Changed My Mind [H.S ]

42.rész

- Steph! Segíts! - pánikoltam.

- Elintézem. - intett le majd én bementem a házba és elbújtam a babaszobába, a ruhás szekrénybe, aminek rácsos volt az ajtaja így kiláttam belőle, de kívülről nem látszottam.

Pár perccel később hallottam Steph és Harry civakodását.

- Harry! Nem érted, hogy nincs itthon? - ordította dühösen Steph.

- Tudom, hogy itthon van! Hagyj békén Steph látnom kell! - kiáltotta kétségbeesetten Harry mire a szíven elszorult.

- Ne menj be oda Harry! - kiabálta Steph pont az ajtó előtt majd megláttam őt teljes életnagyságba. Hirtelen rontott be az ajtón és egy pillanatra lefagyott a szoba láttán. Steph keresztbetett kézzel állt az ajtóba, míg a lábával dobolt.

- Hát ez? - kérdezte Harry suttogva.

- Darcy szobája. Audrey szüleivel és Dylannel terveztük és csináltuk. - mondta Steph.

- Mindig azt hittem, hogy egy házban fogunk lakni mi hárman. - mondta Harry. - Viharban Darcy átrohant volna hozzánk, hogy velünk aludjon. Közöttünk feküdt volna. - a kiságyat tanulmányozta, míg beszélt. Steph arca kicsit megenyhült, míg Harry felé közeledett és a kezét a vállára simította.

- Ez nem a te hibád Harry. - mondta neki, míg Harry a kiságyon támaszkodott a két kezével. Izmai megfeszültek, ahogy a fejét lehajtotta.

- Igenis az én hibám. - sírt mire bennem a levegő is elakadt. Utáltam, ha sírni látom olyankor én is mindig sírtam. - Nem tudtam őket megvédeni ott tartani magam mellett. És most lesz egy lányom, akit alig fogok látni. És a szerelmem, aki gyereket szül nekem, de sosem lehetünk együtt. Szerinte. Elintéznék neki mindent, hogy boldog legyen. - mondta sírva.

- Audrey nem fogja tőled elvenni Darcyt. - nyugtatta Steph.

- Nem? - kérdezte meglepődve mégis reménnyel a hangjában.

- Dehogyis! Nem szívtelen. - bizonygatta Steph.

Legszívesebben oda mentem volna és addig öleltem volna, amíg meg nem nyugszik. Annyira rossz volt őt így látni és a tudat, hogy azt hitte elszakítanám tőle a lányát fájt.

- Feleségül akartam venni. - mondta Harry mire a szemeim kitágultak.

- Tudom. - mondta Steph. MI?!

- Muszáj beszélnem vele. - mondta Harry majd kiviharzott a szobából Stephet otthagyva.

Steph a kezébe temette az arcát, míg én kiléptem a szekrényből.

- Ne haragudj. - mondta, míg mellé értem.

- Miért nem mondtad el? - kérdeztem nyugodtan.

- Megkérdeztem, hogy hozzá mennél-e és amikor mondtam, hogy nem akkor már nem tartottam szükségesnek. Harrynek elmondtam, hogy ezt mondtad. A turné záró koncertjén akart felhívni a színpadra és megkérni a kezed. - mondta Steph mire teljesen ledöbbentem. - De még időben szóltam neki ezért is hívták be aznap este Paulék. Ő mondta el nekik, hogy terhes vagy. Ők csak a házasság miatt hívták be. - mondta Steph. - Audrey nem fog elmenni innen, amíg nem beszélt veled. - kezdte. - Neked kell elküldened. - suttogta.

- Tudom. - mondtam fájdalmasan.

- Ha jól láttam a szobádba ment. - mondta Steph mire erőt vettem magamon és átmentem a szobámba. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem majd benyitottam. Harry az ágyra dőlt le a plafon felé emelve a tekintetét, míg sírt. Nem hallotta, hogy bejöttem.