Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

62. Elraboltak

Reggel van. A nap fénye pont a szemembe süt, át tőrve az ablak üvegen. Mellettem, a legaranyosabb srác fekszik át ölelve. Ő az egyetlen aki minden helyzetben mellém áll. Ha kell olyan, mint egy védelmező bátty. Ha kell olyan, mint egy cuki kisfiú. Ha kell úgy szeret, ahogy senki más eddig..

-Jó reggelt, Törpe!-mosolygott.

-Miért vagy ilyen vidám?-néztem rá.

-Mert melletted ébredhettem..Szép a szemed.-húzta fél mosolyra a száját. Ilyenkor olyan arii.

Hirtelen komolyra váltott. Sokkot kaptam. Nem! Nem tehetem!!

Mikor már közeledett, észbekaptam és.. Felálltam. Nem tehetem meg!

-Saj.. Sajnálom. Én nem..-akartam kimagyarázni.

-Nem baj.-nevetett.-Megyek le Nicholashoz. Megkérdezem mit csináltok ma.-mondta.

Bólintottam, és hagytam kisétálni. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy maradjon mellettem, de.. Nem tudtam megszólalni.

Össze-vissza járkáltam a szobában és kérdezgettem magamtól, hogy lehetek ilyen idióta. Kimentem a fürdőszobába, de kintről hallottam valami zajt. Azt hittem, hogy Cameron jött vissza. Ki kiabáltam egy:"Mit mondott?"-ott de nem jött válasz. Kinéztem, résnyire nyitva az ajtót. Mikor valaki belerúgott a befelényíló fába. Hátra estem és.. Nem emlékszem..

El vesztettem az idő érzékem. Egy szürke szobában ülök. Be van rendezve. Szekrény, ágy, 2 ajtó, egy ablak amit gondolom nem lehet kinyitni.

A fehér ajtó be van zárva, de a vas színű nyitva van. Bementem és egy normális fürdőszobának bizonyult. Tusolóval, káddal, mosdóval és kézmosóval.

Ajtó csapódás.

Kisiettem és az ágyon, amin előbb feküdtem egy papír volt.

"20.00-kor jön egy segéd. Fogadd 'Jó estével' és amit ad köszönd meg! Ő majd elmagyaráz mindent.

D"

Mivaaan??? Hol vagyok? Ki jön? Mit keresek itt? Mi történt? Ki az a D? És mit akar? Mi lesz este nyolckor? Én már semmit sem értek..

Ülök az cellámba, mert jobb szóval nem tudom jellemezni ezt a helységet.. És nézem az ablakon beszűrődő napfény kis pontját a padlón. Mással nem tudom elütni az időm. A gondolataim pedig nem segítenek, csak rontanak.

Mi lesz ha innen nem jutok ki? Élve..

Addig agyaltam ezen a kérdésen, hogy meghallottam a zár kattanását.

Egy nő jött be. Fekete, vállig érő haja van. Magasabb, mint én (bár ez nem nagy szó).

Bejött, rám nézett és már zárta is be az ajtót maga mögött. Majd megszólalt.

-Hercegnő..-hajolt meg. Minek?? És már mindenki így hív? Nem is vagyok az!-Megkapta az üzenetet?

-Jó estét.. I..igen.-válaszoltam.

-Rendben. 2 őröd van. Egyik az esti, másik a nappali. Mindketten a szobádban fognak tartózkodni, kivéve ha épp öltözködsz, vagy fürdesz. Én vagyok a feletesed. Ami annyit takar, hogy engedelmeskedsz nekem. Nyugodt lehetsz nem vagyok annyira szigorú. Bár.. Te a főnök kedvence leszel, mint ahogy látom.-nézett rajtam végig. Mellkasom köré fontam a kezem, erre ő elmosolyodott.-Nem arra gondoltam, de lehet az is közbe fog játszani..

-Hogy kerültem ide? És mi ez a hely?-kérdeztem.

-A pokol. És elraboltak. Túlságosan jó eredményed miatt. Híres vagy a köreinkben.-magyarázta. Mivaan?? Miről beszél? Milyen kör?

-Nem értem.-jelentettem ki. És vártam, hogy elmagyarázza.

-Azt hittem tudni fogod.-fogta meg az arcomat.

Balra, majd jobbra tolta arcomat és motyogott valamit, de nem értettem. Megvizsgálta a szemem, és a többi testrészem. Majd leült velem szembe.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Semmi..-hatás szünet.-Asszonyom!

-Ezt már szeretem.-nevetett.-Jól nevelt az anyád. Ismertem Hesnát. Pontosan olyan volt, mint te. Törékeny, ártatlan. Pontosan ezért szeretett belé minden férfi. Közben, csak egy cseléd volt.-emlékezett vissza. Nem voltak valami öribarik..-Az Apád is. Belé szeretett. Nem a jegyesébe..

-Apám is egy szolgáló volt. És nem volt jegyese.-oktattam ki a családom múltjáról.

-Persze.-nevetett.-Méghogy nem volt!-kiabált könnyes szemmel.-Nálunk szolgált elsőnek. Belém szeretett, majd elment, egy másik családhoz. A gyermekét vártam szívem alatt! De ő inkább elmenekült.. Magára kellett hagynom, azt a csöpséget, aki számomra a világot jelentette volna! És Ő.. Más anyától várta a gyermekét. Miközben ott hagyta egyedül az elsőt!-ordította. Benyitott egy férfi, aki felfigyelt a sírásra. Kikisérte a nőt és bejött ismét.

-Mi történt?-kérdezte nyugott hangon.

-Mesélt a múltjáról és ez felzaklatta..-mondtam.

-Én vagyok a nappali őröd! David.. Hamarosan jön Robin, aki este fog vigyázni rád. Addig itt leszek.-avatott be az első napomról/éjszakámról.

Davidnek rövid fekete haja van. Kék szeme. Magas.. Magasabb, mint az előző nő. És kedvesebb is.. Korombelinek tűnik. Öltözéke pont olyan, mint a személyisége.. Egyszerű, de mégis különleges. Sima szürke póló, de meglepően őszinte mosoly. Fekete farmer és egy hozzá járó laza stílus.

Egy ideig néztem, ami feltűnt neki és zavarba jött. Lehajtotta a fejét és mosolygott. Ki hitte volna, hogy a kemény srác is zavarba jön egy sima lánytól?