Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

105.Titok

-Valami..-gondolkozik el Bella.

-Ez?-veszek elő egy zöld ruhát.

-Hercegnő.. Az egy jelmez. Egy boszorkány jelmez.-vette el a kezemből Lucy.

-Miért.. és az nem jó?-kérdeztem meglepődve. Ruha, nem? Akkor nem mindegy minek nevezzük?

-Hát ha Farsangra mennénk akkor tökéletes lenne főleg a nővérednek.. De nem. Most nem jó.-válaszolt a varrónő.

-Valami térdig érő, minta ne legyen rajta. legyen.. bézs színű.. és lehet pántos vagy sima. Oh és mellé kérhetnék majd egy halvány rózsaszín szalagot? Ne sima copfban legyen a hajam, hanem valahogy ki is nézzen. Köszi!-szólalt meg hirtelen Bella.

-Rendben. Van egy ilyesmi hátul azt hiszem. Azt átszabom a méretedre és kész. Majd elküldetem Aurora szobájába!-mondta és eltűnt egy másik helyiségben. Pár perc elteltével megjelent egy.. világos barna ruhával.-Jaj tényleg.. Nem mennél le megnézni, hogy hol hagytam az ugyanilyen színű cérnát?-néz rám kiskutya szemekkel. Bólintottam, majd kisétáltam az ajtón.

Kimentem az udvarra a sátorokhoz. Végig mentem az ebédlőn, hátha leült enni és esetleg abból varrás lett. De nem.

-Sajnálom! Én megpróbáltam, de nem tudtam legyőzni!-hallottam meg az egyik sátor mögül. Jason? Kivel beszél?

-Nem megpróbálni kell! Megcsinálni! Ajánlom, hogy a következő feladatott ne rontsd el, mert akkor a szüleid bánják és a még meg nem született kis tesód!-kiabálta egy mély hang tulajdonosa.

-Eressz el ez fáj!-mondta Jason.

-Amit most fogok csinálni veled az még jobban fog.. És szeretem ha közben a nevemet sikítod..-válaszolt a férfi.

Próbáltam közbe avatkozni, de nem mertem.

-Engedd el!-szólt rá egy másik férfi.

-Miért? Még csak most kezdődött volna a..

-Hallgass! Menj és mondd meg neki, hogy végig nézte és tud róla.-intett az egyik a másiknak. Aki meg akarta erőszakolni Jasont az elment. De a másik ott van.-Gyere elő kis galambom.. Nem kell tőlem félj. Én vagyok az.. Cameron.-mondta ki lassan a szavakat. Tudja, hogy itt vagyok?

-Őt ne merd bántani!-kiabálta Jason.

-Még mindig nem vittétek ezt el innen?!-nyafogott Cam.-Na de.. Térjünk vissza a Hercegnőmre.. Hol bujkálsz?- sétált körbe-körbe. Majd megállt a kis résnél ahol végig néztem az egészet.

-Ne szuszogj!-suttogta valaki a fülembe és befogta a szám. Cameron tovább sétált. Én pedig megfordultam, hogy szembe legyek azzal aki segített nem lebukni.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!-kérdeztem suttogva.

-Ezt nem itt akarom megtárgyalni. Gyere erre!-mutatta a "kivezető" utat a szörnyűségekből.

-És most?-kérdeztem.

-Keressük meg azt amiért jöttél és útközben elmesélem.-válaszolta.-Mellesleg a varrodában nézted már?

Hm.. Ott nem is kerestem még. Előrefutottam, hogy megkeressem a cérnát. Meg is találtam az asztalán. Volt ott más is. Egy levél.

-"Kedves Olvasó! Fu de furcsa.. Nem is fogom megengedni, hogy bárki elolvassa, akkor miért így kezdtem? Na mindegy. Vagyis..Kedves Én! Remélem most már nem vagy magad alatt a történtek után. Tervezd tovább a jövőd Daniel nélkül! Csinálj még több ruhát és tanítsd meg Aurorának mi a különbség a hosszú szoknya és a menyasszonyi uszály között!"-ennél a résznél elnevettem magam, ahogy Scott is mögöttem. Hangosan olvastam volna?-"Remélem ő nyer.. Hozzá megy ahhoz akit szeret és szül kis ördögöket, aki(k)nek remélem én leszek a kedvenc nénikéj(ük)e. De az még jóval a jövő zenéje.. Addig is állj talpra!" Vége..-mondtam.