Changed My Mind [H.S ]

1.rész

Másnap reggel az ébresztőmre keltem, nagy nehezen kimásztam az ágyból és a fürdőszobába mentem . A tegnapi teszt egészen meglepett de mivel én nem szeretem az efféle meglepetéseket késő estig fent maradtam és felkészültem minden lehetséges röpdolgozatra. Az, hogy késő estig fent voltam a szemem alatti karikákon is meglátszott. Kijavítottam az alváshiány okozta hibát a korrektorral majd megfésültem a hajam és átszaladtam a gardróbba.

Kiléptem a gardróbból felkaptam a telefonom a táskám a kocsi kulcsom és indultam is mivel már késésben voltam.Szokás szerint.A szüleim már nem voltak itthon amikor leértem.De a kávé ott várt a pulton szokás szerint bár már kicsit kihűlt. A kutyámat gyorsan megsimogattam és indultam az ajtó felé. Mikor kiléptem azonnal megcsapott az őszi londoni szellő. Beszálltam az autóba és a kelleténél kicsit gyorsabban indultam el az iskolába. Annak köszönhetően, hogy többször léptem a gázpedálra hamar beértem az iskolába a folyosón még mindig lézengtek emberek és az órámra pillantva megállapítottam, hogy még 5 perc van a becsengőig.

Amikor beléptem az ajtón, megtorpantam mert hirtelen mindenki rám nézett és elhallgatott. Éreztem a hátamba fúródó tekinteteket, ahogy gyorsan leültem a helyemre a leghátsó padba. Ez a nap sem lesz más mint a többi gondoltam magamban mikor elkezdődött az óra.

***

Ebédidőben elfoglaltam a szokásos helyemet az udvari asztaloknál ez volt a legfélreesőbb az összes többi közül és én pont ezért imádtam a legjobban. Itt senki sem zavart így ellehettem a kis világomban 30 percig. Ebéd közben jutott eszembe, hogy iskola után a magazin székhelyéhez és stúdiójához kell mennem. Egy hete beszéltem a főnökömmel és mintha valami olyasmit említett volna, hogy előléptetés. Most, hogy visszaidézem a beszélgetést tényleg ezt mondta.

Mikor kicsengettek az utolsó óráról siettem a kocsimhoz és elindultam a munkahelyemre. Lassan és biztonságosan vezettem a belváros felé a csúszós út és a csúcsforgalom miatt. Vagyis inkább csak a csúcsforgalom miatt. Mikor megérkeztem gyorsan ki pattantam a kocsiból, kivettem a felszerelésemet és indultam befelé. Az sem érdekelt, hogy még mindig az iskolai egyenruhám van rajtam. Ma fontos nap volt hiszen ma a karrierem fordulatot vehet, esélyes vagyok arra, hogy kapjak egy rendes állást a cégnél mint hivatásos fotós. Amikor beértem hatalmas volt a sürgés-forgás aminek az okát nem értettem.Általában olyan nyugis mindenki. Mr. Collins közeledő alakját figyeltem. Hamvas szőke haja rendezetten állt, virító zöld szeme csillogott ami vonzóbbá tette.

- Siess a terembe fél órán belül kezdünk.

Csak ennyit mondott én pedig nem ellenkeztem. Bólintottam majd elsiettem az én saját műtermembe. A mosdóba beugrottam, hogy legalább a béna szoknyámat átcseréljem egy fekete magasított derekú nadrágra. A tükörbe nézve vállat vontam majd az ingemet is lecseréltem egy sima Rolling Stones pólóra. Az elejét begyűrtem a nadrágba majd a ruháimat összegyűrve a táskámba gyömöszöltem és elkezdtem beállítani a fényeket és a hátteret. A stylistok folyamatosan tolták be állványokon a ruhákat én pedig csak pislogtam, hogy ki öltözik át ennyiszer egy fotózás alatt. Összesen 5 állványt számoltam ami roskadozott a különböző ingektől és kiegészítőktől.

Bő fél óra is eltelt mire beszédhangokat hallottam az ajtó elől. A telefonomat elraktam majd az ajtóhoz menjek, hogy kinyissam a vendégem előtt. De a vendégem gyorsabb volt így én meglepődve tértem, ki a nyíló ajtó elől.

