Changed My Mind [H.S ]

30.rész

Audrey szemszöge

-Deee.- mondtam még nevetve de utána kicsit komolyabbra vettem a hangsúlyt. -Harry figyelj beszéljünk egy kicsit másról...-a hangom érezhetően megremegett.

- Baj van Audrey?- kérdezte Harry immár aggodalommal a szemébe. - Tudod nekem bármit elmondhatsz kicsim.

- Az van hogy tudod a lányoknál van ez az izé...- motyogtam össze vissza mert nem tudtam Harry hogy értené meg esetleges kiakadás nélkül.

-Audrey mondd már!- mondta kissé idegesebb hangnemben.

- Jó oké. Na szóval kibököm ...megjött. - éreztem hogy a pír kapásból elönti az arcom ezért nem is mertem Harry szemébe nézni.

- Ennyi?- kérdezte Harry teljesen lazán de valahogy furcsa volt.

- Igen ennyi. Miért őőő nem zavar?- kérdeztem tényleg meglepődve.

- Nem. Audrey ez végzetes probléma annyira hogy most rögtön ki is löklek a buszból .- jött oda mosolyogva és adott egy puszit a számra. Én erre a megnyilvánulására belebokszoltam a kemény izmos karjába amit tuti meg se érzett majd viszonoztam a pusziját egy jó hosszú csókkal

- Elszaladok lezuhanyozom. - mondtam a csókunkat megszakítva.

- Miért? Kb.15 perc és ott vagyunk a szállodánál. - kérdezte Harry furcsállva.

- Hmm igaz okés  akkor viszont.. - húztam közelebb magamhoz- ..adj egy jó nagy csókot Bodri.

Harry szemszöge

Végre leszálltunk a buszról. Nem tudom hogy bírtam ki. Őszintén szólva kicsit kiakadtam azon hogy Audreynak megjött. Sosem volt még egyéjszakásnál másabb kapcsolatom ezért nem tudtam ezt hogy kezelni. A gondolataimat egy hozzám vágott melltartó zavarta meg amit egy őrült rajongó vágott hozzám a szálloda előtti biztonsági korlát mögül. Gyorsan ledobtam magamról de Audrey jót nevetett a dolgon. Ahogy beértünk a szokásos módon Paul kiosztotta a szobákat.

- Liam és Niall ti együtt vagytok megint. De ha lehet most ne forduljon elő a szendvicskergetőzés mint a múltkor.506-os szoba. -kizárt .Mondtam magamban nevetve.

- Meglesz apuciii.- mondta Nialler és Payne train mesterien elnyávogva a mondatot.

- Helyes. - bólintott Paul majd folytatta - Zayn,Louis 507-es szoba. Veletek nem lesz gond de figyeljetek a suhancokra. - Harry és Audrey- fordult most felénk-508-as szoba. - dobta Paul hozzám a kulcsot amit rutinosan elkaptam és villantottam egy fél mosolyt válaszul.

- Na futás fel aludni. Reggel pedig átugrunk szétnézni a stadionba... - és még be se fejezte mindenki nyomulva elindult a lift felé mert tudtuk hogy ennyi csomaggal tuti nem tudunk beszállni egyszerre.

- Nyertüüüüünk. - ordította Niall,Liam és Zayn a záródó liftajtó mögül. Király most várhatunk.

15 perccel később felértünk az 5.re GYALOG mivel drága Nialler kitalálta hogy a szálloda liftjének összes gombját benyomja szívatásból de azzal nem számolt hogy az épület rohadt magas ezért mi kín szenvedve elindultunk gyalog. Audrey Louval karöltve húzott el a szobánk ajtajáig mivel én teljesen kidőltem. Lábra álltam valahogy és kinyitottam az ajtót. A szoba nagyon szép volt bár csak a bőrkanapéig jutottam és rázuhantam.

- Jól vagy Harry? - kérdezte Audrey kacagva.

Incselkedünk,incselkedünk?  Hmm hát jó. -Nem igazán kicsim nagyon szúr az oldalam. -Audrey vigyora lehervadt és aggódva jött felém. Ezt akartam. Ahogy oda ért hozzám felkaptam az ölembe és bevonszoltam a hálóba és bedobtam az ágyra. - Te kis huncut kinevettél és azt hitted megúszod szárazon és jól megcsikiztem.