Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

1.fejezet

*Ahri szemszöge*
- Ne! Könyörgöm, ne öljetek meg!

- Te vagy a célpontunk, nem hagyhatunk téged futni. Eddig minden áldozatunkkal csendben végeztünk, de te, túlhangos vagy! - mosolygott ördögien nővérem.

- Könyörgöm...

- Túl szánalmasan könyörögsz. - vette elő katanánját, követve példáját, én is elő húztam. - Mi vagyunk a bérgyilkosok királynői! Mert minket, régóta köröznek mégsem tudnak elkapni minket. Hugi szeretnél vele végezni, vagy együtt?

- Együtt. - lendítettük meg egyszerre katanánjainkat.

- Ahri, tüntessük el a holttestet, és huzzunk innen! - majd eltüntettük a testet, egy közeli erdőbe cipeltük.

- One-chan, ott jó lesz. - mutattam egy sűrű növényzet felé. Oda cipeltük a testet, majd amilyen gyorsan megjelentünk, olyan gyorsan húztuk el a csíkot. Köd elöttünk, köd utánnunk.
Utunkat búvóhelyünk felé vettük, ahol a bérgyilkosok gyülekeznek.
Mára öten maradtunk. Én, Arisa és három másik férfi akikkel nem is beszélünk úgy. Minket tartanak a bérgyilkosok királynőinek, csendben végzünk áldozatainkkal.

- Elvégeztétek a dolgotok? - állt elénk, az egyik bérgyilkos férfi.

- Nem mindegy? - löktem odébb.

- Tényleg ti vagytok, a bérgyilkosok királynői. - szólalt meg a másik.

- Nem vagyunk olyan puhányok mint ti! Ti zajjal végeztek, azokkal akiket meg kell ölni, míg mi ketten csendben. Ez a nagy különbség!

- Arisa, Ahri! - jött Aguri. Ő bíz meg minket, hogy kit kell megölni, nagy ritka amikor idegen jön ide.

- Mi az Aguri?

- Van egy másik személy, akivel még ma végeznetek kell!

- És ki lenne az? - helyeztem immár tiszta katanámat helyére.

- A neve, Uzumaki Naruto.

- Uzumaki?

- Igen. Talán ismered?

- Egyszer hallottam róla, de sose láttam.

- Mi lenne, ha kapnánk képet a fiúról?- nyújtottam kezemet. Aguri kezembe nyomott egy képet. Nővéremmel alaposan megnéztük a képet. A fiú körülbelül 17 éves, szőke haj, arcán rókabajszok.

- Induljatok, most! - ahogy kiadta az utasítást, nővérem és én már elis tüntünk onnét.
Csendben halattunk, a sötét utcákon. Igyekeztünk mindent elkerülni, ekkor zajra leetünk figyelmesek. Nővérem intett, hogy bújunk meg egy ház mögött.
Egy szőke, körül belül 17 éves, rókabajszos fiú sétálgatott, méghozzá egyedül.

- Ő lesz az! - suttogtam oda nővéremnek.

- Igen. Csendben végezzünk vele! - épp indulni akartunk volna, amikor megjelent egy másik fiú. Visszabújtunk.

- Naruto...

- Sasuke!

- Mit keresel itt kint?

- Sétálni indultam.

- Sasuke, Naruto! - ahogy meghallottam, egy másik férfi hangot, óvatosan kikucskáltam.

- Nah miaz?

- A fenébe! - húzódtam vissza. - Két rendőr jelent meg!

- Fenébe!

- Mit kerestek itt kint, hm?!

- Tudjátok, hogy veszélyes kint járkálni.

- Nii-san ne aggódj.

- Nem lesz semmi bajunk.