Changed My Mind [H.S ]

100.rész [Epilógus]

           

- Délután látjuk egymást szépségem. - Harry arcomon mormogott, míg én hozzábújtam.

- Hihetetlen, hogy korán reggel már ott van a rágó a szádban. - mormogtam vissza a mellkasába, ami megremegett, amikor Harry felnevetett.

- Nem tagadhatom meg magam gyönyörűm. - Harry eltolt magától, hogy levigyorogjon rám.

- Audrey gyere már! - Cara a nyitott kocsi ajtóból integetett felém. Ezt mindketten figyelmen kívül hagytuk

- Remélem azért még meg fogsz ismerni. - mormogtam.

- Miért? - kuncogott.

- Te nem láttad Cara milyen sminkes bőröndöket szerzett. - forgattam meg a szemem.

Harry szeme elkerekedett.

- Cara! - kilátott oda neki rögtön.

- Mondjad szépfiú! - vigyorgott.

- Szeretném felismerni a gyermekem anyját délután. Légy szíves intézd úgy a dolgokat. - könyörgött, míg magához ölelt mintha nem engedne el ha Cara nem egyezik bele a feltételébe.

- Igyekszem a legjobbat nyújtani! - kiáltott vissza nevetve.

- Ettől féltem. - sóhajtottam.

Harry újra lenézett rám majd elmosolyodott, míg arcomon simított végig. - Találkozunk az oltárnál szépségem. - csókolt meg.

- Harry engedd, el azt a lányt had haladjunk. - most már Steph is kiszállt a kocsiból, hogy minket szétrebbentsen.

Harry nem engedett, sőt addig puszilgatott míg Steph meg nem fogta a kezemet, hogy arrébb ráncigáljon.

Egy utolsót intettem felé mielőtt Steph betuszkolt Cara városi terepjárójába. Addig néztem, míg ki nem kanyarodtunk a bejárat elől.

Darcy és az ikrek a nagyszüleikkel készültek a nagy napra Harry és az én szüleim egy szállodában szálltak meg a belvárosban Steph és Niall szüleivel. Harry fizette az ott tartózkodásukat, bár eleinte mindenki visszautasította ezt a felajánlást, de Harry hajthatatlan volt. A lányok és én Cara nyaralója felé vettük az irányt ahova már mindent leszállítottak és ahova majd az anyukám is érkezni fog.

A közös házunk a téboly színtere lett. Mindenhol emberek rohangálnak díszekkel a kezükben. Egy métert nem tudtál úgy megtenni, hogy ne akadtál volna bele valamilyen díszítő elembe. Ezért is zavartak el otthonról különben lépten, nyomon hason estem volna.

- Ne aggódj már Audrey. - szólt hátra Cara.

A visszapillantóban találkozott tekintetünk. Elmosolyodtam mire ő rám kacsintott.

Az igazság az, hogy nem aggódtam inkább egy jóleső izgalom futott át rajtam, ahogy a mai napra illetve a nap végére gondoltam. Harry nem volt hajlandó elmondani, hogy hova megyünk nászútra akárhogy könyörögtem neki. Próbáltam lekenyerezni, de az sem hatotta meg.

Hamarosan megérkeztünk Cara nyaralójába ahol szintén olyan nyüzsgés fogadott mintha csak a saját otthonomba érkeznék. Na, jó talán itt nem volt mindenkinek 220 a vérnyomása, hogy időben elkészül-e minden.

Cara és Steph két oldalról karolt belém majd vezetett a házban lévő társalgóba ahol egy igazi lányos szobát alakítottak ki. A társalgó elég nagy volt a ruha állványoknak a sminkes asztalnak és a rengeteg szétszórt virágcsokornak. Ugyanis én még nem döntöttem, hogy milyen legyen az esküvői csokrom.