Changed My Mind [H.S ]

33.rész

Hát ez a nap is elérkezett. Pontosabban annak a napja amikor Harryvel Holmes Chapelbe megyünk a családjához. Jelenleg a reptéren ülünk a váróba, hogy szólítsanak minket. Harry a vállamnak dőlve szuszog. Nem csodálom. Rázós héten vannak túl.

Én csak ülök a semmibe meredek és a kezemet tördelve idegeskedem. Nem is idegesség, inkább izgalom. Na, jó, nem van bennem idegesség is. Mi van, ha nem leszek nekik szimpatikusak. Gemmával már találkoztam Harry szerint, hogyha ő megszeretett, akkor mindenki meg fog szeretni.

A többiek, is mint hazamentek a szünet idejére. Steph Niallel ment Írországba mivel neki is hiányzik a hely, hiszen még is csak ott nőtt fel. És mivel Niall szülei imádják Stephet és ő viszont Steph is vele ment. Nem tudom, hogy együtt vannak-e még Dylannel, mert Steph nem igazán mond róla semmit. Pedig én szívesen meghallgatnám, hogy mi történik közöttük.

- Az Angliai járat utasait megkérjük, fáradjanak a 3-as kapuhoz, hamarosan megkezdjük a beszállást. - hangzott az utasítás. Na, már csak egy gond van. Harry. Hogy fogom felébreszteni? Köztudott tény, hogy semmire sem ébred fel és ráadásul a vállamon mormol.

- Harry kelj fel. - bökdöstem a vállammal. Semmi.

- Harry! - szóltam rá hangosabban. Ismét semmi. Hát jó nem maradt más választás. Gyorsan felálltam a helyemről ezáltal Harry leesett a földre. Rögtön kipattantak a szemei és már talpra is szökkent.

- Így felébreszteni valakit. - morgott.

- Te is tudod, hogy semmire nem ébredsz fel. - válaszoltam kuncogva. Az arcán ott maradt a kabátom nyoma az arca ki volt pirulva éa álmos kiskutya szemei voltak.

- Nem tagadom. - vigyorgott.

- Gyere már mert lefogjuk késni a gépet. - nyaggattam mire rögtön észbe kapott. Felvette a kézi poggyászát a földről majd elindult utánam a 3-as beszállókapuhoz.

Miután sikeresen feljutottunk a gépre Harryvel elfoglaltuk a helyünket.

- Nem marad ép csont a kezedbe, ha így tördeled folyton. - rá tette a kezét a görcsösen összekulcsolt kezemre. Rögtön ellazítottam. - Nem kell idegeskedned. - a hangja nyugodt volt.

- Tudom. - kifújtam a levegőt majd a fejemet hátra vetettem.

- Szeretni fognak téged. Mert én is szeretlek. - suttogta a fülembe. Elmosolyodtam és felé fordultam. Adtam egy lágy csókot a szájára majd a vállára hajtottam a fejemet és próbáltam lenyugodni és aludni egy kicsit.

***

- Audrey ébredj. - hallottam meg Harry halk hangját. Kinyitottam a szememet és magam előtt láttam gyönyörű zöld szemeit. - Mindjárt leszállunk kicsim. - mondta majd egy puha csókot nyomott a számra. Hirtelen feleszméltem. Úristen! Mindjárt találkozok Harry családjával!

A kezeim remegtek, amikor végre leszálltunk és a táskámat vettem elő a fenti rekeszből. A lábam mintha kocsonyából lettek volna. Az első osztályon utazás előnyei, hogy nem kell várnod a csomagodra és te hagyhatod el elsőként a gépet. Nekem ez most egyáltalán nem jött kapóra. Megnyugodtam a tudattól, hogy Gemma jön értünk kocsival és nem Harry szülei. Gemmát már régóta ismerem. Vele akkor is tartottam a kapcsolatot amikor Harryvel külön váltunk. Ő kiállt mellettem, amikor Harry megcsalt.. Nem kéne ilyenekre gondolnom, amikor épp életem szerelmével sétálok kifelé a reptér elé. Nem volt olyan nagy reptér, mint Londonban, de a célnak megfelelt. A reptér előterében kisseb családok vártak a rokonaikra feltűnt egy pár is. A lány izgatottan várta szerelmét, és amikor megérkezett rögtön odafutott, hozzá és a nyakába ugrott. Harryvel végignéztük a kis műsort majd egymásra néztünk és elmosolyodtunk.