ilyenkor?

-Biztos.. Nem értek hozzá.-gyúnyos mosoly.-Előbb kérdeztem valamit.

Körbe nézett (?). Közelebb jött.

-Nem muszáj válaszoljak rá.-suttogta a fülembe. Pár percig néztem a szemét. Basszus.. Vajon rá értette Jason?

-Hé! Az előbb..-hallottam meg Daniel hangját. Remek!-Mindjárt visszajövök, amint befejeztétek..-ment ki.

-Ugye.. Tudod, hogy ezt elmondja a lányoknak és meg kell magyarázd..-mosolygott. Megismételhetem a "basszus"-t?

Kiment. Most nem kezdek bele a "sosem fogom elmondani neki, amit érzek" szöveget. Mindig nehézséget okozott kimondani amit érzek. Sosem szerettem ha például ölelgetnek. Ezért.. Ha mégis megöleltek sosem "öleltem vissza". Na jó.. Befejeztem.

Felmentem a szobámba. Pár óra és kezdődik az első feladat. Aludni akarok. Elfelejteni azt ami pár perce történt. De úgysem menne.

Kopogás.

-Gyere!-kiabáltam. Axel..

-Van egy jó és egy rossz hírem.-kezdte.

-Legyen a jobb előbb.

-Nem az lesz az első feladat. A rossz pedig..

-Sokkal rosszabb lesz, amint az ami előtte volt a feladat.-vágtam a szavába.

-Hát.. Ez sem nagyon az erősséged.-mondta.

-Na, mi az?

-Sport.-válaszolta.

-Rosszabbra számítottam-forgattam meg a szemem.

Kiment.

Hát.. Őszintén? Jobban örülök ennek. Teniszben még talán jobb vagyok. Bár.. Nem hiszem, hogy sport alatt pont ezt értenék..

Felmentem a könyvtárba. Egyetlen hely, ahol nyugalom van. Egyedül vagyok. Senki sem zavarhat. Aha.. Persze. Az egyik széken azt a személyt pillantottam meg, akiről nem hittem volna, hogy tudja egyáltalán hol is van a könyvtár.

-Shan? Mit keresel itt?-lepődtem meg.

-Mint látod könyvet olvasok.-válaszolta.

-Olyat is szoktál?-kérdezetem ismét.

-Képzeld.

-Mit olvasol?

-Gyere ide!-mondta.

Oda mentem a szék mögé. Elkezdtem olvasni.

Néztek egymás szemébe.

Romantikus könyvet olvas?!

A lány elpirult. A fiú elmosolyodott, majd megcsókolta.

-Ez most komoly?-nevettem.

-Na jó. Kb. 5 perce jöttem fel. Elvettem az első könyvet, amit megláttam. Leültem. Kinyitottam egy random helyen. És pont akkor jöttél.-mesélte.-Ülj ide!-mutatott a székre ahol ült. Meg akartam várni, míg fel óhajt kelni onnan. De nem.. Helyette megfogta a kezem és odahúzott az ölébe.-Olvasd fel a következő bekezdést!-adta a könyvet a kezembe.

-A lány elvált a fiú ajkaitól, lesütötte szemét és ott hagyta élete első szerelmét. Jól tudta, hogy amit érez iránta nem helyes. A lánynak vőlegénye volt. Úgy gondolta ez csak egy tévedés volt..-majd leesett.-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?

-Mit?-kérdezte mosolyogva.-Azt, hogy rávillágítsalak arra, hogyha igent mondasz Axel-nek nagy hibát követsz el?

Bele lapoztam a könyvbe. A következő lap üres volt. Szóval ezt ő tervelte ki.

Felálltam a székből.

-Nehogymár te mondd meg nekem mit kéne csináljak! És ha szeretem? Abba nem gondoltál még bele?-kiabáltam vele.

-Hazudsz! Nem szereted! Soha nem is szeretted!-szintén kiabált.

Megpofoztam. Kimentem. Visszamentem a szobámba. Kiabáltam. Eltörtem pár vázát, szét szakadt pár festmény. Vagyis megint visszatért az az énem aki ha dühös széttör mindent.