Changed My Mind [H.S ]

72.rész

Pislogtam a szám remegett hirtelen dobtam el magamtól a ruhadarabot mintha megégetett volna. A kezeimet a ruhámba dörzsöltem és mindenhova néztem csak Harryre nem. Lábaim az ajtó felé indultak nem bírtam vele egy légtérbe lenni. Harry lerakta Darcyt az ágyra majd a kezem után kapott.

- Audrey. - szólt, míg megfogta a kezemet, de én kihúztam az ujjai közül.

Pofon vágtam.

Erősen.

- Engedd, hogy megmagyarázzam! - kiáltott felém fordulva zöld szemei villámokat szórtak.

- Ne érj hozzám. - sziszegtem könnyes szemmel.

Hátat fordítottam, hogy elsétáljak ott hagyva őt el messze tőle.

Kimentem a teraszra majd leroskadtam a bejárattól legmesszebb fekvő napozóágyra. Térdeimet felhúztam karjaimmal átkulcsoltam államat rajtuk nyugtattam, míg szemeimből patakzottak a könnyek.

Undorítónak éreztem magam.

Szánalmasnak.

Mint akit kihasználtak és átvertek.

Ez is történt.

Hogy lehettem ilyen naiv? Harry sosem fog megváltozni. megígértem neki, hogy nem megyek el többet, hogy nem menekülök el.

Hova mehetnék?

Homlokomat a térdemre támasztottam majd hagytam, hogy az érzelmeim kitörjenek. Túl szép lett volna ez az egész spontán kikapcsolódás.

Fél óra is eltelhetett mikor rávettem magam, hogy visszamenjek, és a bőröndömet átvigyem vendégházba. Nem futok el, de kell a távolság.

A házban síri csend fogadott Harryt a hálóban találtam Darcyval az ölébe. Rá sem bírtam nézni.

A bőröndömhöz léptem, hogy bepakoljam azokat a fehér nemüket, amiket elejtettem, de azok már nem voltak a földön.

- Nyisd ki a fiókot. - mondta Harry halkan. Nem azt tettem helyette inkább bezártam a bőröndöm. - Hihetetlen. - morogta majd felpattant az ágyról Darcyt leültetve rá és az említett fiókhoz ment majd felrántotta. - Nézz bele. - intett a fejével felé majd karjait keresztezte a mellkasán és úgy állt ott, míg el nem kezdtem közeledni a fiók felé. Mintha valami rosszat csináltam volna.

Mint kiderült az is csináltam.

A fiókban csupa fehérnemű szett pihent mindenféle színben köztük az a kék is, amelyiket észrevettem.

- Én rendeltem neked őket még tavaly ilyenkor mielőtt Amerikába jöttünk volna. - magyarázta. - Azóta vannak itt. Nem tudom, hogy került, azaz egy külön fiókba nem is érdekel. - fogta a kezébe az arcomat. - Nem csallak meg. - mondta a szemembe külön tagolva a szavakat.

- Ne haragudj. - suttogtam a szemeim pedig könnyesek lettek. Harry nyakába ugrottam és folyton azt hajtogattam mennyire sajnálom. - Egy idióta vagyok. - mondtam majd egy csókot nyomtam a szájára.

- Nem vagy az szépségem. - nevetett. - Csak egy kicsit agresszív. - mormolta a számra vigyorogva.

- Ne haragudj, hogy megütöttelek. - sutyorogtam szemébe nézve majd puszikkal szórtam be arcának bal oldalát.

- Bármikor megüthetsz, ha utána ilyen csókáradatot kapok. - vigyorodott el mire én is elmosolyodtam majd a szájához hajoltam és megcsókoltam kiengesztelés képen. - Nem kéne, hogy elcsábíts. - mormolta a számra majd elvált tőlem. - Mit szólnál, ha főznénk valami vacsorát? - vigyorodott el.