Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

35. Közelebb kerültünk az igazsághoz

"Mindig az első lépés a legnehezebb. Mindenben. Megfogalmazni vagy kimondani valamit. Bocsánatot kérni vagy megbocsátani. Változni vagy változtatni. Elengedni vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod vagy a szerelmed legyen. Mindig az első lépés a legnehezebb. Talán mert nem szeretünk változni és változtatni.."

Felmentünk a tetőre:

-Marie. Elkell valamit mondanom..-kezdtem bele. Nem bírtam a szemébe nézni, ezért a cipőmet kezdtem el tanulmányozni.

-Mi az?-vágott aggodó képet. Jó szinésznő lenne..

-Mit tudsz Joey anyjáról?-kérdeztem végül. Azt nem mondhatom el, hogy mindvégig nála volt a könyv amit vagy hatan keresetünk mindenhol!!

-Nem sokat. Bár a festményekről azt mondanám, hogy kiköpött olyan, mint te. Barna haj, barna szem. Aranyos arc. Nem ismertem. Egyedül Anyám tudna mit mesélni. Jó barátnők voltak.. Csak. Meghalt.-sírt.

-Nyugi! Nincs semmi baj!

-Hogy tudsz ilyen nyugott lenni? Mikor szegény asszonyt még a sírban sem hagyják békén..-törölgette könnyeit.

-Már nincs min sírjak. Az én szüleim is meghaltak. Pláne az Én és a Húgom születésnapján.-nevettem. Oké, ez kissé furcsa, hogy mellettem itt bőgnek és én meg mosolygok a halott rokonaimon.

-Nem vicces! Meghaltak. Nem éreztél semmit?-váltott komolyra.

-Jó! Nyugi! Perszehogy szomorú voltam. Csak.. Nincs "kedvem" megint sírni miattuk. Vissza nem hozhatom őket. Változtatni nem tudok semmin.

-Eszembe jutott még valami!-hangulatingadozások.. Egyszer sír, mostmeg mosolyog. Ki érti a nőket..?

-Na mi?-kérdeztem kissé unott hangon.

-Mikor kiskoromba átjöttünk ide és egyszer Joey-val bent voltunk a szobájukban. A szekrényében pedig csak fekete és vörös ruha volt. A pincébe pedig sosem mehettünk le. Be volt lakatolva. A kulcs pedig ott volt mindig a kezében.-mesélte.

-Nem tudod véletlenül, hova temették el?-kérdeztem ismét. Hátha még mindig le lenne lakatolva a bejárat és vele temették el.

-Nem emlékszem. De a fiúk biztos tudják! Kérdezd meg a..-mondta volna, de én már futottam is befelé. Megkell kérdeznem valamelyiktő. Cam kiesett mert akkor elárulnám, Ryan szintúgy, mivel ő is keresi. Brian.. Tényleg. Hol van ő mindig?
Shan.. Shan! Megvan az informátorom! Vissza is rohantam a szobánkba, de meglepően nem volt ott. Érdekes.. Mikor keresem sosincs ott ahol szokott! Marad a "b" terv.. Joey! Bementem a szobájukba. Épp gügyögött valamit a lányának.

-Apuci szemének virága.-mondogatta a nevető csecsemőnek.

-Bocsi, hogy megzavarom az apa lánya pillanatott, de tudnál nekem segíteni?-kérdeztem.

-Persze! Mi kéne ha lenne?

-Hol temettétek el Anyád? Hol van a sírja?

-A birtokon van egy kis kő ház féle..

-Kripta?-hogy nem jutt ilyen az eszébe..?

-Az! Ott van Anya holtteste.-mondta. Megköszöntem, majd indultam is kifelé.

Ki hinné, hogy ami ehhez a nőhőz köthető, minden leghátul van..

Már belepte szinte az egészet a moha, a kúszó növények és a fű. Hogy fogok így bejutni?

A hátam mögött valaki megszólalt.

-Segítsek?-mosolygott.

-Attól függ.. Ha van ehhez elég erőd.-válaszoltam a Sárkánynak. Ez a becenév rajta marad..

-Nézzük meg! De cserébe kérek majd valamit!-ment a bejárathoz.

-Meglátjuk.

Már majdnem elkezdtem volna örülni, hogy ez az ajtó meghaladja képeségeit, de akkor kinyitotta..

-Hölgyeké az elsőbség!-mutatott az ajtóra. Lehet az illem, de lehet azért csinálta mert fél.

Bementünk. Egyetlen fényforrás a rengeteg növénnyel betakart ablak. Középen egy Drakula koporsójához hasonló kő sírhely.

-Ismételten át adom az elsőbséget!-igen, határozottan megijedt.

-Beszari..-léptem közelebb.

Kis lépcső féleség vezetett a holttest helyéhez. A sír teteje tele volt írással. Nem nagyon értettem. És nem is lehetett elolvasni annyira, de egyet sikerült ki találnom, hogy mi is az: Árnyék..