Changed My Mind [H.S ]

Egy kis betekintés (101.rész)

- Aiden!!!

Darcy hangja hasított a nyugodt szombat esténkbe. A szememet forgatom és megpróbálok kimászni Audrey alól fel ne keltsem.

Aiden valószínűleg megint elcsórt valamit a nővérétől. Vagy valamivel keresztbe tett neki, ahogy mindig is szokott. Hiába mondjuk neki felválta Audreyval hogy ne szekálja a nővérét sajnos a szülői szó nem mindig hatásos.

Felmegyek a hosszú lépcsőn és a szemem elé tárul a káosz. Darcy éppen köntösben, kergeti az öccsét. Hosszú barna haja vizes loknikban repked szerteszét. Ha nem avatkozom, közbe jó esély van rá, hogy kárt tesz a testvérében. Csak egy év különbség van közöttük, azt hittük minden gördülékenyen fog menni. Ez így is volt egészen Darcy 15 éves koráig. Már akkor nem tudtunk mit kezdeni velük, nem hogy most 17 és 18 évesen.

Elkaptam az elsőszülöttem a derekánál fogva még mielőtt rávetette volna magát Aidenre. Lába a levegőben kalimpált, ahogy próbálta az előtte táncikáló testvérét elérni. Aiden a feje felett körzött valami fekete ronggyal a kezében míg a nyelvét nyújtogatta nővérére

- Apa engedj el, hogy megfojtsam ezt a kis taknyost. – Darcy izgett-mozgott a szorításomban.

- Csak egy évvel vagy idősebb nálam. – énekelte Aiden míg győzelmi táncot lejtett.

- Darcy, higgadj le. – szóltam rá.

Kibontakozik az ölelésemből és keresztbe tett karral duzzog tovább. A szívem szakad meg. Volt, amikor le se tudtam magamról rázni. Most pedig rám sem akar nézni, csak a testvérét méregeti gyilkos szemekkel.

- Akkor most szépen elmagyarázzátok, hogy mi is a probléma.

Persze mind a ketten egyszerre kezdenek el beszélni. Én meg csak állok a két kiabálós kamasz között az égre tekintve valami Isteni csodáért fohászkodva. Közben elkapom a lányom derekát, aki újfent nekiront az öccsének.

- Na jó elég! – kiáltottam fel. Ritkán emelem fel a hangom a vitáink közben de valamikor a helyzet megköveteli. – Darcy inkább mond, el miért akarod ezúttal kinyírni az öcsédet.

- Aiden elvette a ruhámat! – dobbantott egyet a lábával. Akaratlanul is elmosolyodom, ezt a mozdulatot nem tőlem tanulta. Anyja lánya.

- Annak örülj, hogy én vettem el és nem apa, mert akkor bizony már lángokban állna! – Aiden is ugyanolyan felháborodott bár nem értem, hogy miért. Hiába ő a fiatalabb mindig úgy védelmezi, a nővérét mintha csak a húga lenne. Nem hibáztatom Darcy a kis méretével és a baba arcával inkább tűnik fiatalabbnak, mint a már most 2 méteres Aiden.

A szememet dörzsölöm és nagyot sóhajtok.

- Aiden miért vetted el a nővéred holmiját? – az orrnyergem csippentettem össze. – Azt hittem, hogy már magad mögött hagytad ezt a korszakodat.

- Ezért! – Aiden feltartja a falatnyi anyagot amiről, először meg sem tudom állapítani, hogy micsoda. Aztán leesik, hogy egy csipke ruha akar lenni. Persze ha nem hiányozna a többi része. Mondjuk úgy az összes többi.

Rögtön elborul az agyam.

Kikapom a győzedelmesen mosolygó Aiden kezéből a falatnyi anyagot és a lányom felé fordulok.

- Nem tudom eldönteni, hogy te most szórakozol, velem vagy tényleg fel szeretnél idegesíteni. – mondom neki még higgadtan míg a markomban szorítom össze az anyagot. Csepp lányomban van annyi tisztelet, hogy elpirul miközben elszégyelli magát.

- Na jó- Audrey elém lebben és átveszi a kezemből a ruhát. – Nyughass tigris. – nyom egy csókot az arcomra.

- Anya miért hordhatott ilyen ruhákat 18 évesen? – von kérdőre Darcy.