Changed My Mind [H.S ]

35.rész

Harry szemszöge

Mondjátok, hogy rosszul hallottam. Kérlek, valaki mondja, hogy rosszul hallottam. Nem lehet, hogy nem emlékszik rám egyszerűen nem lehet.

- Audrey.. én vagyok. - mondtam a könnyeimmel küszködve. Gyönyörű arcán, amiket most sebek tarkítottak értetlenségtükröződött és pánik a szemeiben.

- H-honnan tudod a nevem? - suttogta. Ez nem lehet igaz!

- Nyugodj meg. - mondtam nyugodtan.

- Hol vagyok? Hogy kerültem ide? - zúdította rám a kérdéseket.

- Mi az, amire utoljára emlékszel? - kérdeztem, míg leguggoltam elé.

- É-én a munkába indultam suli után é-és a főnökkel beszéltem, hogy előléptet, ha ez jól sikerül. - mondta akadozva, míg a kezeivel hadonászott.

Nem emlékszik semmire onnantól kezdve, hogy találkoztunk...

A telefonomért kutattam, amit meg is találtam az ágyban. Rögtön tárcsáztam Pault, aki hamar fel is vette.

- Paul baj van, be kell mennünk a kórházba. - mondtam gyorsan.

- Mi történt? - kérdezte.

- Majd elmondom, csak gyorsan gyere. - mondtam majd kinyomtam a telefont. Most mit csináljak? Életem szerelme nem emlékszik rám és még csak nem is tudhatnám, hogy nyugtassam le. Mikor újra Audrey felé fordultam meglepődve vettem észre, hogy elaludt. A feje a falnak döntve volt, míg a lábai még mindig felhúzva voltak.

Nem sokkal később Paul jött be a szobába útra készen.

- Mi történt? - kérdezte ziláltan gondolom idáig futott. Körülnézett a szobában és elakadt a lélegzete, amikor meglátta a földön alvó Audreyt. - Harry mi történt? - szólított meg újra.

- Arra ébredtem fel, hogy zilál mikor felkapcsoltam a lámpát nem volt mellettem. Itt kuporgott a sarokba, és amikor megkérdeztem, hogy mi baja... nem.. emlékezett.. rám. - mondta elhaló hangon. Paul szemei kikerekedtek.

- Hogy érted, hogy nem emlékezett rád? - kérdezte míg Audreyt az ölébe vette.

- Meg kérdeztem mire emlékszik utoljára és ő azt a napot mondta mielőtt találkoztunk volna.

- Azonnal bemegyünk a kórházba. Szólj a fiúknak és gyertek utánunk. A hátsó ajtón gyertek, ki vigyétek el a másik kocsit. Itt van a kulcs. - mondta, míg átadott egy kulcsot.

Odamentem és adtam Audrey arcára egy hosszú puszit. A szemeim könnyel teltek, meg azért amiért még csak nem is tudja, hogy ki vagyok.

Paul elhagyta a szobát Audreyval. Magamra kaptam egy felsőt és egy cipőt majd kinéztem az ablakon. Rossz ötlet volt. Amint kinéztem az ablakon az a pár lány, akik ott álltak a hotel előtt egytől egyig felsikítottak.

A függönyt visszahúztam és lekapcsoltam a lámpát, hogy azt higgyék, nem megyünk sehova. Kimentem a szobából és elmentem a többiekért. Niallék Louissal voltak a legközelebb hozzánk a szobájuk pont mellettünk volt. A szobában sötétség volt. Mondjuk mire számítottam hajnali 2 volt.

Belebotlottam Niallbe aki szerintem a wc-ről jött vissza.

- Úristen Harry! - kiáltott fel mikor nekem jött.

- Ne haragudj haver. - mondtam halkan. Niall felkapcsolta a lámpát a szemei aggodalommal teltek meg, ahogy ránézett a könnyáztatta arcomra.

- Mi történt?  - kérdezte míg átölelt.