Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

100.fejezet

*1 évvel később*

*Ahri szemszöge*
1 év telt el. Itachival boldogan élünk, négyesben. Én, férjem, az egy éves kicsi lányunk, Uchiha Natsumi, és a megszületett 11 hónapos kisfiúnk, Uchiha Kayn.
Ma van gyönyörű kicsi lányunk, első születésnapja. Itachival nagyban készülődünk hercegnőnk kis bulijára.

- A-apa. - szólította meg kicsi hercegnőnk édesapját.

- Tessék gyönyörűm? - vette fel karjaiba lányát férjem, míg én kicsi fiúnkat vettem fel.

Itachi bal kezével átkarolt engem, majd mindhármunk arcára egy-egy puszit nyomott. Ebben az 1 évben sem történt sok minden, szinte minden a régi. Nővérem továbbra is egy undok kígyó, a bátyám hiába próbál vele beszélni, de mindig elutasítást kap. Akihiro és Seina nagyon jól megvannak egymással. Ikuto pedig továbbra idegesíti Akashit. Tényleg esküszöm nektek, azok ketten olyanok mint a testvérek.

- Na, kinek van ma a születésnapja? - toppant be, Madara-sama öccsével együtt.

Itachival mosolyogva néztünk a két, Uchiha fivérre, akik ajándék táskákkal a kezükkel beljebb lépnek.

- Süni... - mondta kislányom, Madara-samara célozva, aki unott fejjel nézte a kislányt.

Itachival, és Izuna-sannal egy jót nevettünk. Tsunade-sama szerint, Natsumi elég szépen tud beszélni. Akárhányszor elvittük csöpségünket hozzá, mindig megdicsérte. Itachival mai napig nem felejtjük el azt, amikor Natsumi kimondta az első szavát: apa.
Akkor aznap láttam, Itachit sírni. A szemeiben csak úgy csillogott a büszkeség, boldogság. Második szava, az anya volt. Harmadik szava a süni volt, mivel Madara-samat ezek szerint, süninek nevezte el, tüskés haja miatt.

- Natsumi, mondd utánnam... MADARA!

- Mad...Süni!!

- Nem...Madara.

- Süni, Süni!

- Nem, figyelj rám! Ma-da-ra!

- Süni!

- Nem! Sü-ni.....

- Igen, te süni vagy. - mondta, Natsumi míg, Madara-sama tátott szájjal figyelte.

- Csukd be a szád, Süni-nii mert berepülnek a legyek. - kuncogta, Izuna-san.

- Haha, de vicces vagy ma, Otouto!

- Ne aggódj, Madara-sama idővel elfogja hagyni a sünit, és a neveden fog szólítani. - mosolyogtam bíztatóan a férfire.

Itachival kint készülőttünk, míg két bácsikája a gyerekekkel voltak bent. Ha hiszitek, ha nem, de nem mindennapi látvány az, ahogy a Nagy Hatalmas Uchiha Madara és az öccse, Uchiha Izuna két kis gyermekkel játszik. De elég aranyos, mit ne mondjak! Éppen a tányérokat tettem le a megterített asztalra, mikor Itachi megragadta ruhámat, magafelé fordítva engem.

- Egyszerűen csodás anya vagy, kedvesem.

- Úgy gondolod?

- Bizony. Hiszen csodásan bánsz a gyermekeinkkel, és persze nem csak csodás anya vagy, hanem csodás feleség is!

- És te csodás apa, csodás férj vagy. Szeretlek, Itachi. Soha, de soha sem akarlak téged, vagy a gyermekeinket elveszíteni! Ha valami történne veletek, én azt...

- Mi mindig itt leszünk veled! Emlékszel?

- Mire?

- Amikor nászúton voltunk, pont akkor lettél terhes, Kaynnel. Emlékszel mit mondtam?