Harry Styles

A Vogue magazin már hónapok óta rágja a fülünket, hogy szerepeljünk a címlapjukon. A menedzsment nagy nehezen rábólintott még ha riportot nem is készítenek a képekhez. Az újság székhelyéhez érkezve rögtön letámadtak minket a szervezők és betuszkoltak minket egy szobába ahol neki is álltak az én személyes kínzásomnak: a sminkelésnek. Nem is azzal volt a baj, hogy mindenféle dolgot kennek a bőrömre hanem inkább az, hogy nyugton maradjak a székben.Ma nagyon izgatott voltam a fotózás miatt, egész nap ezen járt az eszem, nem tudtam mi van velem, volt egy jó megérzésem. De nem erre a részére.

Miután kiszabadultunk a kegyetlen sminkesek karmai közül egy másik szobába tereltek bennünket. Ott már kezdtem érteni miért volt az a megérzésem.

Mikor beléptem az ajtón egy gyönyörű tengerkék szempárral találtam szembe magam, tulajdonosa kicsit hátrahőkölt és halványan elmosolyodott. Féloldalas mosolyra húztam a számat, kezet nyújtottam és bemutatkoztam.

- Hello Harry Styles vagyok. - csókoltam meg a kézfejét miközben még mindig mélyen a szemébe néztem.

- A-audrey v-vagyok - mondta akadozva, kipirult arccal.

- Te fogsz minket fotózni? - kérdeztem kíváncsian. Bólintott.

Elmosolyodott ahogy döbbenet kiütközött az arcomra is. Hány éves lehet, hogy már ilyen munkája van? Kétlem, hogy idősebb lenne nálunk. Végigmérve maximum egyidősnek mondanám velünk. Mellesleg bejött a felsője.

- Harry esetleg bemehetnénk ahelyett hogy összenyálazod a padlót!-kiáltotta előre Louis.

A többiek még mindig a folyosón tolongtak mögöttem. Louis felé a leggonoszabb arckifejezésemet öltöttem mire ő elvigyorodott. Rohadék.

Az arcom lángolni kezdett ránéztem Audreyra aki lehajtott fejjel kuncogva beengedett minket. Helyet foglaltunk a nagy bőr kanapén. Le sem vettem a szememet az előttem ácsorgó szépségről. A kezét tördelte míg Paullal és Mr. Collinsal beszélgetett. Néha felém pillantott tekintetünk összeakadt de aztán elkapta rólam pillantását majd Paul felé bólintott és mosolyogva mondott valamit neki. Paul és Mr. Collins a háttérbe vonult beszélgetni az én szépségem pedig elénk lépkedett.

- Szóval én nem foglak titeket beállítani ahogy hallom nem igazán lehet titeket irányítani. - itt ránk mosolygott. - Csak adjátok önmagatokat és megpróbáljuk a legjobbat kihozni ebből. Nincs nagyon kompozíció megadva szóval bármit csinálhattok. - mondta. - Természetesen az ésszerűség keretein belül. - tette hozzá gyorsan.

-A ruha marad? - kérdeztem kicsit csalódottan. Hevesen bólogatott rémült tekintettel amin mindenki felnevetett.

- Természetesen néhányszor át kell majd öltöznötök.- mutatott a ruhaállványok felé. - De ez most egy ruhás fotózás.

Elindultunk a kamerák felé, ő közben próbálta mutogatva elmagyarázni, hogy mire is gondolt. Feltűnt, hogy feszélyezve érzi magát és nagyon szégyenlős, félénk de néha megpróbált viccelődni is velünk. Néha néha felnevetett azon, ahogy Niall-el produkáltuk magunkat neki és én onnantól kezdve nem is akartam mást hallgatni csak a nevetését életem végéig..

Halo halo szóval itt az első ilyen átalakítás és bővítés :D Lelkes jelentkezőket várnék, aki egy jóféle előzetest illetve aki egy jó borítóképpel ajándékozná meg a történetet:D A videókat és képeket várom privát üzenetben:D