Próbáltam értelmezni a ledarált szöveget, amit Niall mondott.
- Niall lassíts. Nyugodj, meg azt mond melyik kórházba vitték. - hangomat lassabbra fogtam, hogy ezzel őt is ösztönözzem a lassabb beszédre.
- White Memorial Medical Center. Már úton vagyok. - mondta majd rögtön le is rakta a telefont.
- Harry! - kiáltottam, ahogy magamra rángattam egy farmert és egy pólóért túrtam a szekrényem.
- Mi a baj? - lépett a szobába a hívott óriás. - Miért öltözöl?
- Steph-et bevitték a kórházba oda megyek. - hadartam.
- Mi? Miért? - kérdezte lesokkolva.
- Fogalmam sincs. - ráztam a fejem. - Utánam jönnél Darcyval? Felhívlak, ha többet tudok. - egy csókot nyomtam mindkettejük arcára majd siettem is a garázsba.
Próbáltam tiszta fejjel vezetni, míg megérkeztem a címre amit Niall mondott. A kórházat nem volt nehéz megtalálni gyorsan leparkoltam majd rohantam is a recepcióra.
- Jó napot! A várandós barátnőmet nem régen hozták a neve Stephanie Roberts. - hadartam. A szememet forgattam, amikor újra elkellett ismételnem, mert nem értette az akcentusom miatt. Ezt, a hülyeséget..
- Második emelet 310-es szoba. - mondta ki végül.
- Lehet tudni valamit az állapotáról? - kérdeztem.
- A beosztott főorvos tud majd információt adni az állapotáról. - mondta.
- Értem köszönöm. - mondtam majd futottam a lifthez.
Magamban szitkozódtam, amikor többen be szálltak a liftbe és az első emeleten sokat is kellett várakozni. Lehet jobban jártam volna a lépcsőn.
Végül megérkeztem a folyósóra ahol körülnéztem és megláttam Niallt az egyik fehér széken előregörnyedve.
- Niall! - szóltam neki, ahogy odaértem. Azonnal felkapta a fejét majd felpattant és magához ölelt, míg zokogott és hadart egyszerre.
- C-csak a boltba ugrottam l-e é-s amikor ha-hazértem a földön fek-feküdt. -höppögte.
- Sh semmi baj nincs. - nyugtattam.
- Nem tudom mi-mit csinál-lok ha v-valami bajuk lesz. - szorított magához.
- Niall meg kell nyugodnod. - ültettem le. - Beszéltél már az orvossal? - kérdeztem.
- Még nem. Azóta bent vannak, hogy ideértem. - rázta a fejét, míg az orrát fújta. Az arca kipirult a szemei vörösek voltak. Szörnyű volt a folyton nevető Niallt így látni.
Végszóra kinyílt az ajtó és kilépett az orvos 2 nővérrel a nyomában.
- Önök Stephanie Robert rokonai? - kérdezte.
- A vőlegénye vagyok. - szedte össze magát Niall majd kezet rázott az orvossal.
- Nos, a helyzet nem olyan rossz, mint aminek látszik. - küldött egy nyugtató mosolyt Niall felé. - Mindössze csak a vérnyomása szórakozott egy kicsit az idegeikkel. Még bent tartanám megfigyelésre az elkövetkező 24 órában. Ha nem lép fel komplikáció haza mehet, viszont a maradék 2 hónapot ágyban kell töltenie. Ha újra rosszul lenne, kórházi felügyelet alatt kell tartanunk a szülés napjáig. - tájékoztatta Niallt.
- Nagyon köszönöm. - Niall örömében elsírta magát majd hirtelen magához ölelte az orvost. A fiatal pasi csak pislogott Niall szeretet kirohanásán.