Changed My Mind [H.S ]

25.rész

Audrey Benett

Ez maga a katasztrófa.

Harry Stylesal lenni összezárva fél éven keresztül?
Legszívesebben lemondanék az egészről de akkor biztos,hogy búcsút inthetnék a munkámnak.

Nagyon dühös voltam Harryre most.
De egy részem egy 3 hónapja mélyen elrejtett részem örült neki. Örült annak, hogy Harry nem adja fel, hogy visszaszerezzen. Na, ez a részem volt a legkisebb jelen pillanatban. Úgy letöröltem volna azt az önelégült vigyort a képéről. Hogy fogom én ezt elmondani Bennek? Mit fogok neki mondani?
Tegnap mikor Ben hazavitt a házunk előtt megcsókolt és én nem löktem el magamtól ezt követte a kérdés, hogy leszek-e a barátnője, amire természetesen igent mondtam.Okom nem volt rá, hogy nemet mondjak. Bár Bennél nem éreztem ugyanazt, mint Harrynél. Szerintem senkinél sem fogom már ugyanazt érezni....

Vissza futottam a szüleim házához. Beléptem az ajtón majd felrohantam az emeletre a fürdőszobámba. Ledobtam magamról mindent majd beálltam a vízsugár alá. A meleg víz mindig lenyugtatott most sem történt volna másként, ha nem ugranak be az emlékek amikor Harryvel fogócskáztunk és minden jó volt közöttünk. A könnyeim a zuhanyzó vizével keveredtek. Kiléptem a zuhanyzóból immár lenyugodva majd magamra kaptam egy törölközőt és kiléptem a szobába.

Kimerültnek éreztem magam és megtépázottnak.

Miután felöltöztem felkaptam a kocsim kulcsát az asztalról, lementem a földszintre majd elhagytam a házat. Útközben rengeteget gondolkoztam hogyan is fogom beadni Bennek, hogy történetesen az exemmel leszek fél évig bezárva egy turnébuszba, na, jó néha egy nagy szállodába. Hazudni nem tudok, még ha akarnék se mivel a főnök fia így biztos mindenről tud. A telefonomat a dokkolójába tettem majd tárcsáztam, Bent aki pár pillanat múlva fel is vette.

- Szia Audrey pont most akartalak hívni, hogy elmondjak valamit, amit az apámtól hallottam. - na, mit mondtam előtte semmi nem marad titokban. A hangja izgatott volt, ami nem stimmelt.

- Már tudom Ben, édesapád asszisztense felhívott. - mondtam monoton hangon.

- Ja, oké. De hé, mért nem vagy emiatt boldog? Sokat tanulhatsz egy ilyen út során, rengeteg emberrel fogsz találkozni. Bár nekem hiányozni fogsz. - motyogta el a végét mire mosolyognom kellet.

- Ben tudod, kikkel megyek? - kérdeztem.

- Ööö nem. - áhá, szóval itt van a bökkenő. Ben nem is tudja, kikkel megyek. Hát persze, hogy rám marad a munka neheze. - Miért kikkel? - kérdezte. Megálltam egy piros lámpánál majd az arcomat a kezeimbe temettem.

- A One Directionnel. -morogtam. Egy koppanást hallottam majd Ben szólt bele, nyílván kiesett a telefon a kezéből.

- Nem mehetsz el azokkal a nyomikkal! - jelentette ki mire kifújtam a levegőt és elindultam, mert váltott a lámpa. Tessék ugye mondtam, hogy ez lesz?! Mivel nem volt kedvem veszekedni ezért csak ennyit mondtam.

- Ben nem tudok mit csinálni, kérlek, fogadd el.

***

Bennel az utolsó bőröndjeimet pakoltuk a kocsijába. Felajánlotta, hogy elvisz a stadionhoz ahol ma lesz a nyitó koncert.

Az úton megbeszéltük, hogy szinte mindennap hívjuk egymást. Nem számít, mi történik, sosem nyomjuk rá a másikra a telefont.

Ben leparkolt a stadion parkolójában ahova csak a technikusok és a biztonságiak voltak. Egy külön autóval fognak minket elvinni a buszhoz a koncert után. Mikor kiszálltam megláttam a fiúkat focizni egy kicsit arrébb tőlünk egy üres területen Niall szúrt ki elsőnek majd integetett vidáman visszaintegettem majd hátra mentem a csomagtartóhoz és kipakoltam. A biztonsági emberek már be is pakolták a nagy fekete terepjáróba. Nem tartottam szükségesnek hogy még bemenjek ezért még kint beszélgettem Bennel. A kocsijának dőlve fogta meg a derekamat, míg én vigyorogva átkaroltam a nyakát. Ben mesélt egy viccet mire a fejemet hátravetve felnevettem majd vigyorogva ránéztem. Körülbelül még 10 percig beszélgettünk, amikor valaki odafütyült mielőtt az ajkunk találkozhatott volna.