Changed My Mind [H.S ]

92.rész

- Harry. - mormoltam ajkára.

- Hmm? - mormolt vissza félálomban.

- Megyek a ruhapróbára a lányokkal. - elmosolyodtam, ahogy még csukott szemmel bólintott, majd amikor fel is fogta mit mondtam kinyitotta a szemét. - Szia, nagyfiú. - nyomtam egy csókot a szájára, amikor csücsörített.

Harry az ölembe hajtotta a fejét majd egy puszit nyomott a hasamra. - Vigyázz anyára Jamie. - dörmögte én pedig elvigyorodtam, hogy elnevezte a kis pocaklakómat már így rögtön pedig még azt sem lehet tudni, hogy fiú vagy lány. Harry végigpuszilta a hasamat majd az én ajkaimra is nyomott párat. - Most már mehetsz is. - vigyorodott el kábán.

Darcy a másik oldalán aludt őt nem viszem magammal mivel Harry állítása szerint egész nap itthon lesz én pedig nem akartam boltról boltra hurcolászni a kis hercegnőmet.

- Jók legyetek. - nyomtam egy puszit Darcy arcára majd a táskámat felkapva mentem ki a szobából otthagyva életem 2 nagy szerelmét.

***

Stephel és Caraval a városban találkoztunk az egyik tegnap felkeresett ruha szalon előtt. Én mentem anyukámmal Steph pedig Caraval.

- Készen állsz? - vigyorgott rám Anya a kocsiban. Miután felvettem nem engedte, hogy én vezessek.

- Készen. - sóhajtottam.

Már most utáltam a ruhavásárlás minden percét.

- Sziasztok, lányok! - köszöntötte boldogan a barátnőimet ők pedig ugyanolyan lelkesedéssel fogadták.

- Audrey legalább tegyél, úgy mintha élveznéd. - nyögött fel Steph szemrevételezve.

- Még el sem kezdtük. - mondtam.

- Pont ez az. - mutatott rá a dologra.

- Jó igyekszem. - simítottam a kezem növekvő pocakomra. - De ha nem találunk rám való ruhát, akkor egy pólóban és melegítőben állok az oltár elé. - mutattam végig a társaságon.

- Még mit nem! - szólalt fel Anyukám majd belém karolt. - Ez egy ilyen ruhaszalon édesem biztos, hogy fogunk találni valamit ne aggódj. - beráncigált az üzlete ahol már oda is termett az egyik egyenruhába öltözött alkalmazott.

- Jó napot üdvözlöm önöket ön Audrey Benett a menyasszony? - kérdezte rám pillantva.

- Ennyire látszik? - fintorogtam.

Az alkalmazott név szerint Martha felnevetett majd próbálta oldani a hangulatot. - Nem ön az első várandós menyasszony, aki ilyen arccal lép be az üzletünkbe arra számítva, hogy nem lesz számára ruha. - kacsintott. - Általában ők találják meg legelőször álmaik ruháját. - suttogta oda kezével eltakarva száját mintha csak egy titkot osztott volna meg. Nem mintha Anyáék még mellettünk lettek volna.

- Legyen igaza. - bólintottam elmosolyodva.

- Gondoskodom róla. - vigyorodott el majd megpróbálta összeterelni anyáékat mérsékelt sikerrel. - Javaslom, hölgyeim menjünk, az egyik szalon szobánkba ahol kényelmesen helyet foglalhatnak.

A bolt kifinomult volt és sugárzott róla a jó stílusérzék.

- Van valami elképzelése? - kérdezte, míg átsétáltunk egy nagyobb szobába ahol helyet foglaltunk.

- Hát a fűzős ruhákról már lemondtam. - sóhajtottam, ahogy lepillantottam a hasamra. - Tetszenek a csipkés simulós egyszerű ruhák. - rántottam vállat.

- Imádja a csipkét. - szólalt fel anya.

- Csipke simulós egyszerű értettem. - állt fel a helyéről. - Mikor lesz az esküvő? - kérdezte rám pillantva.