Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

51.Vallomás

Remekül ért véget a nap. Benjamin történelem órát tart: a kislánynak, Melodynak és apjának, aki hallgatja az ezer éves történetett, amit elméletben kisiskolában tanítanak.

-Tűz klán története.. Ennek a törzs, főnökének.. Egyetlen lánya volt. Így rá kellett hagynia a birodalmat. De, hogy bebiztosítsa gyermeke jövőjét, férjhez akarta adatni. Mikor a lány már elég idős volt házasságkötéshez, az apa összehívatta a 4 klán vezetőit, és azoknak legidősebb fiú gyermekeiket.

-És mi volt? Ki lett a férje?-izgult Joey.

-A hercegnő kegyeiért, össze kellett mérni, az erejüket. A lány választhatott, milyen játékban hajtsák ezt végre. Ő pedig így válaszolt:" Nem kellenek erőt kifejtő feladatok, ahhoz, hogy elvegyenek! Szerelemből akarok férjhez menni!". Erre a király dühös lett, hogy egyetlen lánya is ellenszegül szavának. Bezáratta szobájába gyermekét és addig nem hagyhatta el, míg ki nem válassza hercegét. De szegény, olyan makacs volt, hogy 1 egész esztendőn át nem beszélt senkihez, és nem hagyta el a szobát. Végül, az ő fejét is elcsavarták.. Méghozzá a Víz klán hercege. Ő megtudta győzni a hercegnőt, jöjjön ki szobájából. De sajnos, sosem érinthették egymást..-mesélte.

-Beleszeretett a hercegbe?-kérdezte Ryan. Komoly nem hallották még a történetett?

-Ezért jött ki a szobából.-válaszolta unott hangon a Shan.

-És miért nem érhettek egymáshoz?-kérdez ismét a "felnőtt" akinek elméletben már gyereke is van..

-Te bolond! A tűz nem ég, ha vízzel érintkezik!!-szólalt meg Brian.

-Van még ilyen történet?-vajon ki kérdezte..

-Van. Rengeteg. A könyvtárban, a padláson!-mondta Benjamin.

-És.. Az hol is vaan??-húzta el a végét Joey.

-A PADLÁSON!!!-akadtam ki.-egy.. Előbb mondta, kettő réggebb óta laksz itt és nem tudod hol van? Nehogymár az tudja aki alig jött 2 hónapja!-kiabáltam vele.

-Jól van.. Elég lesz szerintem most számára ennyi is!-nyugtatott meg Shan azzal, hogy megfogta a vállam.-Menj fel!-utasított.

-Amúgy is oda akartam menni!-válaszoltam. Igazából nem.. Csak ne érezze úgy, mintha hűdevalaki lenne, hogy parancsolgathat.

Felindultam de valaki a lépcsőn, vissza rántott. Azt hittem leesek, de mikor épp az esési képeségemet teszteltem volna.. Megfogta a derekam, és megtartott.

-C..cameron???! Mi.. Miaz?-dadogtam.

-Oh.. Bocsi, csak..-néz körbe, miután biztonságban érintette lábam a talajt.

-Mit szerettél volna mondani?-mosolygok. Zavarban van!

-É.. Én.. Csak..-motyogott.

-Mehetünk?-jött egy kérdés a lépcső aljából.-Megzavartam valamit?-jön feljebb hozzánk.

-Persze..-válaszoltam. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. Majd indultam az eddig kijelölt cél irányába.

Mikor beléptem szobánkba, ledőltem az ágyra. Hosszú nap volt ez.. De várjunk csak.. Ryan megígért valamit! Áh.. Majd holnap. Most hulla fáradt vagyok ahhoz..

-Mit csináltatok?-fordul felém hirtelen.

-Jól hallottam, hogy bezártad az ajtót?!-kérdeztem riattan. Még sosem zárta be..

-Kérdeztem valamit! Elsőnek arra válaszolj!-utasított. Megijedtem hirtelen haragjától. Előbb még semmi baja nem volt..

-Nem történt semmi! És nem is értem mi közöd lenne hozzá! Tudtommal nem vagy senkim.. Se az apám, sem a báttyám!-kiabáltam vissza.

-Sajnálom..-ült le az ágyra.-Nem.. Nem akartam.-könnyezett be.

-Néha annyira bolond tudsz lenni.-mosolyogtam.-Miért törődsz ennyire velem?-tettem fel a nagy kérdést.

-Mert..-nézte a földet. A válaszát vártam. Vajon mi lesz a válasza..?