Changed My Mind [H.S ]

49.rész

Stephanie szemszöge.

Fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni. Nem merem, neki elmondani félek, hogy kiakad. Niall követett fel a szobájába ahol leült az ágyára, míg én fel-alá sétáltam megfogalmazva magamban a dolgokat. A hasamat simítottam idegességemben ami Niallnek is szemet szúrt.

- Éhes vagy? - nyújtotta felém a szendvicsét.

A fejemet ráztam.

- Stephanie ugye nem vagy anorexiás? - sápadt le. Mindig a teljes nevemet használta, ha komolyan gondolt valamit.

- Nem te hülye nem vagyok anorexiás. - intettem le.

- Akkor bulémiás? - rémült meg.

- Niall. - néztem rá fapofával. - Nem.

- Akkor jó. - vigyorgott lelkesen majd boldogan majszolta tovább a szendvicsét. A fejemet ráztam majd nagy levegőt vettem és kimondtam.

- Niall én terh..- megakadtam a mondatomba amikor Niall egy orbitálist hapcizott.

- Belement a bors az orromba. Van egy zsepid? - kérdezte. A fejemet ráztam.

- Miért tettél borsot a szendvicsedbe? - követtem a fürdőbe, amíg egy WC papír darabkába fújta az orrát.

- Úgy pikánsabb. - Vont vállat. - Mit is kezdtél el mondani? - kérdezte.

- Azt hogy én te....- megint nem tudtam befejezni a mondatot, mert amikor az orrát fújta az olyan hanggal járt, mint az elefánt hangja.

- Francba már. - szitkozódtam majd bevonultam a szobába és rádőltem az ágyra.

- Bocsi manó. De most már mondhatod. - vigyorgott, míg felém mászott és nyomott egy puszit az orromra. - Mit szerettél volna elmondani? - söpört ki egy tincset az arcomból. A szemébe néztem.

- Terhes vagyok Niall. - mondtam Niallnek pedig ekkor fagyott le az arcáról a mosoly.

Audrey szemszöge.

Mindenféle hang hallatszott Niall szobája felöl csak egy boldog sikítás vagy felkiáltás és nevetés nem.

- Szerinted elmondta neki? - kérdeztem Eleanort de ekkor megjelent Niall sebesen lerobogva a lépcsőn majd át a nappalin az előszobán a bejáratig ahol elhagyta a házat.

- Ajjaj. - mondta Perrie suttogva.

- Ez így nem lesz jó. - mondta Liam majd Niall után ment.

- Steph! - szólaltam fel hirtelen majd a három lánnyal egyszerre álltunk és robogtunk fel az emeletre. Niall szobájának ajtaja nyitva volt Steph az ágyon ült, térdeit felhúzva.

- Steph. - szólította meg Perrie. Az említett felkapta a fejét majd szomorúan elmosolyodott és ránk nézett.

- Nem szeretné. - és amint kimondta felzokogott.

- Mondott valamit? - kérdezte Perrie míg leült mellé.

- Semmit. - rázta a fejét zokogva. - Csak felállt és kiviharzott a szobából.

- Láttuk. Kiment a házból is. - mondta Eleanor.

- Elvetetem. - jelentette ki.

- Nem! - kiáltottam fel. - Nem teheted, egy embert ölsz meg! - keltem ki magamból.

- Igen Steph és már nem is tudod elvetetni. - rázta a fejét Eleanor.

- Nem biztos, hogy Niall nem akarja. - nyugtattam.