Changed My Mind [H.S ]

29.rész

Harry szemszöge

Reggel fejfájásra keltem, és arra, hogy hallottam, ahogy Audrey sír. Nem érdekelt, hogy hol vagyok most és mi történt csak Audrey érdekelt. Szemeim gyorsan kipattantak felültem az ágyon és akkor láttam meg az ágyvégén ülni. Apró teste egy paplanba volt csavarva, fejét kezébe temette úgy zokogott. Felkeltem az ágyról majd a két kezemmel felemeltem és az ölembe húztam. Lábaim terpeszben voltak így ő ült közöttük. Észrevettem a kezébe a telefonját, amit olyan görcsösen szorongatott.

- Hé, Audrey mi a baj? - kérdeztem. Ő felém fordult, gyönyörű kék szemeivel engem nézett. A nyakamba borult és úgy zokogott tovább.

- Harry én annyira sajnálom elcsesztem mindent! - zokogta.

- Shh. Semmi baj itt vagyok neked. - apró puszit nyomtam a feje búbjára, míg a hátát simogattam, hogy megnyugodjon. Régen csak így tudott megnyugodni, úgy hogy közben elaludt. Ami most sem telt sok időbe.  Hamarosan az édes szuszogása lepte el a csendes szobát és én továbbra is a hátát simogattam. Hátra dőltem a párnákra hogy kényelmesebb legyen. Audrey erőtlen kezéből ekkor esett ki a telefonja. Nem tudom mi zaklatta fel ennyire, de biztos, hogy köze van valakihez, aki üzent neki. Feloldottam a telefonját és megnéztem ki írt neki, ami így felzaklatta. Volt egy sejtésem hogy ki volt. Ami be is igazolódott. Ben küldött neki egy igen szép üzenetet.

Ekkorát én még csalódtam Audrey senkiben. Láttam a tegnap esti kis kalandodat Harryvel tele van vele az internet. Vége! Remélem tisztába vagy vele és én vagyok a hülye hogy egy ilyen kis kurvára pazaroltam az időm. Felejts el

Miután ezt elolvastam legszívesebben kitörtem volna annak a kis görénynek a nyakát. Mi van, ha tele van vele az internet? Engem ugyan nem érdekel és Paulékat sem szerintem még vállon is veregetnének, hogy ügyes volt fiam végre. De Audreyt nagyon megbántotta, és szerintem meg is ijedt. Lenéztem a tündéri arcára, ami most piros volt a sok sírástól. Nagyon bánthatta az amit Ben írt neki. Egy kicsit nekem is bűntudatom volt, hiszen miattam volt az egész.

Óvatosan kimásztam Audrey alól, hogy beszéljek a fiúkkal már dél is elmúlt, úgyhogy már biztos fent vannak. Felkaptam egy bokszert majd kimentem a konyhába. Telefonommal Louist hívtam, aki rögtön fel is vette.

- Hát felébredtél? - köszöntött vidáman. Úgy tűnik őket sem érdekelték az interneten terjedő képek.

- Mi történt tegnap Louis? - kérdeztem.

- Nem telefon téma mindjárt átmegyek. - mondta majd lerakta. Pár perccel később kopogtak az ajtón Louis állt ott egy hülye vigyorral a képén.

- Jó reggelt napsugaram. - kiáltott fel.

- Louis fogd be Audrey alszik. - fogtam be a száját majd oda mentem és becsuktam a háló ajtaját.

- Ennyire kifárasztottad? - kérdezte vigyorogva.

- Kiborult miután Ben küldött neki egy nem túl kedves szakítós üzenetet. - mondtam komoran mire Louis szemei tágra nyíltak.

- Bocs haver nem tudtam. - mondta sajnálkozva

- Semmi gáz, de most elmesélnéd, hogy mi történt tegnap? - mondtam, míg leültünk a kanapéra.

- Hát mind a ketten rendesen felöntöttetek a garatra. Audrey elmenet táncolni aztán te is utána mentél. A többiekkel figyeltük, hogy ne csináljatok semmi hülyeséget. De ez nem jött össze, egymásnak estetek a tömegben. Niall elrántott tőle, de aztán megint visszamentél hozzá. Nem tudtunk semmit csinálni, amikor kézen fogva leléptetek. Én csak ennyiről tudok. Azt hogy mi történt itt azon már neked törni a fejed, de a karmolásokat és a szívás nyomokat a nyakadon elnézve nem kell rajta sokat gondolkozni. - mondta vigyorogva. - Beszéltem Paullal és azt mondta, hogy ma délután mindenképpen kézen fogva kell, elhagyjátok a hotelt, hogy tisztázódjon mindenkibe a dolog. - mondta utána komolyan.