Changed My Mind [H.S ]

34.rész

Harry szemszöge

Reggel még előbb felkeltem, mint Audrey ma mindenképpen meg akartam neki mutatni a várost ahol felnőttem. Imádtam itt lakni és nagyon hiányzik.

Audrey a mellkasomon szuszogott. Még mindig nem hiszem el, hogy egy ilyen gyönyörű lány a barátnőm. Puha puszikkal hintettem be az arcát, hogy felkeljen. Elmosolyodott majd lassan kinyitotta a gyönyörű szemeit, amiket rögtön rám emelt.

- Jó reggelt szerelmem. - adtam egy puszit a szájára.

- Szia. - vigyorodott el. - Mennyi az idő? - kérdezte a telefonján kutatva.

- Fél 8. - mondtam, míg az ő arcát néztem mosolyogva. Gyönyörű volt még így is az én pólómban, álmos fejjel kócos hajjal. Annyira természetes volt ez a szépsége, hogy megőrülök. Most sem bírtam magammal, míg próbált haragosnak tűnni, azért mert ilyen korán felébresztettem. Váratlanul nyomtam az ajkaimat az övéire, hogy egy édes csókban forrjanak össze. Nem ellenkezett, inkább önként megadta magát és hátra dőlt az ágyon, míg a nyakamba kapaszkodott.

Egy utolsó puszit adtam a szájára majd csak egymásra mosolyogtunk és úgy néztük egymást.

- Olyan szép vagy. - simítottam végig a piruló arcán.

- Te meg az enyém. - harapott bele az ajkába. Elvigyorodtam majd adtam egy hosszú puszit a homlokára. Elmosolyodott majd felálltam, hogy a bőröndömhöz menjek, és ki vegyek pá ruhát.

- Hova megyünk?

- Megmutatom neked a várost. - mosolyogtam rá. - Úgyhogy melegen öltözz. - kacsintottam rá. Elvigyorodott.

- Néha olyan, vagy mint anya. - csúfolódott. Közelebb mentem hozzá, míg nem előtte álltam. Felnézett a szemeimbe.

- Mindig gondoskodni akarok rólad. - pusziltam meg a száját mire elmosolyodott majd ő is elkezdett készülődni. Őszintén felőlem egy zsákba is jöhetett volna akkor is gyönyörű lenne.

Miután mind a ketten felöltöztünk és megreggeliztünk együtt hagytuk el a házat. Nagyon remélem, hogy a fotósok nem találnak ránk. De igazából az se érdekel csak Audrey mellettem legyen biztonságban. Az idő szeles és hideg volt emiatt nem is voltak annyian az utcán, mint általában Holmes Chapel egy kisebb város ahol rendesen zajlik az élet és bár nem itt születtem, de itt nevelkedtem és nagyon szeretem még ennyi év után is.

Megmutattam Audreynak a kedvenc parkomat.

- Amikor szünidő volt mindig ide jártunk ki a fiúkkal focizni, amikor általánosba jártam. - meséltem Audreynak mosolyogva. Úgy tűnt őt is érdekli, mert folyton mosolygott. Végig sétáltunk a parkon egészen a kis patakig. Hirtelen egy fához nyomtam Audreyt.

- Itt volt az első csókom. - mosolyogtam rá szemtelenül.

- Oh, igen? És kivel? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Nem mindegy? Úgyis te leszel az utolsó lány, akit ezen a helyen megcsókolok, vagy bárhol is. - vigyorogtam rá majd mosolyogva megcsókoltam.

- Nagyon ajánlom. - motyogta az ajkaimra. Elvigyorodtam majd megfogtam a kezét majd tovább indultunk.

- Nem vagy éhes? - kérdeztem Elég keveset evett reggel.

- De egy kicsit. - mondta mire elvigyorodtam. - Min vigyorogsz? - kérdezte immár ő is vigyorogva.

- Tudok egy jó kis pékséget a közelben. Ott dolgoztam. - mondtam.

- Megtiszteltetés. - nyújtotta rám a nyelvét.