Changed My Mind [H.S ]

38.rész

- Srácok álljatok már be a helyetekre! - kiáltott a fiúknak Pete. Már egy órája itt vagyunk, mert ma a fiúknak egész nap próbájuk lesz, hogy minden jól menjen az esti koncertre. Pete már egy ideje próbálja őket befogni, de teljesen elszabadultak. Én a nézőtéren ültem és a fejemet ingattam. Csinálnom kéne róluk pár normális képet, de így nem tudom a munkám végezni. Nem voltam a toppon. A fejem fájt és émelyegtem. Miután felkeltem hánytam, de Harryt nem akartam ezzel stresszelni. Így is elég ideges a koncert miatt.

- Na, köszönöm szépen, hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel. Kezdjük a pörgősebb számokkal. - csapta össze a kezeit Pete majd elkezdett nekik magyarázni kinek hova kell mennie.

Mikor a Little things-et próbálták teljesen elérzékenyültem és elsírtam magam. Mi van ma velem? Lehet ez azért volt, mert Harry végig a szemembe nézve énekelte a dalt bár ez nem biztos ok. Egy kéz érintette a vállamat, majd amikor odanéztem megláttam Stephet aki vigyorogva húzogatta a szemöldökét.  Lehervadt a mosolyogva, amikor az arcomat tanulmányozta. Mivel a mögöttem lévő sorba volt átugrott az én soromba majd le ült mellém.

- Hát te? - kérdeztem erőtlen hangon, míg az arcomra erőltettem egy mosolyt.

- Jöttem hozzád. De te borzalmasan nézel ki minden oké? -kérdezte, míg felálltunk, mert a fiúk szünetet tartottak. Hátra mentünk az öltözők felé.

- Nem igazán. - amint ezt kimondtam már rohantam is a WC-re, amit kicsit sokszor látogattam meg a mai nap. Épp, hogy beértem, amikor kiadtam magamból mindent. Nem értem mit hánytam ki, amikor ma egy falatot sem ettem. Steph a hátamat simogatta, míg hánytam.

Miután végeztem kimostam a számat majd megtöröltem.

- Valami rosszat ettél? - kérdezte, míg tovább kísért a folyosón.

- Nem ettem semmit. - mondtam. Kicsit jobban éreztem magam úgy tűnik, csak ez kellet, hogy jobban legyek. - De jobb. Határozottan. És éhes is vagyok. - nevettem fel. Steph kicsit ellazult majd beszélgetve karöltve mentünk végig a folyosón a fiúk öltözőjéig. Megállítottam mielőtt bemehetett volna. - Figyelj, nem szeretném, ha Harry aggódna úgy, hogy légyszi ne említsd neki ezt a dolgot. - mondtam neki. Steph nagy nehezen belement majd együtt léptünk be a szobába.

Steph egyenesen Niall karjai közé katapultálta magát így az esést követően ő hátra esett. Mind kinevettünk őket, de úgy tűnik, hogy nem nagyon érdekelte őket.

Kezeket éreztem a derekamon mire elvigyorodtam. Megfordultam majd szembe találtam magam egy vigyorgó Harryvel.

- Szia. - mondta majd adott egy csókot a számra.

- Szia. - mondtam vigyorogva. - Elfáradtál? - kérdeztem. Harry lassan bólogatott mire lebiggyesztettem az ajkam. - Srácok hány perc szünetetek van? - kérdeztem feléjük fordulva.

- Már csak 3 kor lesz, egy próba addig az elő zenekar gyakorol. - mondta Liam. Visszafordultam Harry felé. - Na, gyere, szépfiú most szépen aludni fogsz. - húztam ki magam után a közös öltözőből.

- Azt sem tudod melyik az én szobám. - mondta nevetve. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, amikor megálltam a saját öltözője előtt, amire nagy betűkkel volt kiírva, hogy HARRY STYLES.  - Ez nem ér. - nyafogott. Vigyorogva húztam be az öltözőjébe.

- Akkor te most szépen lefekszel ide aludni. - mutattam a kanapéra.

- Csak akkor, ha jössz velem. - mondta, míg lehúzott magával a kanapéra.

- Nem fogunk elférni. - nevettem.

- Megoldjuk, majd alszol rajtam. - mormogta a fülembe, míg puszikkal hintette be a nyakamat. Az ölében ültem.