Changed My Mind [H.S ]

45/1 .rész

- Jó reggelt a hercegnőimnek. - köszöntött másnap reggel Harry vidáman. A konyhába csinálta a reggelinket. Egy nagyot ásítottam. - Nem vagy a reggelek embere. - kuncogott Harry.

- Ezt mond akkor, ha tudsz aludni egy plusz csomaggal. - morogtam, míg beleittam a narancslevembe és bevettem a vitaminokat, amit a terhesség alatt kell szednem. Lenne már vége. Nem tudom, meddig bírom.

- Egy Istennő vagy. - adott egy számra a puszit majd letette elém a rántottám.

- Te mióta tudsz főzni? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Én mindig is tudtam főzni. - ült le mellém majd büszkén kihúzta magát.

- Bezzeg a legelején nem tudtál. Hogy is volt? Túl főzted a tésztát a makarónihoz? - gondolkodtam el hangosan.

- Megdolgoztattalak. - kuncogott, ahogy a falaton csámcsogott.

- Direkt velem főzetted meg! - szóltam fel tetetett felháborodással, míg meglöktem a vállát.

- Talán. - kuncogott.

- Majd megtanulhatsz pár bébiétel receptet is. - kacsintottam rá.

- Mindenképpen. - vigyorgott.

***

Miután Harryvel megreggeliztünk vállalta a mosogatást, míg én ledőltem a kanapéra a nappaliban és a laptopomat a kezembe vettem. Meg kéne néznem az postafiókom. Hátha akad ott valami.

Rengeteg twitteres email volt. Kíváncsian kattintottam egy youtube videóra, amit az egyik fan linkelt be. A videóban Harry van. Még az x faktorban, amikor főzött. Istenem milyen más volt. Az a haj.. Még a tetkói se voltak meg és a hangja is vékonyabb volt. Felnevettem a videó láttán. Az oldalsávban még rengeteg ilyen videó volt róla és én pedig lelkesen nyitottam meg őket.

- Min nevetsz ennyire? - kérdezte, míg lehuppant mellém.

- Rajtad. - nevettem, míg a videóra mutattam ahol a fiúk voltak plusz Harry, aki, nos.. Meztelen volt. De persze ki volt takarva a lényeg. - Komolyan így mászkáltál a fiúk előtt? - kuncogtam.

- Naná. - rántott vállat.

Harryvel tovább nézegettük a régi videókat, rajta amin én néha röhögő görcsöt kaptam ő csak fogta a fejét vagy együtt röhögtünk.

11 óra fele döntöttem úgy, hogy elég volt a hülyeségből. Elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem találkozunk. Valószínűleg most is szingli lennék, és egyedül tengetném a napjaimat. Talán Stephel.

- Akkora mázli, hogy találkoztunk. - mormolta a hajamba Harry majd adott egy csókot az arcomra. A vállára hajtottam a fejem.

- Pont ezen gondolkoztam. - vigyorodtam el.

- Rólad nincsenek videók az interneten? - kérdezte és már az ölébe is vette a laptopot.

- Hiába. Harry nem fogsz találni semmit. - nevettem.

- Aha. Akkor ez mi? - fordította felém a laptopot, amin bizony ott szerepeltem én kb 15 évesen. A régi Facebookomon. Jézusom! Ez még megvan?

- Harry add ide. - nyújtottam érte a kezem.

- Eszemben sincs. - rázta a fejét. - Hűha. - vigyorodott el. Szégyelltem ezeket a képeket. Gondolom nektek is volt egy olyan korszakotok, amikor össze vissza fényképeztétek magatokat és már raktátok fel a netre. Nos mivel nekem nem voltak barátaim itt éltem ki magam. Nem számított ki látja, de én felraktam.

- Kapcsold ki. - próbáltam ki kapni a kezéből, de kicsit korlátozott voltam mozgás terén.

- Ahw. De édes. - cukkolt, amikor az egyik 5. osztályos képemet hozta be a képernyőn.

- Igazi egyéniség voltam. - húztam ki magam büszkén, de nem, sokáig mert a hátam rögtön bele fájdult így hát visszaereszkedtem az eredeti pozíciómba.

- Hú de csinos. - kuncogott Harry. A nyolcadik osztályos képemet nézte az első bálomat. - Az Dylan? - kérdezte a szemüveges srácra mutatva.

- Aha. - nevettem fel.

- Köszönjük pubertás. - tette össze a kezét, míg felnézett az égre mintha imádkozna.

- Igen. - kuncogtam. - Jó munkát végzett rajtad.

- Én szép gyerek voltam. - vigyorgott rám. Felnevetett, amikor egy újabb képre kattintott, ami rólam készült.

- Nagyon csúnya kislány voltam. - motyogtam a fejemet a párnába temetve.

- Egyáltalán nem. - rázta a fejét vigyorogva. - Gyönyörű voltál akkor is és most is. Gondolj bele mi lett volna, ha egy általánosba járunk. - vigyorgott.

- Akkor valószínűleg észre sem veszel. A nagy front ember Harry Styles. - gúnyolódtam.

- Biztos észrevettem volna egy ilyen gyönyörűséget. - hajolt az arcomba vigyorogva.

- Biztos, hogy nem. - nyújtottam rá a nyelvem.

- A lényeg, hogy megtaláltalak és nagyon szeretlek. - mondta majd adott egy puszit a számra.

- Akkor is mond majd ezt, ha a lányod nem lesz a legszebb az elfuserált génjeim miatt. - kuncogtam.

- Olyan gyönyörű lesz, mint az anyukája. - nyomott egy puszit a hasamra.

- Sütit akarok enni. - mondtam.

- Csináljunk. - csillant fel a szeme Harrynek. Elvigyorodtam majd felkeltem a kanapéról és bemente a konyhába, míg Harry követett.

- Mit süssünk? - doboltam az ujjammal az államon. Nagyon vágytam az édességre.

- Muffint. - mondta Harry.