Changed My Mind [H.S ]

56.rész

- Köszönünk mindent anyu. - öleltem magamhoz anyukámat. Csupán csak 2 napot töltöttünk náluk, de szerintem pont elég is volt.

- Oh, kincsem ne beszélj, butaságokat bármikor szívesen látunk titeket. - mondta majd visszaölelt. Apukámtól is elköszöntem majd Darcyt behelyeztem a kocsiba. Egy utolsót integettem a szüleimnek majd beszálltam a kocsiba és elindultam. Az üveget újra elsötétítettem majd hazavezettem. Már csak egy utcára voltam Harry házától, de akkor kaptam pirosat. A halántékomat masszíroztam, hogy ne jussanak eszembe Harry szavai mielőtt eljöttünk. Tudom, hogy mindig menekülök, de nem bírnék úgy mellette maradni, hogy ô megvet. Könnyeimet letöröltem majd újra elindultam amint zöldet kaptam.

A távirányítóval kinyitottam a vaskaput majd végig mentem a felhajtón és beálltam a garázsba. Szipogva csuktam be magam mögött a kocsiajtót majd kivettem Darcyt az ülésből a táskát meg a kezembe fogtam és felmentem a házba. A nappaliból szólt a tv én pedig halkan csuktam be magam mögött az ajtót. Leraktam a konyhába a sütiket, amiket anya küldött. Darcy hangosan gőgicsélt, ahogy kiszúrta apját kényelmesen terpeszkedve a kanapén. - Hol voltál? - kérdezte durván Harry.

- A szüleimnél. - mondtam majd felvittem Darcyt a szobájába, hogy tisztába tegyem.

Miután ez megvolt én is átöltöztem egy ujjatlan pólóba és egy ülepes nadrágba majd egy mamuszcsizmába bújtattam a lábam és felkötöttem a hajam. Visszamentem a nappaliba majd Darcyt leültettem a szőnyegére. Harry homlokráncolva figyelt emiatt kezdtem egyre idegesebb lenni. Csak kerülgetjük a forrókását.

- Legalább szólhattál volna, hogy hova mész ráadásul a gyerekkel. - dühöngött. A konyhába indultam, míg ezt mondta, de az ajtóba megtorpantam.

- Ne felejtsd el, hogy nem csak a te gyereked. - csattantam fel.

- Pontosan ezért kellett volna szólnod. Gondolod, hogy én nem aggódtam? - egyre hangosabban beszélt és a kanapéról is felállt, hogy gyönyörű zöld szemei most szikrákat szórjanak felém.

- Hagyd abba Harry. - suttogtam, míg könnyes szememmel esdeklően néztem rá.

- Elegem van, hogyha neked nem tetszik valami, akkor rögtön elmenekülsz a problémák elől! - jött közelebb.

- Maradjak itt? Hallgassalak téged? Az utálkozásod, amit én nyelek le, csak azért mert te ideges vagy? - szóltam vissza dühösen.

- Akkor is előrébb lennénk, mint most! - ordított fel. - Egy elkényeztetett liba, vagy akinek ha nem tetszik valami odébb áll! - kiáltotta.

Aztán csattant a pofon az arcán.

- Ne merészelj így beszélni velem! - kiáltottam. Harry feje az ütés következtében elfordult az állkapcsa megfeszült.

Darcy felsírt én pedig otthagytam Harryt tombolni magában és felmentem kisbabámmal az emeletre. De nem a mi hálónkba, hanem a gyerekszobába.

Darcyt csitítottam, ami nem ment olyan könnyen, mint gondoltam. Ő is érezte a belőlem áradó feszültséget.

Már én magam is sírtam úgy próbáltam elcsendesíteni, ami végül sikerült. Nem volt olyan rég, míg evett így inkább a puha bolyhos szőnyegre telepedtem vele és mindenféle zörgő zenélő játékot elővettem. De persze az ő nagy felfedezése a keze volt. Csakis rá koncentráltam és ő pedig mosolyt csalt az arcomra az ártatlan tekintetével. Kíváncsian forgolódott a nagy szemével követett, amikor újabb játékot tettem elé.

Az egész délelőttömet vele töltöttem utána pedig megetettem és elaltattam. A szoba ajtaját résnyire nyitva hagytam a kislámpa fénye gyengén, de látszódott.