Changed My Mind [H.S ]

50.rész

Niall szemszöge.

- Nem mondok ki olyat, ami nem igaz.

Ennyi volt. A szívem darabokban. A telefon lebukfencezett a kezemből ahogy Stephanie bontotta a vonalat.

- Niall..- szólt Liam.

- Hallottátok? - kérdeztem halkan. A fiúk bólintottak.

Őszintén nem álltam messze attól, hogy úgy bömböljek, mint egy kislány.

Ha nem szeret az eddigi mind színjáték volt?

Fájdalmasan felnevettem majd letöröltem egy könnycseppet az arcomról.

- Mindannyian tudjuk, hogy csak azért mondta, mert megbántottad. - mondta Zayn.

Harry hirtelen felállt majd a kézi poggyászom kivette a kezemből. Értetlenül néztem rájuk.

- Menj! - szóltak rám mindannyian.

- Paul? - kérdeztem.

- Majd mi elintézzük. - mondta Liam.

- Még utánunk tudsz jönni, a fellépés csak holnap délután lesz. Nem is értem mért kell ilyen hamar odamenni. - rázta a fejét Harry nyilván dühös volt, hogy ott kellet hagyni Audreyt és Darcyt. - Steph nálunk van, siess Niall! - sürgetett.

- Ti vagytok a legjobbak. - mosolyogtam rájuk a váró ajtajából majd becsuktam magam mögött és végigrohantam a reptéren ki az utcára ahol fotósok hada várt. Végül sikerült beülnöm egy taxiba majd a sofőr indított.

Stephanie szemszöge.

A nappaliban ültem Audreyval miután lefektette aludni Darcyt egy kicsit. A babafigyelővel kezében tért vissza és huppant le mellém a kanapéra.

- Örülök, hogy ilyen sportos és könnyed vagy. - morogtam. Én már így is megdagadva éreztem magam. - Olyan mintha megpuffadnék.

- Oh várd ki a végét lesz ez jobb is. - kacsintott rám majd megveregette a combomat.

- Ezt nem gondoltam át. - nyögtem fel.

- Én is így voltam vele aztán elkezdett rugdalózni. - vigyorodott el Audrey. - Onnantól, kezdve tudtam, hogy megéri érte a szenvedés.

- Legyen igazad. - mondtam majd elhelyezkedtem a kanapén, hogy kényelmes legyen.

- Kapcsoljak be valami filmet? - kérdezte.

- Nem szükséges úgyis mindjárt bealszok. - ásítottam.

- Ismerős. - bólogatott. - Befaltam aztán elaludtam. - nevetett.

- Igen pont ezt történik. - kuncogtam.

- Akkor inkább menj fel a szobába. - javasolta.

- Nem rossz ötlet. - mondtam majd felkecmeregtem az kanapéról és lassan felmentem a lépcsőn a szobába, ami ideiglenesen az enyém. Befeküdtem az ágyba majd magamra húztam a takarót.

Nem fogok sírni. Nem fogok sírni. Nem fogok sírni.

Mantraként hajtogattam magam, hogy könnyeimet visszatudjam fogni. Nem akartam Niallre gondolni, de nem tudtam mit tenni ellene mindenhol ott volt bárhova néztem. Az emlékek peregtek a szemem előtt. A közösen eltöltött idő az emlékek. Észre sem vettem, hogy a könnyeim már a párnát áztatják.

Lentről Audrey hangja hallatszódott, de nem értettem belőle nyilván telefonál. Halkan pityeregtem vártam, hogy elaludjak, de ekkor nyílt az ajtó.