Changed My Mind [H.S ]

18.rész

Audrey Benett

Magamra zártam a szobám ajtaját. Senkivel sem akartam beszélni még mindig le voltam sokkolva az előbb történtektől. Nem hittem volna, hogy Harry tud ilyen is lenni. És Ben?! Ki nem néztem volna belőle ilyesmit. De mégis ahogy láttam, hogy Harryt bántja leírhatatlanul rossz érzés volt. A telefonom folyton csörgött hol Harry hívott hol Ben. Egyikkőjüknek sem vettem fel senkivel sem akartam beszélni. Harryre még mindig haragudtam, amiért úgy leordított. A telefonom újra megcsörrent, de ezúttal nem Harry volt még csak nem is Ben. Perrie volt. Rengeteget gondolkoztam, hogy felvegyem-e vagy ne. Végül felvettem mielőtt abba maradt volna a csörgés.

- Haló? - kérdeztem vékony rekedtes hangom.

- Bébi hallottam mi történt előttetek jól vagy? - hadarta a telefonba.

- Jól, Harry hogy van? - nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg nagyon aggódtam érte, még hogyha haragudtam is rá.

- Hát miután hazajött Eleanor helyre rakta az arcát, de nem szólt semmit. Most fent van a szobájában és senkivel nem hajlandó beszélni. Az ajtaját is bezárta. - mondta Perrie aggódóan a telefonba.

- Értem... Perrie nem tudok, veletek elmenni a premierre kérj bocsánatot helyettem a többiektől is ezek után nem tudnék kiállni a kamerák elé mintha mi sem történt volna.

- Semmi baj, megértelek. - mondta együtt érzően.

- köszönöm Perrie.  Majd még beszélünk, szia. - nyomtam ki a telefont. Már így is alig bírtam a könnyeimnek megálljt parancsolni.  Eldobtam a telefont az ágyamon és eldőltem rajta a párnába zokogva addig zokogtam, míg álomba nem sírtam magam.

***

Reggel iszonyatos fejfájásra keltem és arra, hogy valaki az ágyamon ül, aki nem más volt, mint Steph. Kótyagosan ültem fel és néztem rá felhúzott szemöldökkel, de ő még mindig nem nézett rám. Megköszörültem a torkomat mire rám nézett elvigyorodott és megölelt.

- Sziiiiaaa te kis álom manó! - vinnyogta.

- Steph, mit keresel itt? - kérdeztem kíváncsian miután elengedett. Végszóra anya toppant be a szobámba egy tálca palacsintával és narancslével.

- Én engedtem be. -vigyorgott rám, míg lerakta elém a tálcát majd rákacsintott Stephre. Én csak pislogtam kettőjük között. Az anyám és a barátnőm össze spanoltak. Ez egyre rosszabb. A fejemre húztam a takarót de Steph lerángatta rólam.

- Na, nincsen depizés nyomás ki a levegőre a kuckódból. Megyünk egy kis tereplovaglásra. - erre a mondatára felcsillant a szemem.

- De előbb reggelizz meg kincsem nem is vacsoráztál este semmit. - mondta anya kedvesen majd kiment a szobából és bezárta maga után az ajtót. Gyorsan megettük a Stephel a palacsintákat mivel egyedül nem tudtam volna megenni. Steph még falatozott, amikor én már tele voltam ezért elmentem a fürdőszobába míg ő eszik.

A tükörben a szemeim pirosak voltak a sok sírástól este, alatta sötét karikák húzódtak. Az arcom nagyon sápadt volt. A ruháim gyűröttek voltak. Leegyszerűsítve borzalmasan néztem ki. Levettem magamról a tegnapi ruháimat. Majd beálltam a jó meleg víz alá. 10 perce áztattam magam amikor Steph kopogott az ajtón, hogy már ideje lenne elkészülnöm és nem csak folyatni magamra a vizet, míg lemegy a nap. Pedig szívesebben álltam volna egész nap a zuhany alatt. Elzártam a vizet és törölközőbe csavartam magam és kivonultam a fürdőből. Steph előtt nem voltam szégyenlős így gond nélkül végig mentem a szobán be a gardróbomba. Felvettem a lovaglós ruháim, amit csak akkor veszek fel, ha terepre megyek. Csizmámat felhúztam a hajamat lófarokba fogtam majd kiléptem a gardróbomból.