Changed My Mind [H.S ]

41.rész

Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, amikor 5 hónap után végre hazaértem a saját házamba.

- Végre Itthon. - mondta Steph míg belépett mellettem. Úgy döntöttünk, hogy Steph nálam fog lakni, hogy ne a szüleinél kelljen maradnia. Én tárt karokkal vártam és felőlem addig maradhatott ameddig csak akart.

- Gyertek, mutatok valamit. - lépett be Dylan is. A bőröndjeimmel a kezébe indult fel a lépcsőn. Stephel szó nélkül követtük. Olyan rég voltam már itthon. Amikor legutóbb elmentem itthonról még Bennel voltam együtt. A ház sok szép emléket idézett fel bennem és majdnem sírva fakadtam, amikor a szemem előtt pörögtek le az emlékeim. Az emlékeim, amikben Harry is szerepet kapott. Őszintén fogalmam sincs, mi van vele. Se Steph se én nem beszéltem vele. Niall és Steph azóta nem békültek ki egymással, sőt már nem is tartották a kapcsolatot.

Ami Bent illeti kellemesen meglepődtem. Egyáltalán nem volt ellenséges az idő alatt, míg együtt dolgoztunk és ez meglepett. A párizsi munka finoman szólva unalmas volt. Szinte egésznap képeket válogattam és szerkesztettem, hogy címlapfotóhoz méltó legyen. Hál Istennek, hogy már vége.

Dylan megállt az egyik vendégszoba előtt, amit nem értettem egészen addig, amíg ki nem nyitotta az ajtót és szemügyre nem vettem a szoba belsejét. Ha azt mondom, hogy finoman szólva meglepődtem az a közelébe se lenne. Az állam a padlót súrolta, ahogy felmértem a babaszobát. A szobát a rózsaszín és fű zöld szín uralta. A falakon végig rajzok húzódtak a kiságytól kezdve. A kiságy a jobb oldalon volt mellette a pelenkázóval. A bal oldali fal mentén végig szekrények sorakoztak, amin játékok és plüssök kaptak helyet. Volt egy ruhásszekrény tele babaruhákkal. Az alsó fiókban a pelenkák kaptak helyet felette pedig a kis zoknik. A jobb sarokban volt az etető szék és a babakocsi. A kiságy felett a falon folyékony elegáns írással volt felfestve Darcy neve. Körülötte virágos motívum volt madarakkal és mindenféle aranyos figurával. Az ágy fölött figurák lógtak le.

- Ez..- alig bírtam megszólalni. Ez több volt, mint gyönyörű és végre nem kellet aggódnom, hogy mi lesz Darcy szobájával.

- A szüleiddel festettük és rendeztük be. - mondta Dylan, míg a puha rózsaszín szőnyegen közelebb jött.

- Dylan ez gyönyörű. - egy könnycsepp kigördült a szememből, de gyorsan letöröltem. Elég volt a sírásból! Annyit sírtam az elmúlt 5 hónap alatt, mint még soha.

- Örülök, hogy tetszik. - mosolyodott el.

- Ti terveztétek? - kérdeztem.

- Mi csak kiviteleztük. Steph tervezte. - mutatott barátnőmre, aki elmosolyodott.

- Te tervezted? - kérdeztem meglepődve. - Steph ez gyönyörű.

- Valamit csinálnom kellet, amíg te dolgoztál. - rántott vállat mire odamentem és megöleltem. Már amennyire a hasam engedte. A furcsa az volt, hogy én nem híztam, meg mint a többség a terhesség alatt. A nagy pocakomat kivéve minden maradt a régiben. Kicsit aggódtam, hogy valami baj lehet, de az orvos megnyugtatott, hogy semmi probléma. Mindenkinél más. De azért egy konditermi látogatás nem árt szülés után.

Miután kiléptünk a babaszobából Dylan bevitte a bőröndjeimet a szobába majd Stephnek megmutattam a másik vendégszobát a folyosó végén.

Lementünk a nappaliba miután ő is lerakta a cuccait. Mindannyian éhesek voltunk így eldöntöttük, hogy rendelünk valamit.

- Rendeljünk Mexicoit! - szólaltam fel.

- Nem ehetsz csípőset. - intet le Steph.

- Ja, tényleg. - kuncogtam.