Changed My Mind [H.S ]

46.rész

Harry szemszöge.

A váróban ültem a srácokkal. A fejemet a kezembe temettem, míg könnyeim áztatták az arcom. Miért történik ez velem? Mikor azt hiszem, minden rendben van, történik egy ilyen, ami teljesen felforgat mindent körülöttem.

Anya és Gemma a két oldalamon ültek. Mindenki aggódott én pedig egyenesen gyűlöltem magam. Steph amint meghallotta rohant ide a többiekkel. Niall fogta vissza, hogy ne keresse meg Kendallt és verje meg. Nem csalódtam. Már vagy egy órája annak, hogy Audreyt bevitték. Egy orvos se jött ki azóta. Kezdek aggódni.

- Harry kisfiam minden rendben lesz. - simogatta meg a hátamat anya.

- Nem akarok őket elveszíteni. - csuklott el a hangom, ahogy könnyes arcommal felé fordultam.

- Hé, Harry. - szólt Gemma mire felé néztem. - Nem fogod őket elveszíteni. - rázta a fejét. - A lányod nem egy átlagos baba. - vigyorodott el. - Hanem egy Styles baba. - kacsintott.

Nagyon halványan elmosolyodtam majd előre fordítottam a fejem, hogy üveges tekintettel meredjek a padlóra.

- Ms. Benett hozzátartozói? - kérdezte egy hang mire rögtön felkaptam a fejem és felálltam a helyemről.

- Igen a vőlegénye vagyok. A baba apja. - tisztában voltam azzal, hogy nem engednének be, ha csak azt mondanám, hogy a barátja vagyok és a Darcy apja. A többiek furán néztek rám, de szerintem le esett nekik a dolog. -Hogy van?- kérdeztem gyorsan.

- Hogy van az unokám? - kérdezte Anya.

- Bemehetünk hozzá? - jött mellénk Steph.

- Ms. Benett jól van. A vérnyomás ingadozás gyakori az utolsó hónapokban. Emiatt ájult el.

- A lányom, ugye semmi baja? - sürgettem.

- Az égvilágon semmi baja. Makkegészséges és igen aktív.

- Még szép, hogy aktív z én unokahúgom. - horkantott Gemma.

- Bemehetnek Ms. Benetthez azzal a feltétellel, hogy nem zaklatják fel. - mondta mi pedig bólintottunk. - Tanácsos lenne bent maradnia. Bármelyik nap beindulhat a szülés. - mondta tovább.

- Értettük. Köszönünk mindent. - hálálkodott anya majd kezet fogott a doktorral.

Nem bírtam tovább várni rögtön elindultam Audrey szobája felé ahonnan kijött az orvos. Halkan benyitottam. Ott feküdt Audrey az ablak mellett. Jobb kezébe infúzió a bal kezével a hasát fogta, míg az esős Londont nézte az ablakon keresztül.

- Kicsim. - alig találtam a hangom. Rám kapta tekintetét majd halványan elmosolyodott, míg én leöltem mellé egy székre.

- Szia. - mosolygott. A kezével végigsimított kipirult arcomon. - Utálom, ha miattam sírsz. - suttogta.

- Annyira aggódtam. - csókoltam meg az arcát.

- Felesleges volt, egy szavát nem hittem el annak a libának. - vigyorodott el míg az arcom simogatta.

- Azt hittem igen. Az a lány megszállott.

- A hatás kedvéért volt. Szegénynek milyen ciki lett volna, ha kimutatom, hogy nem hiszem el, amiket mond. Be akartam neki olvasni, de rendesen erre elájulok. - rázta a fejét.

- Nem is te lennél. - ráztam a fejem vigyorogva.

- Úgy bevertem volna neki. - tűnődött hangosan, míg a szoba egy távoli pontját nézte.

Felnevettem.

Ez volt a többiek végszava.

Anyával és Gemmával az élen jöttek be a többiek.