Audrey Benett
Beszálltam a kocsimba majd beálltam a parkoló végéhez. Harry mellém állt a kocsijával rám kacsintott mielőtt beálltunk egy piros lámpához. Mikor a lámpa zöldre váltott kilőttem Harry mellől, aki teljesen lefagyott csak pislogott utánam majd ő is észbe kapott és elindult. Minden mellékutcát ismertem, amin hamarabb lehet megközelíteni a házunkat, amit Harry nem tudott. Alig mentem 100km/h- val amikor Harry mellém került és leelőzött kinyújtotta a jobb kezét az ablakon és integetett. Jobban a pedálra tapostam egy hajszálnyira voltam, hogy megtoljam Harry csinos porschéját kicsit, hátulról de visszafogtam magam. Gyorsan elrántottam jobbra a kormányt majd Harry mellé mentem ránéztem rákacsintottam és dobtam neki egy puszit mielőtt elhúztam mellette. Már nem volt sok a házunkig Harryt sem láttam a vissza pillatóban, úgyhogy kicsit visszavettem nehogy a végén megbüntessenek. Bekanyarodtam az utcánkba, de a másik oldalról Harry is pont akkor kanyarodott be. Megálltam a telefonom akkor csörrent meg megnéztem ki az Harry.
- Feladod nyuszi? - kérdezte pimaszul.
- Eszemben sincs, otthon találkozunk. - mondtam majd lecsaptam a telefont és gyorsan megindultam a házunk felé, ami pont az utca közepén volt. Csikorgó kerekkel parkoltam le a ház elé pont akkor, amikor Harry is.
- Nyertem. - mondtam egy diadalmas mosollyal az arcomon.
- Dehogy nyertél! - mondta Harry. - Döntetlen volt. -Mondta mire kinyújtottam rá a nyelvem. - Gúnyolódsz? - kérdezte miközben egyet felém lépett én meg automatikuson egyet hátra. Nem tudtam levakarni az arcomról azt a vigyort.
- Hogy jutna eszembe ilyesmit csinálni. - mondtam majd bele ütköztem a kerítésbe mögöttem már a kapu volt.
- Hát szerintem pont azt csináltad. - Mikor már majdnem elém állt kinyitottam a kaput berohantam a az udvarra hátra a kertbe. Hallottam a kapu csapódását megfordultam és láttam, hogy Harry bizony a nyomomban van. Gyorsabbra vettem a tempót. Harry egy kicsit lemaradt elbújtam az egyik oszlop mögött a teraszon megvártam Harryt. Mikor megjelent a nyakába ugrottam ő meg leborult a fűbe. Vigyorogva nézett fel rám, míg én megállíthatatlanul nevettem az arckifejezésén.
- Szépségem nem lesznek gyerekeim, ha most nem szállsz le. - nyögte fájdalmasan mire észrevettem magamat és gyorsan leszálltam róla és felhúztam őt is. Fordultam volna meg, de Harry elkapta a csuklómat és maga felé fordított és nem engedett el.
- Nagyon szemtelen vagy az idősebbekkel. - mondta pimaszul mire megemeltem az egyik szemöldököm.
- Idősebb? Melyik hónapba születtél?- eddig ez nem került szóba, hogy ő mikor született, de ő tudja az én szülinapomat ez nem fair.
- Februárba. - húzta egy féloldalas mosolyra a száját.
- Akkor csak egy hónap a különbség Harold. - böktem meg a mellkasát.
- Két év és egy hónap babám. - húzta ki magát büszkén.
- Gyere te vénember együnk valamit. - húztam be a teraszajtón be a konyhába majd leültettem az egyik székre.- Maradsz. - nyújtottam rá a mutató ujjamat. Gyorsan összedobtam pár meleg szendvicset jó sok sajttal úgy az igazi. Mikor hátra néztem Harry a kutyával játszott. Ráraktam a tányérokra a szendvicseket leraktam az egyiket Harry elé és adtam egy puszit az arcára, majd lehuppantam mellé egy székre. Várakozás teljesen néztem rá, amikor beleharapott a szendvicsbe.
- Ízlik? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nagyon. - mondta majd beleharapott még egyet. Megkönnyebbülten sóhajtottam majd én is neki kezdtem a meleg szendvicsemnek.