Changed My Mind [H.S ]

87. rész

Harry Styles

- Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk vacsorázni? - vetettem fel az ötletet míg Darcyval szórakoztam az ágyon ülve Audrey pedig szokása szerint megpróbálta rendbe rakni azt a kupit, amit én okoztam a másfél hét alatt.

- Akkor megyek el veled bárhova is, ha otthon is olyan rendet tartasz, mint amit most kreáltam. - szépségem elégedetten nézett végig a tisztaszobán. - Ha én nem lennék, elnyelnének téged a ruháid. - ült a hátam mögé és átölelte a derekamat.

- Megoldható. - dőltem hátra pont rá. Telibe.

- Harry te Jeti! Agyonnyomsz! - kiáltott nevetve mögülem.

- Kár lenne érted. - megfordultam így is rajta feküdtem, de a fejem a hasán nyugodott. Nyomtam egy puszit a hasára.

- Harry nem vagyok terhes. - rázta a fejét szomorúan.

- Nem puszilgathatom a hasad anélkül, hogy terhes lennél? - vontam kérdőre, de mintha ő nem is figyelt volna rám.

- El fogok menni az orvoshoz. - birizgálta a hajam, míg magában megjegyezte.

- Gondolod, hogy valami baj van? - kérdeztem, míg a hasát cirógattam. Darcy a hátamra kúszott majd az oldalam mellé huppant.

- Fogalmam sincs. - temette kezébe az arcát.

- Hé. - ültem fel hozzá majd én voltam az, aki az ölembe vettem őt majd Audrey is így cselekedett kislányunkkal. - Semmi baj nincsen szépségem. - mormoltam az arcára, de ő egész testében remegett. - Nyugodj meg szerelmem kérlek. - fordítottam magam felé az arcát.

- Azt nem tudnám elviselni, ha nem, lehetne Darcynak több testvére Harry. - sírta el magát.

- Lesz több testvére. - biztosítottam. - Nem csak egy, hanem egy egész tucat. - kuncogtam.

- Hogyne. - forgatta meg könnyes szemét.

- Nem kell aggódnod emiatt Audrey. - mormoltam letörölve könnyeit.

- Mi van, ha nem tudom megadni neked a nagycsaládot, amit, szeretnél? - kérdezte.

- Akkor kiscsalád leszünk, és úgyis én leszek a legboldogabb férfi a világon. - csókoltam meg. - Hova szeretnél menni, vacsorázni? - tereltem el a figyelmét.

- Nem tudom bárhova. - nevetett fel. A kezébe fogta Darcyt majd lovagló ülésben helyezkedett el a combomon. Kis hercegnőnk közöttünk ült. - Olyan rosszul érzem magam, amiért őt lepasszoljuk. - fintorgott, míg végigsimított kisbabánk haján.

- Ne mond ezt. Maximum 2 órát leszünk távol. - simítottam ki a haját szeméből. - Sőt tudod mit? Elindulunk kora este, hogy minél hamarabb otthon legyünk.

- Ki fog rá vigyázni? - kérdezte.

- Szólok Liamnek vagy Caranak és Dylannek. - vetettem fel az ötletet. Nem tudja, hogy már napok óta ezt az estét tervezem.

- Őket így mind egyszerre. - imitálta a kezével. - Talán elegek lesznek ennek a kis izgágának. - nyomott egy puszit Darcy orrára. - Amikor a képernyőn keresztül látott szegény teljesen el volt kámpicsorodva. Nem értette miért nem érhet hozzád. - mondta. - Képzeld csak Gemma tudta megnyugtatni. Pedig Anne iránt különösen is odavolt mégis Gemma nyugtatta meg. - mondta. - De be nem állt a szája amíg ott voltunk. Persze nekem kellett tolmácsolnom. - kuncgotott.

- Akkor most gondolom Gemma végtelenül büszke magára. - mormoltam.

- Mondhatjuk így is. - nevetett fel. - Ez olyan furcsa-. - nézett rám.