Changed My Mind [H.S ]

83.rész

- Ez mikor került ide vissza? - dörmögte a fülembe Harry, míg én a gardróbban öltözködtem Louis esti bulijára. Harry az apró kő körüli területet cirógatta a köldökömön. Másik kezét csípőmön nyugtatta vizes hajáról a vállamra csepegett pár ártatlan csepp. Csak egy fehérneműben álltam előtte, míg az ő testét csupán egy törölköző takarta.

- Már egy napja. - nevettem ugyanakkor ki is rázott a hideg az érintésétől. - Ha nem csak azzal foglalkoznál, hogy a csípőmtől lefelé mi van akkor már rég kiszúrhattad volna. - Néztem rá a tükörben és szerintem el is pirultam miután kiejtettem ezeket a szavakat.

- Nem igaz én figyelek rád. Figyelek minden egyes kis részletre, beleértve ezt is. - A csipke bugyim szegélyét lejjebb tolta a csípőmön így feltárult a legelső tetkóm, amit 17 évesen varrattam magamra egy kifejezetten önundor időszakomban. Harry megcirógatta a végtelen jelbe belefűzött hope írást. - Meg persze erre is. - Visszahúzta az alsóm szegélyét a helyére majd a lapockámra adott egy csókot varrott madaraimra. - Imádok minden egyes kis tetoválást a testeden. - simította végig a gerincem mentén lévő bőrt és mosolyogva vette szemügyre, ahogy megborzongok tőle.

- Miért? - megkellett köszörülnöm a torkom, hogy értse, mit kérdezek.

- Mert ezek mind apró kis lázadások. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy kitörtél a komfortzónádból és megcsináltattad ezeket, csak azért mert bizonyítani akartál valamit. - magyarázta, míg átkarolta csípőmet majd nyakam bőrébe motyogta szavait. - Meg persze imádom rajtad a fekete tintát. Az olyan szexis. -csókolt a nyakamba majd kezeit feljebb csúsztatta a köldökömhöz. - És ez is a szívemhez nőtt. - vigyorodott el.

- Jó elég, hagyj felöltözni különben sosem, leszek kész. - leszedtem karjait a csípőmről majd odébb álltam és a ruhafogashoz léptem.

- Mi ez a dolog a nőkkel, hogy fehérneműben és tűsarkúban választanak ruhát? - Harry az egyik szekrénynek támaszkodott mikor én hátrafordultam ruhaszemlémből.

- Te ezt nem értheted. Amúgy is mi ez az általánosítás? Kit láttál még így? - fordultam vissza a kiválasztott fekete ruhát a kezemben tartva.

- Szépségem, feszt divatbemutatókra jártunk a fiúkkal régebben. - sóhajtott mintha valami teljesen általános dolgot közölt volna.

- Hát biztos szebb látványban volt részed akkor. Sajnálom, hogy csak magammal szolgálhatok. - fordultam vissza majd vállfát vissza akasztottam talán kicsit túl durván is.

- Én nem sajnálom. - újra mögöttem volt, és maga felé fordított. Számat összeszorítottam és nem néztem Harry szemébe a szoba egyik távoli pontját fürkésztem. - Audrey nézz rám. - cirógatta meg az államat. - Ne legyél rám mérges, csak a kérdésedre válaszoltam. - mondta.

- Nem vagyok rád mérges Harry. - néztem rá. - Ez most nem az. - könnyeztem be. Elakartam fordulni, de nem engedte.

- Ne légy bizonytalan abban, hogy gyönyörű vagy, mert az vagy. - nézett a szemembe. - A leggyönyörűbb nő vagy a szememben és csak ez számít. - suttogta. - Mikor a kislányunkat hordtad a szíved alatt akkor is gyönyörű voltál, Miután ő világra jött akkor is az voltál. Most is az vagy. - mondatát egy pihe könnyű csókkal zárta le.

Mivel Anne és Robin tegnap hazavitték Darcyt magukhoz az ünnepekre nem kellett mást megkérnünk, hogy vigyázzon rá. Gond nélkül hagytuk el az otthonunkat egy taxival mivel Harry tervezte, hogy inni fog és én sem vagyok biztos benne, hogy józanul töltöm az éjszakát.

Louis szülinapját a közös házukba rendezik, persze ő ezt mind nem tudja. Úgy tudta, hogy tegnap tartják meg a szülinapját de mivel fülest kapott egy nappal el kellett halasztani és így a helyszínt is megváltoztattuk. Eredetileg az egyik Night clubban tartottuk volna teljes titokban a nyilvánosság elől.