Changed My Mind [H.S ]

6.rész

Amikor beléptem a fiúk nappalijába először csak a nagy rendetlenséget láttam, amin felnevettem. Szúrós szemmel a kiskutyámra néztem, -hah mintha érdekelné- aki egy számomra ismeretlen lány mellet állt. Felnéztem a lányra: a lila haja rendezetten omlott a vállára a szemei annyira hasonlítottak a Harryére, ahogy nappali vége felé nézett valamit... Inkább valakit. Arra néztem amerre ő és belenéztem Harry smaragd zöld szemébe, amikben a kétségbeesést láttam. Valaki megköszörülte a torkát mire mind a ketten lesütöttük a szemünket. -Á nem vette senki észre ne aggódj Audrey- ránéztem az előttem álló lila hajú lányra, aki a kezét nyújtotta.

- Szia, Gemma vagyok Harry nővére. - mosolygott rám kedvesen. Elképesztő mennyire hasonlítanak egymásra még a nemük különbözőségével is.

- Szia, Audrey vagyok. - Viszonoztam a mosolyát, míg Harry termett mellettem.

- Audrey beszélhetnénk? - kérdezte a kezét tördelve. Szegény milyen ideges volt. A Gemma féle félreértést letudtuk de még mindig volt mit megbeszélnünk.
Bólintottam.

Harry mutatta az utat fel az emeletre gondolom a szobájába.
Jól gondoltam, Harry bevezetett a szobájába, amiből nyílt két ajtó gondolom a fürdőbe és a gardróbjába. Az ajtóval szembe foglalt helyet a francia ágya, ami szépen be volt, ágyazva jobbra volt egy nagy fekete bőr kanapé. A falak körbe fehérek voltak, de ezt kidekorálta különböző poszterekkel, fényképekkel. Tipikus fiú szoba volt. Beljebb mentem a kanapéhoz majd leültem a jobb karfájára, amíg Harry a csukott ajtó előtt toporgott és a tarkóját vakarta mintha zavarban lenne.

- Mit szeretnél Harry? - mosolyogtam rá.

- Figyelj, ne haragudj azért, ahogy az iskolában bántak veled miattam. - vágta zsebre a kezét.

Összerezzentem, ahogy eszembe jutottak a gyűlölködő szavak.

- Időről időre ez történik ha megkedvelek valakit és ezt mások felé is kinyilvánítom. - túrt bele a hajába.- A gyűlölködőkkel nem tudok mit tenni de igérem, hogy nem mondok le erről a dologról,ami köztünk kezdett kialakulni. - nézett fel rám eltökélve. - Persze ha te is szeretnéd.

Elmosolyodtam odamentem hozzá adtam egy puszit az arcára, amibe belepirult.

- Szeretném.- emeletem fel az állát hogy a szemébe tudjak nézni. A szeme felragyogott csak úgy mint az arcánam többi része.

- Szeretném ha te diktálnád a tempót ebben. Semmire sem akarlak rákényszeríteni. - simított végig az arcomon.

Hálásan bólintottam.

- Csak hogy tudd én még sosem csináltam ilyet szóval...- hagytam a mondatot lebegni a levegőben.

- Semmi baj szépségem. - rázta a fejét mosolyogva.

Elmosolyodtam. Kezdett egyre jobban tetszeni ez a becézés

Ebben a pillanatban kordult megy a gyomrom. Mintha mennydörögne.

Természetesen mivel rólam van szó történnie kellett valami kínos dolognak, ami megzavarja a pillanatot.

- Csak nem éhes vagy? - nevetett rám.

- Öm de? - pirultam el.

- Mit szólnál ha főznék neked valamit?

- Tudsz főzni? - néztem rá kételkedve.

- Kissé sértő ez a tekintet. Persze,hogy tudok főzni!